Minolta Dimage Z5 ismertető

Felbontás: 5 megapixel (2560x1920) Optikai zoom: 12x (35-420 mm) Videorögzítés: 640x480, 30 képkocka/másodperc, hanggal LCD kijelző: 2", 114 000 pixel Memóriakártya: SD/MMC Energiaellátás: 4db AA Képstabilizátor: Van, Anti Shake

A Konica Minolta 2005 januárjában jelentette be a méltán népszerű Dimage Z család következő tagját, a Z3 utódját, a Z5-öt. A néhány fotós által űrhajónak csúfolt család bizony a küllemétől eltekintve komoly belsővel rendelkezik, többek között a 12x-es optikai zoomnak és a CCD-eltolásos rázkódáscsökkentő rendszernek köszönhetően.

Design, ergonómia

Mivel volt szerencsém egy Dimage Z1-et a tulajdonomban tudni hónapokig, így nyugodtan mondhatom, hogy a Z család előnyére változott. Sokan jogosan illetik űrhajó jelzővel a családot, és ha lehet a Z5 erre még inkább rádob egy lapáttal.

A Z1 és Z2 "gagyi" ezüst műanyag vázát felváltotta egy jóval masszívabbnak tűnő, kissé durva felületű fekete műanyag borítás (a gép megvásárolható szürke színben is). Ráadásul a Z5-nek (és a 4 Mp-es Z3-nak is) a markolatát, illetve a váz jobb szélét gumiborítással is ellátták. Ez mindenképpen komolyabb külsőt és fogást kölcsönöz a gépnek. Sajnos a durva felületű műanyagra ritka könnyen tapad rá a kezünkről rákerülő izzadtság, ami fehér foltok nyomában díszeleg rajta tovább. A markolat igazán kellemesre sikeredett. Nem tartozom a lapátkezű emberek közé, a leginkább átlagos méretű kezemmel konkrétan, kényelmesen tudom a Z5-öt megmarkolni és használni. Az exponáló gomb kézre esik, ráadásul kicsit srégen lett kialakítva a markolat sarkán. Az ezüstszínű módtárcsa kellemes méretű, forgatása nem igényel nagy erőkifejtést, igaz eléggé lötyög a forgatási tengelyére merőlegesen.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A zoom-motort nem két külön kapcsoló lenyomásával, hanem egy kétállású karral működtethetjük. Kezelőszervekből nincs túl sok, viszont méretük elégséges és ezzel a pár kapcsolóval is kellemesen használható a Z5. Talán a markolaton található makro és vaku kapcsoló formája lett túl design-olva, és méretük is lehetne nagyobb. A hátlap nagy részét a 2"-os LCD kijelző foglalja el ami lassan szabvány méretnek számít ebben a kategóriában. Felbontása és képminősége jó.

Szerencsére a Minolta felismerte, hogy a Z1 és Z2-ben alkalmazott tükrös megoldású elektronikus kereső rendszer (EVF) nem nyújt értékelhető képet (mivel az LCD kijelző képét tükrözték fel a keresőbe) és a Z3-at és Z5-öt már külön EVF-fel szerelték fel, amelynek felbontása 114 000 pixel, így a komponáláshoz használható képet vetít. A kártyatartó fedelét sajnos csak egy apró rugó tartja zárva. Igazán elfért volna valami pattintós zár, mert így könnyen kihajthatjuk véletlenül (és letörhetjük).

A beépített vakut kézzel kell felhajtanunk, ami pontosan az objektív fölött található, illetve az állványmenet is az objektív vonalában van, így panorámafotózásnál megkönnyíti a dolgunkat. Két dolog nem tetszik a vázat illetően: az egyik, hogy az Anti Shake nem kapott külön kapcsolót, csak a menüben tudjuk aktiválni, illetve nincs a vázon kontrol tárcsa, így az expozíciós értékeket (záridő, rekesz) a menüvezérlő gombokkal kell beállítanunk.

Összességében kellemes hatást kelt a gép. Fogása elégséges, nekem személy szerint tetszik is (bár ez szubjektív szempont), leszámítva, hogy egyáltalán nem hasonlít a klasszikus fényképezőgépekhez.

Kezelés, használat

A Minolta azon gyártók közé tartozik, akik tudnak egyszerű, átlátható, sallangoktól mentes menürendszert készíteni. A Z5-nek is ilyen menüje van. Minden ott van ahol keresnénk, nincs túlcsicsázva - bár minden gépnek ilyen menüje lenne. Megfelelően gyorsan kezelhető és sajnos kell is kezelnünk, hisz mind a fényérzékenységet (ISO), mind a fehéregyensúlyt (WB - white balance), a felvételi módot, illetve a már említett rázkódáscsökkentést (AS) csak a menüből érhetjük el (kivéve ha a vaku kapcsolóját átprogramozzuk és valamelyik opciót rendeljük hozzá a felsoroltak közül).

A módtárcsán automata, félautomata és teljesen manuális üzemmódokon kívül ötféle motívumprogramot és videó módot találunk. Videó módban csak a memóriakártyánk mérete szab határt a rögzített klipek hosszának, ráadásul éjszakai módot is találunk az opciók között. A gép műszaki tudása ki kell, hogy elégítsen bármilyen fotóamatőrt, aki kicsit komolyabban szeretne a fotózással ismerkedni. Sajnos félautomata módban és motívumprogramokat használva korlátozott a záridő beállítása, de manuális módban kihasználhatjuk a teljes skálát (1/1000 - 4 mp).

Az érzékenység ISO 50-től ISO320-ig állítható. Sajnos a képérzékelő (CCD) nem a Minolta gépek erőssége, így valamivel zajosabb képeket készít vetélytársainál, még alacsony ISO értékeknél is. A fehéregyensúly hangolására előre eltárolt témák és egy saját érték beállításával is lehetőség van. Bár a cég hangzatos "Fastest-in-class*1 Rapid AF" névvel hirdeti a gép fókuszállási sebességét, sajnos rossz élményeim vannak a fókuszálással kapcsolatban. A "Rapid AF" elég lassú, ha kicsit nehezebb témát szeretnék élesíteni, vagy tele állásban vagyunk. Bizony jó pár másodpercig eltarthat, míg beállítja az élességet a gép. Továbbá mikor félig lenyomjuk az exponáló gombot az gép kimerevíti a képet míg beállítja az élességet. Ezzel a megoldással tökéletesen lehetetlenné tették a távoli, gyorsan mozgó témák követését és fényképezését.

Az objektív 12x-es átfogású, F2.8-as fényerővel rendelkezik, ami kiemelkedőnek mondható a kategóriában. A zoom kellően gyors - legalábbis a Z1-hez képest gyorsítottak a motoron - és az átfogás is nőtt. Manuálisan is fókuszálhatunk a menüvezérlő gombok segítségével. A gép makro funkciója igazán impozáns, ugyanis szuper makro módban 1 cm a legkisebb fókusztáv (bár ilyenkor nem zoomolhatunk). Sorozat felvételi módban legjobb minőségben 2.2 képet készíthetünk másodpercenként , illetve 10 képet 1024x768-as felbontásban.

Képminőség

Képminőség terén vegyesek a tapasztalataim. Az objektív jó minőségű, fényereje F2.8 -F4.5. Nem vignettál, kromatikus aberrációja is elhanyagolható mértékű. Sajnos - ahogy az a legtöbb hasonló ultra-zoom objektívre jellemző - tele állásban már ne reménykedjünk különösebben jó képminőségben, ilyenkor már színhibák, illetve fokozott mértékű kromatikus aberráció jellemzi a képeket. De a fő problémát a képérzékelő jelenti. A képzaj mértéke alacsony fényérzékenységnél is jelentősnek mondható, ISO 320-as beállítástól óvakodjunk!

Az automatika tele állásban magasabb fényérzékenységet választ a lecsökkent fényerő miatt, így ebben az állásban a képeink nem csak gyengébb minőségűek, de zajosabbak is lesznek (ha automata módban fotózunk)! Sajnos az objektív gyújtótávolsága 35 mm-nél kezdődik, ami nem igazán jelent nagylátószöget, így érdemes lehet egy nagy látószögű előtétlencse beszerzése. Viszont a 420 mm-es tele állás akár madárfotózáshoz is alkalmas lehetne, ha értékelhető minőségű képek születnének. De sajnos nem véletlenül kerül egy hasonló fényerejű 400 mm-es objektív több 100 000 Ft-ba (sőt akár többe is)!


Nagylátószögű és tele állásban készített képek
A gép makroképessége még engem is meglepett. A Z1/Z2-ben még nem volt elérhető a szuper makrofunkció, a Z5-ben viszont igazán impozáns nagyítást érhetünk el az 1 cm-es fókuszpontnak köszönhetően! Egy makro előtétlencse használatával pedig nyugodtan próbálkozhatunk akár a rovarvilág megörökítésével is.

Éjszakai tesztnél hagy maga után kívánni valót a gép automatikája. Rendre elmérte az expozíciós értékeket - automata módban nagyon túlexponálta, éjszakai módban már kevésbé, de a helyes expozíciót csak manuális beállítással lehetett elérni.


Motívumprogrammal, illetve manuális módban készített éjszakai felvétel

Beltérben jól vizsgázott a Z5 vakuja és automatikája, bár vaku nélkül egy kicsit talán hosszú záridőt választott, így a fényforrásunk beégett. Viszont a vaku teljesítményére igazán nem lehet panasz, szép, egyenletes fénnyel világítja meg témánkat.


Műfénynél készített képek vaku nélkül és vakuval

Összegzés

Nekem a Dimage gépek mindig is a szívem csücskei voltak, így talán kissé elfogult vagyok velük szemben, és könnyebben elnézem a gépek furcsa külalakját. Akinek ez számít, annak nem a Dimage Z sorozat a legjobb választás. A Z5 egyetlen égbekiáltó hiányossága lényegében a zajos CCD-ben merül ki, a többi csak apró, nem túl zavaró tényező. Aki bruttó 100 000 Ft-ért keres családi, illetve amatőr hobbifotós célokra ultra-zoom fényképezőgépet, annak bátran tudom ajánlani a Z5-öt (esetleg jobban bele kell merülni a zajszűrő programok használatába).

Előnyök, hátrányok

+ képstabilizátor + 420mm teleobjektív + szuper makro üzemmód + előtétlencsékkel bővíthető + remek menürendszer

- zajos érzékelő - nincs AF segédfény - lassú fókuszálás - tele állásban gyenge képminőség

A fényképezőgépet a Fotomarket bocsátotta rendelkezésünkre.