Aladdin - Egy új élmény

Guy Ritchie Aladdin feldolgozása sajnos elég unalmas és bár akadnak benne jó elemek, mégsem érhet nyomába az eredeti mesének.

Hogy tetszett az Aladdin?

Tetszett, jó film volt

Közepes lett

Nem tetszett

Nem láttam

Őszintén meg kell vallanom, hogy az 1992-es Aladdin a mai napig a kedvenc Disney-mesém. Akkoriban egy nagyon aranyos, ugyanakkor látványos rajzfilmet kaptunk, örök klasszikussá vált dalokkal és egy zseniális Robin Williams-szel a dzsinn szerepében. Miután a Disney A dzsungel könyve megfilmesítésével elég nagyot szakított, úgy döntött, tesz még egy próbát. A szépség és a szörnyeteg szintén nagyon jól szerepelt a kasszáknál, így jöttek rögtön a hírek a Dumbó és az Aladdin élőszereplős változatairól. Előbbi elég nagyot hasalt, mivel túl sok dolgon változtattak a meséhez képest és így két szék között a földre estek.

Az Aladdin kapcsán pedig a kék Will Smith verte ki a biztosítékot, ami számomra érthetetlen volt már akkor is, hiszen a mesében is kék dzsinn. Mindenesetre a készítők esküdöztek, hogy nem lesz zavaró Smith jelenléte a mesében és ezt be is tartották. A rapper-színész valóban élvezettel vetette bele magát a szerepébe és szerencsére nem is próbálja meg leutánozni Williams zseniális rögtönzéseit vagy poénjait. Saját alakjára formálja a karaktert és hamar elhisszük neki, hogy valóban egy szeszélyes, mindenható entitással van dolgunk. És sajnos ezzel el is mondtunk minden pozitívumot a filmről.



A sztori ugye adott: Aladdin a dzsinn segítségével próbálja meghódítani Jázmin hercegnő szívét, miközben a gonosz Jaffar ármányait is megakadályozza. Egyszerű, de filmeken sokszor látott alaphelyzet ez, melyet a rajzos elemek és a humor vitt el a hátán. Ritchie filmjében azonban ez nem működik: a karakterek sablonosak, a gonosz jellegtelen és a főhőssel sem tudunk együtt érezni. Persze mindez nem igaz a dzsinnre, mert Will Smith alapvetően jó választás volt a szerepre. Vele szemben a főszereplő Aladdin jellegtelen, ráadásul nincs is jellemfejlődés (míg a mesében volt), Jaffar pedig alig kap teret a gonoszsága bemutatására.

Míg a mesében Abu és a Szultán is fontos szerepet kaptak, addig itt mindketten kicsit hátrébb szorultak. Előbbi azért ott van a fontos történéseknél, de utóbbi csak sodródik össze-vissza. És akkor elértünk Jázmin hercegnőhöz, aki a tipikus hollywoodi módinak esett áldozatul: az Aladdin igazi szereplője a hercegnő, aki Szultána akar lenni. Nem érdekli túlságosan a "csak herceghez mehet hozzá" törvény, csak az apja trónjára vágyik. Ez pedig elég nagy váltás a meséhez képest.



Szóval az alapokkal még nem is lenne gond, az új elemek azonban nagyon nem illeszkednek ebbe a világba. Az uralkodásra vágyó hercegnő, a tizenkettő egy tucat gonosztevő, a néha nagyon illúzióromboló effektek és a sztoriban történt változtatások miatt bizony óriási csalódás lesz a legtöbb nézőnek az Aladdin. Az egyedüli, aki menti a menthetőt az Will Smith, ami az előzetes képsorok alapján nagy meglepetés. Láthatóan nagyon élvezi a szerepet és ez át is jön a vásznon. A többiek azonban kritikán alul teljesítenek és Ritchie rendezése sem hoz semmi újat a filmbe. Az Aladdin tipikusan az a film, amit kár volt leforgatni. Akit érdekel a történet, az jobban jár az 1992-es, kortalan mesével. És talán a Disney-nek át kellene gondolnia, hogy a Diótörő és a Dumbó bukása után mennyire érdemes lerombolni a klasszikus meséinek az emlékét.

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Aladdin (Aladdin) szinkronizált, amerikai fantasy, családi kalandfilm, 128 perc, 2019 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Guy Ritchie Producer: Dan Lin, Jonathan Eirich Operatőr: Alan Stewart Vágó: James Herbert Forgatókönyvíró: John August, Guy Ritchie Will Smith (Dzsini) Naomi Scott (Jázmin hercegnő) Mena Massoud (Aladdin) Marwan Kenzari (Jafar) Navid Negahban (Szultán)