San Antonio - orális élvezetek felsőfokon

Olykor az embernek szüksége van a sok elgondolkodtató film mellett egy kis kikapcsolódásra is. Ha ez az eset áll is fenn, a San Antoniót kerüljük el nagy ívben.

A mozinézők és a sznobok gyakran szoktak fanyalogni, ha kedvenc színészük vagy egy általuk elismert ember egy-egy könnyedebb, agyrohasztóbb filmben is szerepel. Pedig lehet, hogy jól jön két Oscar-díjas film között egy kis kikapcsolódás, ökörködés pár filmes haverral, hiszen bár a vígjáték-forgatás sem egyszerű, de a hangulat nyilván jobb, mint egy örmény fekete-fehér homo-nekro-pedofil dokumentumdráma forgatásakor.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Gérard Depardieu is így gondolkodhatott, amikor még a 36 című kőkemény - és sokak által ignorált - zsarufilm forgatása előtt lement kutyába és leforgatta Gérard Lanvinnel (A tökös, a török, az őr meg a nő) legújabb pisi-kaki komédiáját. Ez bár Frédéric Dard 175 kötetes regénysorozatán alapul, ezzel együtt kitette magát a rajongók dühödt köpködésének. Bár a szándék nemes, miszerint jó fújni egyet két igazi feladat között, de a végeredmény valami brutálisan félresikerült katyvasz lett.

Az alapsztori szerint az egymás cseppet sem szívlelő San Antonio, a rendőrség kötelekéből épp nemrég kirúgott nyomozó, valamint a lényegi munka helyett az evilági élvezetek gátlástalan habzsolásával foglalkozó Béruier hadnagy egyaránt ugyanazt a top-megbízást kapja az államtól, valamint a feljebbvalóitól: kerítsék elő a Francia Köztársaság eltűnt elnökét. A versenyfutás az óra és egymás ellen természetesen azonnal elindul.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Isten a megmondhatója, hogy a szereplőket ismerve ebből a témából lehetett volna egy jó filmet is készíteni. A San Antonio kezdése, a jazzesített Marseillaise, a James Bond-os főcímre hajazó tesztoszteron-túltengést előidéző látvány még ígéretes alkotást is sejtethet. De amit az arcunkba kapunk az csak egy se füle, se farka mixtúra, ami csak abból áll, hogy miképp haladnak hőseink az egyik lábait széttáró nőtől a másikig, miközben egymás szájába szellentenek és útszéli stílusban értekeznek egymással.

Láttunk már filmet, ami a hasonló jellemzőkkel sikeres és élvezhető volt, tehát a kultúrsznobok által messze lenézett műfaj nem feltétlenül probléma, de a megvalósítás nélkülöz minden pozitívumot. Ráadásképpen, az ember azt gondolná, hogy egy ilyen típusú film legalább tényleg agykikapcsoló, de erre a feltételezésre az cáfol rá, hogy a történet talán csak akkor lesz követhető, ha majd kijön a film DVD-n is, hisz ember legyen a talpán, aki a mindenféle idétlen összefüggések hálóján át tudja vágni magát.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A film messzire kerülendő, a műfaj kedvelőinek is azt ajánlom, hogy inkább vegyenek ki egy hasonló filozófiájú, ötször látott filmet a tékából - garantálom, hogy még akkor is sokkal jobban járnak, ráadásul olcsóbban megússzák a kalandot.

Magyar feliratos filmelőzetes letöltése (mérete 8 MB, formátuma MPEG)

San Antonio (San Antonio) francia-olasz-angol akció-vígjáték, 95 perc, 2004 Rendező: Frédéric Auburtin, Laurent Touil Tartour Író: Frédéric Dard Forgatókönyvíró: Laurent Touil Tartour Operatőr: Willy Stassen Zene: Jean Yves d' Angelo Producer: Claude Berri Vágó: Guy Lecorne Szereplők: Gérard Lanvin (San-Antonio) Gérard Depardieu (Alexandre-Benoît Bérurier hadnagy) Michel Galabru (Achille, rendőrfőnök) Barbara Schulz (Marianne) Michele Bernier (Berthe Bérurier) Eriq Ebouaney (Jérémie Blanc) Valeria Golino (az olasz nő)