The Bard's Tale

Kiadó: Vivendi Universal Games
Fejlesztő: Inxile
Honlap

Minimum: Pentium III 1 GHz vagy AMD Athlon 1 GHz, 128 MB RAM, 32 MB-os videókártya (Pixel Shader 1.4 kell!)
Ajánlott: Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP, 256 MB RAM, 128 MB-os videókártya
Hasonló játékok: nincs
Kategória: szerepjáték

Egyik szemem sír, a másik nevet ezen játékparódia láttán. Bár ez egy középre súlyozott vélemény, hiszen a mai konzolbetyárok örömmel veszik kezükbe a játékot, a keményvonalas, már a 80-as években is szerepjátékokat nyúzó játékosoknak viszont jogos lehet a dühe egy újabb nagy név ilyen fajta modernizálásán. A játék vicces, szép, de ennek ellenére rövid, és történetileg, küldetések szempontjából gyenge.

A legelső dolog, ami miatt kikerekedhet egy jóérzésű játékos szeme, az a 7,5 Gbyte hely, amit igényel a teljes telepítés. Installálás közben volt is időm gondolkodni, hogy vajon mi ehet meg ennyi helyet a merevlemezen, illetve a DVD-n. Nos ugyan kevés helyet foglal, de érdemes már talán a kezdetek előtt megtekinteni a movies alkönyvtár tartalmát, amiben Media Playerrel is lejátszható formátumban találunk néhány videót a játékból. Ezek nagy része vicces jelenetek egyvelege, kifejezetten ajánlott a bakiparádé megtekintése. Ezen túl a játék textúrái és egyéb részletei 3,5 Gbyte-ot igényelnek, a hangok pedig minden eddigi rekordot megdöntve majd 4,5 Gbyte-ot.


Ez lesz a játék legnagyobb húzóereje. Minden egyes párbeszéd előre rögzített, nem csupán feliratozott, mint néhány hasonló játékban. Minden karakternek külön hangja, van külön dialektussal. A legviccesebb elemek közé tartozik a bárd és a mesélő örökös szúrkálódása. A mesélő igazából nem hisz a bárd sikerében és rátermettségében és ennek időről időre hangot is ad. A dialógusok szinte mindegyike legalább egy halvány mosolyt csal a játékos arcára, de nagyon sok esetben majdnem leborultam a székről a nevetéstől. Ajánlom mindenkinek, hogy ha teheti, akkor társaságban haladjon a sztorival, úgy még szórakoztatóbb lesz.

Ami a dialektusokat illeti: a legtöbben kemény skót-angol akcentussal beszélnek, de az egyik nagy kedvencem a TV Shopos BBC angolt beszélő fegyverkereskedő, illetve a másik, ádáz ellenségeink, a Throw-k nyomi gnóm hangja. A karakterek folyamatosan szítják egymást, természetesen legtöbbször a bárd húzza a rövidebbet és vagy kiröhögik, vagy elzavarják.

Beszélgetéseink közben a válaszokat nem mi választjuk ki, csupán a hangulatát kell eldöntenünk. Ezt a hivatalos oldal is csak úgy aposztrofálta, hogy "lehetünk seggek, vagy mutathatunk némi tiszteletet". Persze a két válaszlehetőség néha csak a hangnemben különbözik, néhány esetben viszont teljesen különböző fordulatok következhetnek be a két válasz nyomán.

Az elhangzó mondatok tele vannak gegekkel és aki nem is szereti ezt a játékműfajt, de odavan Monty Pythonért, annak kötelező darab. Erre a betétdalok már csak rátesznek egy lapáttal, ilyenkor egyébként sincs mit csinálni, nevessünk nyugodtan. A dalok szövege alul látható és karaoke mintára egy kis labda pattog a szöveg tetején, így rutinos játékosok akár énekelhetik együtt őket.


A játék grafikai elemeire áttérve, meg kell jegyezni, hogy a Baldur's Gate: Dark Alliance-től kölcsönzött Snowblind grafikai motort használja, ami sokaknak biztosan már ismerősnek fog tűnni. Az első bekezdésben említett előítéletet itt bontanám ki teljes véleménnyé. Fontos tudni, hogy ez a játék is konzolra jelent meg elsőként és némi csúszással adták ki PC-re, mint ahogy az már megszokottá vált pár éve. Ennek eredményeképp elsődlegesen a konzol játékosok igényeit igyekszik kielégíteni.

Előtérben van tehát az egyszerű irányítás és a gyors, pörgős játékmenet. Cserébe mégsem kell lemondani a többféle befejezésről és a bóklászás, szabad terepbejárás élményéről. A történet elméletileg nem lineáris, de amennyiben tudatosan minden küldetést adó NPC társaságát legalább egyszer élvezzük, akkor szinte mindent végig tudunk csinálni és csak a végén ágazik szét a történet többféle befejezésbe.