2005. április 29. 22:01, Péntek
Kiadó: Sales Curve Interactive
Fejlesztő: BITS Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium III 800 MHz, 256 MB RAM, 32 MB-os videókártya
Ajánlott: Pentium IV vagy Athlon XP, 512 MB RAM, 64 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Max Payne 2: The Fall of Max Payne,
Legacy of Kain: Defiance
Kategória: Külsőnézetes akció
Nem is olyan régen adtak hírt a hollywoodiak arról, hogy a közeljövőben egyre gyakrabban találkozhatunk áthallásokkal a játékpiac és a filmek világa között. A Warner Bros. égisze alatt készült pokoli akció pedig máris alátámasztotta ezt. Keanue Reeves, a Mátrix kiválasztottja újra világmegmentő hősként
imponál a vásznon, illetve most a monitorokon is. Programok helyett most viszont a pokol szörnyeivel és démonaival kell megküzdenie hazai pályán és idegenben is.
John Constantine alias Neo, alias Keanu Reeves nem akármilyen figura. Nem a botcsinálta hős kategória, hanem egy igazi képzett, hivatásos démonvadász, emlékeztet kissé a
Pengére. Neki is ugyanúgy van egy okos barátja, aki a főhadiszállásról támogatja, készít neki fegyvert, néha olvas neki a bibliából - persze a pokol változatból -, de leggyakrabban telefonos ügyfélszolgálatosként segíti egy-egy fontos gondolattal az igen fura tekintetű Constantinet (John). A Mátrix és a Penge motívumok mellett a történetszál kapta a legnagyobb külső ihletet, mégpedig a
korábbi elemzésünkben is szereplő Doom sztoriból vagy az Ördögűző c. filmből.
John egy láncdohányos los angelesi detektív, aki ráadásul tüdőrákban szenved. Gyermekkorában öngyilkosságot kísérel meg, így Isten leküldi a pokolba két percre, majd visszahozza a Földre. A sokkoló élményt követően John életét a Föld démonoktól való megóvásának szenteli. Felnőtt korában már gyakorlott pokoljáró és démoneliminátor válik belőle. Egy átlagos kirándulásán buzgón kutat a szent sörétes puska darabjai után, de hazatéréskor meglepetten veszi észre, hogy immár nem csak a pokolban fut össze démonokkal, hanem a földön is. A földre szabadult pokolfajzatok ötlete ugyan lehet, hogy
Doom ihletésű, de azért itt jóval összeszedettebb és komplexebb alapot sikerült szülnie a készítőknek.
Először is tudni kell, hogy a Föld és a Pokol ugyanolyan, csak az utóbbi csúnyább. Tehát igazából a pokol az nem egy külön hely, mint ahogy tanítják, hanem a földi világ egy másik dimenziója. A pokolban démonok és egyéb gonosz lények élnek, nekik a szabályok szerint nem szabad átjönni a földre. Viszont léteznek félvérek, akik szabadon mászkálhatnak mindkét oldalon, illetve van John Constantine, aki rendszeresen móresre tanítja a gonosz fiúkat. A pokolnak persze szintén vannak meghatározó alakjai, akikben mindig ott bujkál a kisördög és azon morfondíroznak, hogy hogyan tehetnék tönkre a békét a földön. A történet kezdetekor Balthazaar, a klasszikus sátánfigura robbant ki botrányt.
Az átjárás a két világ között viszont nem olyan nehézkes, mint a legtöbb esetben. Egy régi nóta jut eszembe, amit Constantine is gyakran dúdolgathatna magában: "Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm" Ez nem vicc, valóban pocsolyába kell lépnie, hiszen a megfelelő félig latin félig angol szavak elkántálásával kaput nyithatunk a pokolba. A későbbiekben persze bármi megteszi majd, ami vízszintes vízfelületet képez, akár egy kiömlött felmosóvíz, akár egy köztéri szökőkút. A menet viszont nem retúr, hiszen a pokol elég száraz hely, így a pocsolyánkat ott el is felejthetjük. A gonosz oldalról palackozott víz alkalmazásával térhetünk vissza, viszont ezeket csak ott használhatjuk ahol megtaláltuk.
Még mielőtt belemélyednénk a démonírtásba, érdemes megemlíteni, hogy külső nézetes akció lévén nagy klasszikusokat idéz a maga műfajából is, például a
Tomb Raiderből emlékezetes ládahuzogatást. Annyit írjunk a készítők javára, hogy itt nem 3 méteres betontömböket mozgatunk, hanem asztalokat, fadobozokat, esetleg kuka konténert, aminek viszont kereke van. Másrészt a feladatok és a megoldások sok esetben hasonlítanak a
Soul Reaver sorozatra. Utoljára hagytam ami nekem a legismerősebb volt, ez pedig a
Max Payne-szerű világ, karakterek, mozgás, megjelenés.
Ebben a bekezdésben most biztos sokan azt várják, hogy összegezzem, ez egy nagy plágium, de NEM! A készítők zseniálisan oldották meg a programot, elkerülhetetlen, hogy egy ilyen történet és egy ilyen műfaj ne hajazzon kicsit az elődökre. Ráadásul a fiatalabb programozók már mind ezeken nőttek fel, tehát kétségtelen, hogy nem tudnak elmenni mellette. Az igazi meglepetés viszont az volt, hogy mindezt fantasztikusan oldották meg. A játék teljesen egyben van, és a sok hasonlóság ellenére mégis eredeti alkotás. Az első pillanatokban kicsit furán méregettem a dolgot, próbáltam egyből hibákat keresni benne, de apróságoktól eltekintve nem sikerült.