Új időszámítás kezdődik az idegen bolygók kutatásában

Első alkalommal láthatták a csillagászok Naprendszeren kívüli bolygó ragyogását, mitöbb rögtön kettőt is szemügyre vettek a Spitzer űrtávcső segítségével.

"Ez egy új korszak" - mondta Drake Deming, a NASA Goddard Űrrepülési Központ csapatának vezetője. "Most először láttuk ténylegesen a fényt." Bár a bolygóvadászok már közel 150 Naprendszeren kívüli bolygót azonosítottak be, létükre egészen mostanáig csak szülő csillaguk pályájának ingadozásaiból vagy fényük időnkénti elhalványulásából lehetett következtetni, ez jelentette azt, hogy egy bolygó halad el előttük. Az első ilyen bolygó felfedezése óta, azaz az elmúlt tíz évben a csillagászok egyszer sem látták közvetlenül a bolygóról származó fényt.

Idén az Arizonai Egyetem kutatóinak már sikerült közvetlen megfigyeléseket elvégezniük egy objektumon, amit sokan Naprendszeren kívüli bolygóként üdvözöltek. Az infravörös fényben látható objektum tömegét tekintve a Jupiter ötszöröse és egy kis, legyengült csillag, egy barna törpe körül kering. A csapat vezetője, Glenn Schneider éppen ezért nem is alkalmazta felfedezésükre a "bolygó" megnevezést, ehelyett "bolygótömegű objektumként" hivatkozott az égitestre. "A sajtóban mindenki bolygóként emlegette" - mondta Schneider. "Ez az objektum azonban nem alakulhatott ki úgy, ahogy az egy bolygóra jellemző lenne."

Ezzel szemben Deming csapata és egy másik csoport, melyet a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa, David Charbonneau vezetett, valóban egy-egy a "forró Jupiterek" osztályába sorolt bolygót tanulmányozott, melyek Napszerű csillagok körül keringenek. Ezek a gázóriások valószínűleg ugyanúgy alakultak ki, mint a naprendszerünkben találhatók.


Egyértelműen elkülöníthető a bolygók sugárzása
A Földről nézve mindkét bolygót csillaguk mögé viszi a pályájuk. A kutatók ezt használták ki, hogy kiszűrjék a bolygók sugárzását a Spitzer által rögzített infravörös felvételekből. Először megmérték a bolygórendszerek sugárzását, amikor a megfigyelt bolygó a Földről nézve a csillag egyik oldalánál helyezkedett el, majd amikor a bolygó a csillag mögé került újabb mérés következett. A két mérés között különbség bizonyította, hogy a sugárzás a bolygótól származik. A mérések alapján a kutatók megbecsülték a bolygók hőmérsékletét. Mindkét gázóriás felszíni hőfoka legalább 700 Celsius-fok.

"Ez egyértelműen közvetlen mérés a bolygó fluktuációjáról" - mondta Didier Queloz, a Genfi Obszervatórium munkatársa, akinek az első Naprendszeren kívüli bolygó felfedezése fűződik a nevéhez. "Rendkívül meggyőző." A HD 209458b-nek, Deming bolygójának tömege a Jupiterének kétharmada és egy, a Pegazus csillagképben található, a Naphoz hasonló csillag körül kering, 140 fényévnyire a Földtől. Charbonneau egy jóval távolabbi bolygót tanulmányozott, a TrES-1-et, aminek hasonló a tömege, és mindössze három nap szükséges számára csillaga megkerüléséhez.