Ominous Horizons

Kiadó: N'Lightning Software
Fejlesztő: N'Lightning Software

Rendszerkövetelmények:
Minimum: P266, 64 MB RAM, 3D gyorsító, Win9x/ME/2000/XP
Hasonló játékok: Heretic
Kategória: FPS

A mai, meglehetősen zsúfolt szoftverpiacon bizony meglehetősen nehéz igazán egyedit és újat alkotni. Ez a kitétel még inkább igaz, ha az elsőszemélyű lövöldözős játékokról van szó, ahol már szinte minden jó ötletet eldurrogtattak a játéktervezők. Az N'Lightning Software azonban úgy gondolta, hogy talán még tud valami újat mutatni, és ehhez nem mást, mint az Urat és vele együtt a teljes keresztény egyházat kérték fel segítségül.

Az Ominous Horizons alaptörténete meglehetősen egyszerű, igazából nem sokkal bonyolultabb, mint egy átlagos shooter-é, ami mégis talán kiemeli a többi közül az a vallásos beütés. A történet szerint egy lovagot alakítunk, akinek a feladata, hogy átutazza a fél világot, és visszaszerezze a Guttenbertől ellopott első nyomtatott Bibliát. A feladat persze nem ilyen egyszerű, utazásaink során ugyanis kénytelenek leszünk különböző alküldetéseket is megoldani a cél érdekében, közben pedig egyre nehezebben legyőzhető (értsd: több életerővel rendelkező) szörnyeket aprítani.

     
A játék egy német városkában kezdődik úgy az 1400-as években, ahol első dolgunk lesz, hogy beszéljünk a helyi pappal, aki ellát minket néhány jó tanáccsal, illetve megkapjuk tőle felszentelt pallosunkat, ami furcsa mód még csak véletlenül sem használható közelharci fegyverként, ugyanis mindössze apró tüzgolyók puffogtatására képes. Ahogy persze haladunk előre a sztoriban, úgy nő az arzenálunk is, de persze senki ne várjon rakétavetőt vagy MP5-öt. Néha találkozhatunk egy-egy angyallal, aki képes felturbózni kardunkat, így az gyorsabban lő vagy nagyobbat sebez ezek után.

     
A játékban szereplő helyszínek között a templomunk alagsorában felépített teleporthelyiség segítségével tudunk közlekedni, ami nekem leginkább egy furcsa pincében felépített fürdőnek tűnt. Első utunk Arizonába vezet majd, ahol egy indián településen kell rendet vágnunk a homokszörnyek és a denevérek között, majd jöhet Egyiptom a szokásos múmiákkal, Skócia druidákkal és boszorkányokkal, Japán, Dél Amerika, egy kísértet járta ház, majd végül, de nem utolsó sorban a pokol, ahol magával a Sátánnal kell megverekednünk. Hát igen, nehéz az élete a szerencsétlen keresztes lovagnak. Az egyes helyszíneken található szörnyseregek a helyi mondák és mitológiák lényeiből, valamint a nyugati kultúra által félelmetesnek tartott lényekből állnak. Elsőre talán érdekesnek tűnhet, de sajnos azonban ez minden új küldetésben mindössze 2-3 variációt kínál, ami tízpercnyi játék és hetvenkét múmia után mérhetetlenül unalmassá válik.

     
Természetesen, mint minden valamire való FPS-ben, az Ominous Horizons-ban is lehetőségünk van a gyógyulásra. Életerőnket egy kereszt jelzi, és a harcban megfáradt testünket és lelkünket elszórt papírtekercsek felszedésével ápolhatjuk, amik nem tartalmaznak mást, mint néhány idézetet a Bibliából. Habár én nem vagyok vallásos ember, de még nekem is visszásan hatott ez a módszer: pár pillanattal ezelőtt lőttem szét egy rakás homokszörnyet, és aprítottam fel egy csapat denevért, majd a sebesüléseimet egy Bibliából vett idézettel gyógyítom, ami arról prédikál, hogy bízzunk az Úrban és legyünk jók...

     
Nem akarok teológiai vitákba bocsátkozni, de úgy gondolom, hogy a játék készítői nagyon melléfogtak, mikor összekeverték az alapvetően erőszakos lövöldözős stílust és az eredetileg a jóságról és a megbocsátásról szóló vallást. Ugyan nálam nem okozott lelkiismereti gondokat a játék, sőt szerintem senkinél sem fog, de az egészből az jön le, hogy célozzuk meg a gazdag, amerikai, fehér, katolikus, középosztálybeli gyerekeket, majd csináljunk nekik egy olyan játékot, ami ellen a szüleik nem tiltakozhatnak, hogy mennyire véres és erőszakos. De ez még talán nem is lenne baj, hiszen a marketingesek és a tervezők egy eddig kihasználatlan piaci terepet céloztak meg, és ezt így kell csinálni, ha az ember pénzt akar keresni. A játékkal tehát nem a vallásosság, a sztori és a mondanivaló a baj, hanem az, hogy egyszerűen rossz. Hogy miért? Nézzük csak meg a technikai részleteket...