Boogeyman - létezik-e a mumus?

Már-már a mozibajáró megbarátkozott a gondolattal, hogy tavasszal már nem lesz több horrorfilm a magyar mozikban - ekkor tör ránk a Boogeyman.

Pedig isten megmondhatója annak (és a hazai videó-megjelenési adatok), hogy a műfaj kevésbé ismert szereplőkkel operáló példányait mostanában inkább volt szokás a videótékák alsó polcaira száműzni. Ennek a vélekedésnek azonban ellent mond, hogy az utóbbi fél évben számos horrorfilm, vagy azzal rokonműfaj képviselői tűntek fel a filmvásznon, hol húzónevekkel, hol anélkül. A teljesség igénye nélkül ezek: Átok - The Grudge, Kör 2, Fehér zaj, Fűrész, Bújócska. E listához csatlakozik egy mostani premier, a Boogeyman is.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A cím ismét nagyszerűen utal a tartalomra. Valamiért a forgalmazó úgy gondolta, hogy mindenki vágja, hogy az angol Boogeyman szó a mumusra utal, bár az is lehet, hogy nem akartak elriasztani a magyar nézőket a komolytalannak ható címfordítással. Pedig hiszem, hogy ezzel szívességet tettek volna nekik, hisz a Boogeyman már-már elektra-i mélységekbe hatol, legalábbis a minőséget tekintve.

A történeten gyorsan túl lehet esni. Tim (alakítója a jónevű Barry Watson) gyermekkorában már találkozott a mumussal, aki meg is ölt egyet a családtagjai közül - legalábbis ő ezt hiszi. Kedvenc pszichiátere tanácsára úgy dönt, hogy visszatér a szülői házba és leszámol a múlttal, valamint végre elfogadja, hogy a Mumus csak pajzán képzeletének egy szüleménye.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A folytatást gondolom mindenki sejti, hisz nem horrorról lenne szó, ha nem történnének a filmben gyanús események. És igen, valóban lényhorrorról van szó, mégpedig a tini fajtájából, az Aki bújt, aki nem (Jeepers Creepers) és a Sötétség leple (Darkness Falls) által kitaposott nyomvonalon haladva. Talán az utóbbi, a Fogtündérről szóló Sötétség leple az, amivel a Boogeyman története kb. 78,1%-os hasonlóságot mutat, tehát akik megszállott rajongói az említett filmnek, azok semmi pénzért ne hagyják ki a Boogeyman-t - a többiek viszont messzire kerüljék el, mert egyszerűen nem lehet igazán pozitívat mondani a filmről.

A szereplők kevésbé ismert tévészínészek, talán egyedül Lucy Lawless, alias Xena arcát ismerjük itthon. A rendezést pedig Stephen T. Kay vállalta el, aki ugyancsak a kisebb képernyőn edződött és gondolom szerethette a videoklipeket, mert az egész film leginkább egy nagy horroklipre hajaz. Ahelyett, hogy a lényt és az eseményeket mutatná a rendező, úgy érzi, hogy sokkal hatásosabb (és a leszállított korhatárt figyelembe véve kifizetődőbb is) ha csak hangeffekteket és villanásokat használ vágás gyanánt. Ez lehet hogy nagyon cool, de szerintem inkább idegesítő, akárcsak a film végén a bagatell és fantáziátlan befejezés.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A sok negatívum ellenére a film kifejezetten sikeres volt és majdnem 50 millió dollár bevételt hozott Amerikában (összehasonlításképpen: ugyanannyian nézték meg az első hétvégén a Boogeyman-t, mint a nyár első gigabukását, a Mennyei királyságot), így lehet, hogy mégis csak van valami a filmben, amit a kritikusi szempár nem fedezett fel. Ha ez az eset forogna fent, akkor előre is elnézést kérek.

Boogeyman (Boogeyman) amerikai-új-zélandi-német horror, 89 perc, 2005 Rendező: Stephen T. Kay Forgatókönyvíró: Eric Kripke Operatőr: Bobby Bukowski Jelmeztervező: Jane Holland Zene: Joseph LoDuca Producer: Daniel Carrillo, Hans Jürgen Pohland, Sam Raimi, Robert G. Tapert Vágó: John Axelrad Barry Watson (Tim Jensen) Emily Deschanel (Kate) Lucy Lawless (Mary Jensen) Skye McCole Bartusiak (Franny) Tory Mussett (Jessica) Robyn Malcolm (Katie) Charles Mesure (Mr. Jensen) Aaron Murphy (a gyerek Tim) Andrew Glover (Boogeyman)