Az év legjobb filmje a Joker

Joaquin Phoenix kemény fába vágta a fejszéjét, de zseniális alakításával és a Másnaposok rendezőjének nyomasztó képi világával megszületett az év filmje a Joker képében. Nem mellékesen a DC is végre megtalálta a maga útját.

Hogy tetszett a Joker?

Tetszett. jó film volt

Közepes lett

Nem tetszett

Nem láttam

Nagyon nehéz elkezdeni egy kritikát egy olyan filmről, mint a Joker. Lehetne áradozni arról, hogy végre jó helyre került az Arany Oroszlán és hosszú idő után egy, a karakterhez méltó képregényfilmet kaptunk (A sötét lovagban ábrázolták utoljára "érdekesen" és "értelmesen"). Szintén el lehetne lamentálni azon, hogy a DC Universe végre magára talált, hiszen zsinórban a harmadik, önmagában is helyt álló filmjüket tették le az asztalra (Shazam! és Aquaman után). Őszintén megmondva nem is értetteqm az eddigi vergődésüket mindenféle CGI-gonosztevőkkel, mikor számos mindenki számára ismert és egyébként zseniális háttérrel rendelkező rosszfiújuk van, mint például Kétarc, Pingvin, Lobo vagy éppen Joker.

Szóval ideje volt már, hogy Batman örök nemezise is megkapja saját kis eredettörténetét, melynek főszerepére sikerrel győzték meg a mindig zseniális Joaquin Phoenix-szet és ezzel máris felkeltette milliók figyelmét a film. Todd Phillips rendezői alkalmazása már kérdőjeleket vont maga után, de azt kell, hogy mondjam, hogy a Másnaposok direktora olyan nyomasztó képi világot tett le az asztalra... Minden elismerés kijár neki és kimondottan örülnék, ha most egy darabig nem is foglalkozna vígjátékokkal.



De akkor lássuk, mi az alaphelyzet - és itt most tényleg csak az alapokról lesz szó, mivel bármilyen részlet az élvezhetőség rovására menne. Szóval Arthur Fleck egy mentális betegséggel küzdő férfi, aki anyjával él és bohócként dolgozik. Betegsége (hirtelen őrült nevetés tör rá, mindenféle ok nélkül) és Gotham City aljassága miatt folyamatosan bántalmazások érik, miközben ő csak boldoggá akarja tenni az embereket. Miután elveszíti állását, megindul a lejtőn és visszafordíthatatlan folyamatokat indít el a város életében is. Ennyi szerintem elég lesz, minden más rontana az élményen. Na még csak annyi, hogy a filmben egymás után három komoly csavar is van, melyek majdnem szimpatikussá teszik a karaktert.

Azt gondolom kár is mondani, hogy Phoenix egész egyszerűen zseniális. Persze ehhez kellett az is, hogy a forgatókönyv hagyjon időt a karakternek, ne rögtön az őrült gyilkost ismerjük meg, hanem azt az Arthurt, akit az élet magára hagyott a betegségével és szinte mindenki lemondott róla. Ez a folyamatos leépülés egész szépen van bemutatva, már ha lehet ilyet mondani egy ember elméjének romlására. A két órás film játékideje során a fele nagyjából Phoenix jutalomjátéka, melyben minden korábbi alakításánál erősebben mutatja meg, hogyan lesz egy mindenki által lesajnált "dilisből" egy őrült gyilkos.

Phillips rendezése is csak dicséretet érdemel. Sokan bántották a film utolsó perceit, mert az szerintük már túl képregényes lett. Felhívnám a figyelmet, hogy ez, minden látszat ellenére, egy képregényfilm. Mondhatnám, hogy szuperhős-film, csak itt a legmenőbb gonosztevőt kapjuk meg főszereplőnek. A rendező szerencsésen elkerüli azt a hibát is, hogy megpróbálja szimpatikussá tenni Jokert. A körülmények teszik néha már-már azzá, kezdjük megsajnálni, ám a reakcióját már nem lehet megvédeni.



Sokan vádolják öncélú erőszakossággal a filmet, amit igazából már a bemutató előtt sem értettem. Csak arra tudok gondolni, hogy a fanyalgók nem olvastak még életükben egyetlen Batman képregényt sem (most csak a Gyilkos tréfát emelném ki így hirtelen). Joker létének esszenciája a féktelen gyilkolászás, az értelmetlen vérengzés, a kiszámíthatatlanság. Éppen ezért lett akkora nemezise Batmannek, aki pontosan tudja, hogy végeznie kellene a bohóccal, de erre képtelen. A filmben ráadásul alig három gyilkosság látható, melyek mind kiemelten fontosak a karakter alakulásának szempontjából. Szóval nem véletlen, hogy nem a legmagasabb besorolást kapta Joker - egész egyszerűen nincs szükség rá!

Kiemelhetném még a fantasztikus zenét, a mellékszereplők támogató játékát (De Niro végre ismét értelmes filmben szerepelt és meg is hálálta a bizalmat), a kapcsolódási pontokat Batman alakjával és a további zseniális képi megoldásokat. De felesleges, a Joker egyértelműen az év filmje, egy igazi képregény-dráma. Nem hittem volna, hogy az Igazság Ligája vagy még inkább a Batman vs Superman után a DC egy ilyen komoly drámai filmet tesz majd le az asztalra... azt meg végképp kizártam, hogy egyszer a Marvel lesz kénytelen összeszedni magát, hiszen a következő filmre már nem lesz elég a látvány. **** Phillips most megmutatta, milyen mikor szakértő kezekbe kerül egy zseniális karakter és mindenféle kötöttség nélkül készülhet el a film. És persze kell hozzá egy színész, aki képes magáévá tenni a karaktert, annak minden dimenziójával. Szóval aki a szabvány képregény-filmeket szereti, az csalódni fog, de aki egy karakter-hű alkotást keres, az többszöri újranézés után sem unja majd meg a Jokert.

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Joker (Joker) szinkronizált, amerikai krimi-dráma, 122 perc, 2019 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Todd Phillips Forgatókönyvíró: Todd Phillips, Scott Silver Producer: Bradley Cooper, Todd Phillips, Emma Tillinger Koskoff Operatőr: Lawrence Sher Zene: Hildur Guðnadottir Vágó: Jeff Groth Joaquin Phoenix (Arthur Fleck / Joker) Zazie Beetz (Sophie Dumond) Robert De Niro (Murray Franklin) Brett Cullen (Thomas Wayne) Marc Maron (Ted Marco) Douglas Hodge (Alfred Pennyworth)