Van összefüggés a kísértetek és a mágnesesség között?

Megkérdőjelezhetők azok a tanulmányok melyek szerint az agy mágneses stimulálása spirituális élményeket gerjeszt. Ha a hagyományos elmélet téves, akkor a tudósok újra magyarázat nélkül maradhatnak az ilyen gondolatok és érzetek kialakulását illetően.

A múltban a tudósok azt állították, hogy a misztikus vagy a testenkívüli élmények az agyban végbemenő túlzott elektromos tevékenység hatására alakulnak ki. A nyolcvanas években Michael Persinger, a kanadai Laurentian Egyetem agytudósa egy egész kísérletsorozaton keresztül kezdte vizsgálni ezt az elképzelést. Kísérleteiben a résztvevők sisakokat viseltek, ami temporális, azaz halántéklebenyeiket célozta gyenge mágneses mezővel, nagyjából olyan erősségűvel, amit egy számítógépes monitor hozhat létre. Persinger megfigyelései szerint ez a teremben lévő résztvevők 80 százalékánál egy rejtélyes jelenlét-érzetet idézett elő. Persinger szerint a mágnesesség erős elektromos tevékenységet hoz létre az agy halántéklebenyében, és ezzel hozta összefüggésbe a spirituális élményeket.

Egy svéd kutatócsoport most megismételte a kísérletet, azonban ők a módszerükben egy lényeges eltérést eszközöltek. A kutatók "dupla-vak" eljárással biztosították, hogy se a kísérleti alanyoknak, se a velük kapcsolatba kerülő kísérlet végzőinek ne legyen fogalma arról, kit tesznek ki a mágneses mezőnek. "Enélkül az óvintézkedés nélkül a kísérleti csoport azon alanyai akik könnyen befolyásolhatók, észlelhetik a jeleket a kísérletet végzőn, és nagyobb az esély az ilyen jellegű élmények kialakítására" - magyarázta Pehr Granqvist, az Uppsalai Egyetem tudósa, a kutatócsoport vezetője.


A dupla-vak jellegen túl a kísérlet alapelvei a múltban elvégzetteket tükrözték vissza. Granqvist és munkatársai 43 egyetemi hallgatón végezték el a kísérletet, 3 és 7 mikrotesla között váltakozó mágneses mezőket alkalmazva, melyet pontosan a fül feletti és előtti területre összpontosítottak, a halántéklebenyre. Emellett a jelentkezőkből kialakítottak egy 46 fős kontroll csoportot is, akikre ráadták ugyan a sisakot, de nem tették ki őket mágneses mezőnek. A jelentkezőket megkérték, hogy kérdőíveket töltsenek ki a kísérlet során tapasztalt érzeteikről.

Persinger és társai tapasztalataival szemben a svéd kutatók eredményei szerint a mágnesességnek nincsenek érzékelhető hatásai. Három jelentkezőből kettő, aki erős spirituális élményt jelzett vissza a kontroll csoport tagja volt. Volt 22 fő, aki enyhe érzésekről számolt be, itt pontosan 50 százalékos az arány, azaz 11 hallgató volt a kontroll csoport tagja.

Granqvist elismeri hogy összességében elég magas volt a spi­ri­tu­ális élményt átélők aránya, azonban ugyanilyen szint volt tapasztalható Persinger kísérleteiben is. A kutatók nem tudják, milyen neurológiai mechanizmus hozhatja létre ezeket az érzeteket, bár a személyiségtesztek arra en­ged­nek következtetni, hogy a nyitott embereknél nagyobb a va­ló­szí­nű­ség a természetfeletti jelenlét érzékelésére, illetve ugya­nez a tapasztalat azoknál is, akik könnyen befolyásolhatók.

Persinger természetesen azonnal reagált a svéd kísérletre. "Egyáltalán nem azt a módszert alkalmazták, mint én" - mondta, hangoztatva, hogy a svéd csoport nem tette ki elég hosszú ideig mágnesességnek a kísérlet alanyait a hatás létrejöttéhez, valamint hozzátette hogy az ő tanulmányaiból is több dupla-vak volt, bár esetükben a kísérletet végzők tudták mikor alkalmaznak mágneses mezőt, a várt hatásról azonban nem tudtak.

Susan Blackmore, brit pszichológus, aki maga is részt vett Persinger kísérletein, vonakodik elvetni a hagyományos elméletet. "Amikor elmentem Persinger laboratóriumába és átestem a kísérleten olyan szokatlan élményben volt részem, mint még soha" - mondta. "Meglepne, ha kiderülne, hogy mindez csak placebo hatás."