Top Gun: Maverick - az igazi retro élmény

Tom Cruise megmutatta, hogyan kell stílusosan rájátszani az emberek retro-faktorára. A Top Gun: Maverick egy vérbeli blockbuster, egy látványfilm.

1986-ban repült be az amerikai mozikba a Top Gun, mely a mai napig a legjobb légierő imázsfilmként van számon tartva. A bemutató után tömegesen jelentkeztek a fiatalok a sereg berkeibe és lőtte ki Tom Cruise karrierjét is az egekbe. Az esetleges folytatás az ezt követő években folyamatosan téma volt, de végül 36 év kellett a Maverick alcímű második rész moziba kerüléséhez. És megérte ennyit várni rá!

Hogy tetszett a Top Gun: Maverick?

Tetszett, jó film volt

Közepes lett

Nem tetszett

Nem láttam

Eltelt pár évtized már Pete „Maverick” Mitchell első akciója óta, de a légierőnek ismét szüksége van rá. El kell érje a Mach9-es sebességet, de a drónok korszakában nem nagyon kap támogatást a programja. Egész Mach10-ig gyorsul, ami a milliókat érő gép és majdnem a saját életébe kerül. Persze azonnal el is akarják tiltani mindentől, de végül a Top Gunnak szüksége van rá.


De a Top Gun: Maverick nem a története miatt kap helyet Tom Cruise karrierjének előkelő helyén. A hangulat az, ami megfogja az embert. A színész láthatóan nagy élvezettel tért vissza fiatalkorának meghatározó karakterébe és (a plasztikai sebészeknek köszönhetően is) simán letagadhatna pár évtizedet. Nem csinál hülyét magából, mert nem viselkedik úgy, mint egy 20 éves - ugyanakkor közel a 60 évhez sem idegen tőle a szerep.

Ehhez pedig az is kellett, hogy olyan társaságot kapjon maga mellé, akik láthatóan tisztelik az eredeti filmet és a színészt is, illetve megtiszteltetésnek tekintik, hogy beszállhattak mellé a fedélzetre. A fiatal csapat tagjai közül kiemelkedik Miles Teller, aki Goose fiát alakítja és akit Maverick kénytelen kiképezni. A köztük lévő kapcsolat remekül van bemutatva, jó nézni a közös történetüket.

A legjobb dolog azonban a Maverickben a szerethetősége. Nem tudom jobban megfogalmazni, de szimplán jó volt nézni a vásznon zajló eseményeket és persze nem volt rossz újra látni Val Kilmert is. Nagyon jól emelték be a történetbe és ismerve az élete mostani változását (a gégerákja miatt beszélni sem tud), nem is vártunk tőle többet. A flashbackek remekül működnek, nem tolakodók, nincs kiemelt szerepük, egyszerűen kiegészítik a mostani történetet.


A pontot a képzeletbeli i-re pedig a zene teszi fel. A modern zenék nagyon jól keverednek a '80-as években hallott muzsikákkal és ezzel készül el a szinte tökéletes blockbuster élmény. Az hiszem, nem kevés ember fogja majd az autóban a film zenéjét hallgatni. Mivel a '80-as évek gyermeke vagyok, így egészen fiatalon találkoztam a filmmel, de soha nem kapott magával a "cselekmény" és a hangulat.

Számomra a Top Gun inkább azért maradt emlékezetes, mert ennek köszönheti a világ az egyik legjobb komédiát, a Nagy durranás első részét és persze folytatását. A Maverick viszont önmagában is egy értékes alkotás, de nem a sztorija miatt; egyszerűen el kell fogadni, hogy nem kapunk túl komoly történetet, cserébe viszont remekül szórakozunk majd. És persze ez egy igazi mozifilm! A szélesvásznon adja vissza a teljes élményt, a tévéken közel sem lesz ennyire letaglózó. 9/10

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Top Gun: Maverick (Top Gun Maverick) szinkronizált, amerikai akciófilm, 131 perc, 2022 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Joseph Kosinski Forgatókönyvíró: Peter Craig, Justin Marks, Eric Warren Singer Vágó: Eddie Hamilton Operatőr: Claudio Miranda Tom Cruise (Pete „Maverick” Mitchell) Jennifer Connelly (Penny Benjamin) Jon Hamm (Ciklon) Val Kilmer (Iceman) Miles Teller (Bradley Bradshaw) Jean Louisa Kelly (Carole Bradshaw) Lewis Pullman (Bob)