Szemétdombbá vált az űrállomás

Elfogyott a hely a Nemzetközi Űrállomáson, ezért néhány héttel ezelőtt az ott élő két asztronauta kidobta a haszontalan hulladék egy részét akárcsak egy lomtalanításnál, csak éppen itt a szemét az űrben lebeg. Ilyen az élet a Columbia után.

A lomtalanítást, ami a legutóbbi űrséta alkalmával zajlott le, igen óvatosan kellett végrehajtani, hogy a már szükségtelenné vált antenna burkolatok és az elromlott szivattyú panel ne váljanak halálos bumerángokká. A művelet sikerült, mindkét csomag elhagyta az állomás pályáját és a légkör felé tart, hogy ott végezze be pályafutását. A hulladékot elszállító űrsiklók kényszerű nélkülözése miatt, ami már közel két éve tart, az űrállomás egyre inkább egy lomtárhoz hasonlít, mintsem egy ultra modern keringő laboratóriumhoz. "Szűkös a hely" - fogalmazott finoman Mike Fincke űrhajós.


A gond az, hogy az űrsikló járatok helyreállítása legjobb esetben is csak jövő tavaszra várható, bár a hurrikánok pusztításai miatt szinte biztos, hogy a Discovery nem fog márciusban felszállni, így hát a legénységnek a szemét felhalmozásán kívül nem marad más választása. "Eljutottunk arra a pontra, amikor már ki kellett találnunk valamit a probléma kezelésére, magától nem tűnik el. Ide nem jár a szemetes minden héten" - mondta Ken Bowersox, az állomás Columbia-katasztrófa utáni első kapitánya.

A képernyőn Michael Fincke (jobbra) és Gennady I. Padalka

Ugyanígy vélekedik Michael Foale, aki hat hónapig dolgozott az állomáson és gyakran panaszkodott a helyhiányra. Szerinte az első űrsikló küldetésnek kizárólag a szemét eltakarítására kellene összpontosulnia. "A felgyülemlő hulladék korlátozza munkánk hatékonyságát, mivel mindig odébb kell rakni ezt-azt, ha hozzá akarunk férni egy panelhez, bár a helyzet még messze nem olyan kritikus, mint ami a Mir űrállomás fedélzetén uralkodott" - mondta Foale, aki az egykori szovjet konstrukción is teljesített szolgálatot.

Az azonban csekély vigasz a NASA-nak, hogy a 6 éves állomásuk nem olyan rendetlen, mint az oroszoké, amit 2001-ben, 15 évnyi használat után vontak ki a forgalomból. A NASA pontosan ezt akarta elkerülni, most mégis kezd a Nemzetközi Űrállomás a Mir tükörképévé válni.

Az űrsiklók leállítása óta orosz te­her­ha­jók lát­ják el az ál­lo­mást, azon­ban rak­te­rük mind­össze a har­ma­da az űr­sik­ló­ké­nak és nem is olyan gya­ko­ri lá­to­ga­tók. Az űr­kap­szu­lák­ba az űr­ha­jó­so­kon kí­vül nem sok min­den fér. "A hely­zet kez­dett két­ség­be­ej­tő­vé vál­ni, ezért va­la­mit min­den­kép­pen ten­ni kel­lett" - mond­ta Bowesox, utal­va a lom­ta­la­ní­tás­ra. "Saj­nos még így is na­gyon messze va­gyunk a hely­zet nor­malizálásától."

A nagyobb tárgyak között találhatók a tudományos kísérleteket tároló rekeszek, egy lerobbant edzőgép és más hasonló állapotú berendezések, elhordott űrruhák és az orosz űrhivatal több tucat dokkoló berendezése, melyek szintén felújításra szorulnának, pénz azonban nincs a művelet elvégzésére. A kisebb tárgyak között olyan érdekességek vannak, mint egy IMAX film feldolgozatlan tekercsei - melyek vízzel teli zsákok közé vannak beágyazva, megóvandó a kópiákat a sugárzástól - valamint az űrhajósok személyes tárgyai, mint Bowersox pólói és egy ízléstelen zöld nyakkendő, amit önmaga felvidítására viselt időnként.


Rumli az űrállomáson - középen Gennady I. Padalka és Mike Fincke
A nyakkendő tulajdonosa szerint a lomosodás problémája már a Columbia-katasztrófa előtt is érezhető volt. A kialakult helyzet a felhalmozás eredménye, azaz az űrhivatalok a kezdetekkor mindennek a tartalékjának a tartalékjait is felvitték. A helyzetet tovább rontja az űrsiklók 2010-re tervezett kivonása, így az eszközök szállítása terén végleg zátonyra futhat az állomás.