Hurrikánvadászok

Noha a hurrikánok az egyik legveszélyesebb természeti jelenségek közé tartoznak, dacolva az őserőkkel mégis folyamatosan repülnek keresztül rajtuk időjárás-felderítő repülőgépek. Ők a hurrikánvadászok, akik nélkül a hurrikánok előrejelzése sokkal nehezebb lenne.

1943. július 26-án Texasra egy hatalmas hurrikán csapott le meglepetésszerűen, majd összesen 19 halottat, és akkori áron 17 millió dolláros kárt hagyott maga mögött. A II. világháború javában dúlt, és az egyik katonai reptéren kiképzésen lévő pilóták fogadást kötöttek egyik kiképzőjükkel, egy bizonyos Joe Duckworth ezredessel, hogy bele mer-e repülni a viharba. Az ezredes ezt rögtön kétszer is megcsinálta: miután az első kísérlete sikeres volt, a T-6 Texan hátsó ülésében a reptér meteorológiai tisztjével még egyszer belerepült a viharba. Innen datálhatjuk a hurrikánvadászok létrejöttét.


Egy ilyen T-6 Texan géppel hajtották végre az első "hurrikánvadászatot"
A ciklonok forgó mozgást végező légköri képződmények, amelyek belsejében, az úgynevezett szemben a légnyomás alacsony, kifelé pedig egyre nő. Ha a ciklonban lévő szélsebesség 120 km/h felett van, hurrikánnak vagy tájfunnak minősül, és nevet kap az azonosítás végett. Ezeket a szélviharokat az Atlanti-óceánon, valamint a Csendes-óceán keleti részén hurrikánnak, nyugati részén pedig tájfunnak nevezik. Az északi féltekén az óramutató járásával ellentétesen, a déli féltekén az óramutató járásának megfelelő irányban forognak a ciklonok. Létrejöttükhöz legalább 26,5 °C-os hőmérsékletűnek kell lennie a tenger felszínének, és megfelelően magas páratartalom szükséges. Ha a hurrikán partot ér, vagy hideg viz fölé sodrodik, rövid idő alatt elveszti erejét.

Saffir-Simpson skála
Fokozat	Szélsebesség	Vízszint-emelkedés	Leírás
I.	119-153 km/h	1-1,5 méter	Gyengébb fák, közlekedési táblák, oszlopok kidőlnek.
II.	155-180 km/h	1,5-2,5 méter	Háztetők megrongálódnak, ajtók, ablakok kitörnek, kisebb faházak összedőlnek, a part menti utakat elönti a víz.
III.	180-210 km/h	2,5-3,7 méter	A háztetők lerepülnek, gépjárművek megrongálódnak, nagyobb fák gyökerestől kicsavarodnak, folyamatos esőzés és áradások a tengerpart közelében.
IV.	210-250 km/h	3,7-5,5 méter	Téglaházak falai kidőlnek, minden fa tövestől kicsavarodik vagy kitörik, folyamatos, heves esőzés, súlyos áradások akár a tengertől 10-15 kilométerre is, teljes pusztítás a tengerpart mentén több kilométeres sávban.
V.	250 km/h felett	5,5 méter felett	Nagyobb épületek, ipari létesítmények megsemmisülnek, folyamatos intenzív esőzés, több méteres áradások és teljes pusztítás a tengertől 10-15 kilométerre is.

A II. világháború végén kezdték el a bombázókat ilyen célra használni, fegyverek helyett radart, és különféle tudományos műszereket szállítottak, mint ez a WB-29
1944-től kezdve egy külön időjárás felderítő század lépett működésbe, melynek feladata az Atlanti-óceán feletti járőrözés volt a viharokat keresve, majd ezek nyomon követése és erejük felmérése. Az első időkben nem sok eszközük olt, csupán saját szemük és néhány hőmérő, ráadásul keveset tudtak a hurrikánok kialakulásának pontos menetéről. A technika előrehaladtával megjelentek a gépeken a radarok, amelyek jelentősen megkönnyítették a viharok kiterjedésének és helyzetének megállapítását, majd sorban egyre fejlettebb hőmérséklet-, szélsebesség- és páratartalom-mérő műszerek, melyek alapján egyre több és több információt tudtak gyűjteni, és az 1940-es évek második felében már megjelentek a ledobható mérőszondák is.

Az 1940-es évek végén és az 1950-es években az időjárás-megfigyelő századok és ezredek több átszervezésen is átestek. Hajózószemélyzetük a legkülönfélébb, mindenféle megerősítés nélküli civil és katonai gépekkel vágott neki a veszélyes mutatványoknak. Egy időben külön hurrikánvadászai voltak a haditengerészetnek és a légierőnek, majd végül az 53. Időjárás-felderítő Század jelzés alatt egyesítették őket.


Egy WC-130A. Az 1950-es és 60-as években ehhez hasonló gépekkel végeztek olyan kísérleteket, melyekben különféle anyagok levegőbe jutattásával próbálták a hurrikánt szétoszlatni. Ezekkel eredménytelenség miatt felhagytak
A viharvadászok által nyert adatok alapján a meteorológusok kezdték kiismerni a hurrikánokat, és már egyre pontosabban jelezhették előre a viharok erősségét, haladási sebességét, valamint várható útirányukat. Ez utóbbi igen fontos, hiszen ez alapján pontosabban meg lehet határozni, mely régiókat kell adott esetben kiüríteni a hurrikánveszély miatt, és minél pontosabban az előrejelzés, annál kevesebb embert kell feleslegesen evakuálni.