Kezd alakot ölteni a NASA orbitális űrrepülője

A NASA közétette az Orbital Space Plane (orbitális űrrepülőgép) program követelményeinek kezdeti listáját, mely egy nap a Nemzetközi Űrállomás legénységét és ellátmányát szállíthatja, felváltva a kiöregedő űrsiklókat, melyeket főként a nehéz rakományok célba juttatására összpontosíthatnának.

A novemberben kiadott Integrált Űrszállítmányozási Terv szerint az űrsikló flotta 2020-ig marad üzemben, míg az OSP járművek 2010 környékén állnak szolgálatba. Csak ezek után jelenhet meg egy teljesen új, következő generációs újrafelhasználható jármű, erre azonban semmilyen határidő nincs még kilátásban.

"Ez egy fontos első lépés az Integrált Űrszállítmányozási Terv valóra váltásához" - mondta Fred Gregory, a NASA igazgató-helyettese. "Az OSP rendszer biztosítja számunkra azt a rugalmasságot, ami a legénység biztonságos és hatékony pályára állításához és visszahozásához szükséges, valamint ellátja a mentőhajó, és a logisztika fenntartásának szerepét az ISS esetében. Ezek a kezdeti követelmények segítik egy átfogó rendszer körvonalazását, ami jelentősen kiegészíti jelenlegi űrsikló flottánk képességeit."


Néhány eddigi terv
Az OSP program követelményeinek bejelentése a Columbia űrsikló katasztrófájára két héttel történt meg. Az új ember repülte űrhajó kifejlesztése mellett több érv szólt, mint sem az új kilövő eszköz programja mellett.

"Már meglévő technológiákra épülne, ezáltal csökkenne a kockázati és a költségvetési tényező. Felváltja az űrsiklót, mint elsődleges szállítóeszköz, felszabadítva az űrsikló flottát, hogy a nehéz szállítmányok célba juttatására fókuszáljanak" - mondta Sean O'Keefe, a NASA igazgatója novemberben.

Az utas szállítás mellett, szerepe lesz a legénység kimentésében is, tehermentesítve az orosz Szojuz kapszulákat. A NASA által a potenciális alvállalkozók számára meghatározott irányvonalak magukba foglalják, hogy az OSP rendszer kialakítása legalább 4 főnyi legénység szállítására, valamint a beteg vagy sérült űrhajósok visszatérésére is alkalmas legyen. A NASA vezetői remélik, hogy az OSP szolgálatba állításával a jelenlegi 3 főről 6-7 főre emelhetik az űrállomáson tartózkodó legénység számát, azonban elképzelhető több jármű egyidejű használata is. A határidőt 2012-vel húzták meg, azonban senki sem szándékszik kivárni az elkövetkező 9 évet, amint egy négyfős modell üzemkész állapotba kerül a program gyakorlatában is útnak indul.


A legmesszebbre a megvalósulás útján a már leállított X33 project jutott
Természetesen a biztonsági követelmények sem maradhatnak el, az OSP-nek kisebb kockázati tényezőt kell jelenteni a legénységre nézve, mint az űrsikló vagy a Szojuzok. Jobb orbitális manőverezhetőséget és pályaváltási képességeket is elvárnak az OSP-től az űrsiklókhoz viszonyítva, amellett, hogy az expedíciókra való felkészülési idő csökkentése is alapvető cél. A költségcsökkentést az űrhivatal jelenlegi helyzetében talán említeni sem kell, ez vonatkozik a fejlesztési és a működési időszakra is.

Az OSP űrhajók várhatóan a két EELV (Evolved Expandable Launch Vehicles) egyikének alkalmazásával fognak repülni. A Lockheed Martin Atlas 5 rakétáját és a Boeing Delta 4-esét a Pentagon segítségével fejlesztették a Védelmi Minisztérium 21. századi műhold kilövéseihez, mindkét gyorsító készen áll, azonban az ember repülte űrhajó nem csupán presztízst, de a rakéták és infrastruktúrájuk módosításait is jelenti a két óriáscégnek. A NASA tervei alapján az OSP legalább egy évtizeden át marad szolgálatban, mint áthidaló megoldás, valószínűleg két különböző kivitelben, egyik főként rakomány, míg a másik elsődlegesen emberek számára alakítva ki.