Európa kapujában a madárinfluenza

A holland gazdák zárt térben tartják baromfiállományukat, az angol orvosokat felkészítik a lehető legrosszabbra, a franciák gyógyszereket halmoznak fel. A hivatalos szervek szerint még mindig elenyésző a veszély, az azonban tény, hogy Szibériában is felütötte fejét a madárinfluenza.

Bár a legújabb járványról Indonéziában számoltak be, sokan attól tartanak, hogy a szegényebb országokon és a költöző madarakon keresztül a kór beszivárog a kontinensre. A H5N1 törzs, ami 8 évvel ezelőtt Hongkongból indulva támadt először, elkezdte nyugati irányú terjeszkedését. A szakértők legnagyobb félelme a mutálódás, melynek hatására könnyebben terjedhet az emberek között, olyan tömeges méreteket öltve, mint az 1960-as években végigsöprő utolsó influenzajárvány, ami közel négymillió embert pusztított el.

A legutóbbi orosz és kazah jelentések hatására Európában is aggódhatunk, bár ezekről a területeken emberi esetekről nem számoltak be. Július végén H5N1 madárinfluenzát azonosítottak egy orosz háztáji gazdaságban Novoszibirszk közelében, ahol járványos méreteket öltött a betegség. A DNS-szekvenciák elemzése kimutatta, hogy az orosz minták nagy hasonlóságot mutatnak azzal a vírussal, ami több ezer vadmadarat pusztított el idén májusban Kínában. Időközben az orosz hatóságok több régióból is jelentették a H5 vírus kitörését. Maga a H5N1 Kelet-Ázsiában eddig 57 halálos áldozatot követelt az emberek közül, míg a madaraknál milliós nagyságrendekről kell beszélni.



Az európai terjedés lehetősége főként azon múlik, hogy egészséges költöző madarak hordozzák-e, vagy sem. Ha a vírus a fertőzött baromfiállomány kereskedelmi forgalmazásával áll összefüggésben, mint ahogy az Délkelet-Ázsiában történt, akkor egészen más a helyzet. Mindemellett az eddigi fertőzéseket a nagyobb vasúti, kereskedelmi és utazási csomópontok közeléből jelentették.

A vadmadarak útján való terjedés közvetett bizonyítékokon alapul. Jevgenyij Nepoklonov, az Orosz Mezőgazdasági Minisztérium állatorvosi hivatalának vezetője az OIE (Világ Állategészségügyi Szervezet) számára tett jelentéséből kiderül, azon a hat területen, ahonnan a járványokat jelentették, azok a háztáji madarak kapták el elsőként, akik a vadmadarak által is látogatott vízgyűjtők közelében élnek. Másrészről még egyetlen olyan jelentés sem érkezett, mely szerint egészséges vadmadár hordozná az erősen patogén H5N1-et, leszámítva egy 2002-es hongkongi esetet, amikor több ilyen madarat is találtak, igaz, nem teljesen ezzel a vírussal.

Hon Ip, az amerikai Nemzeti Vadállomány Egészségügyi Központjának virológusa kiemeli, hogy az OIE számára küldött novoszibirszki jelentésben nem egyezett meg az egy vadkacsától izolált H5N1 vírus a házi baromfiállományban talált vírusokkal. Ip szerint semmi nem támasztja alá a vadmadarak közreműködését, sokkal inkább a nagyobb emberi kereskedelmi útvonalakkal mutat párhuzamot a vírus terjedése. A bizonytalansághoz hozzájárul, hogy Mongólia távoli tavainál egy járvány vizsgálatakor megállapítást nyert, hogy az ott élő több mint 6000 madárból alig 100 pusztult el, ami vagy arra utal, hogy a vírus nem támad meg annyi madarat a vadfalkákban, illetve arra, hogy a madarak többsége egészséges hordozó marad.

Ha a vadmadarak terjesztik a H5N1-et, akkor az európai állategészségügyi szakértők szerint a megoldás kulcsa a baromfiállomány és a vadmadarak közötti kapcsolat megakadályozásában rejlik. Hollandiában már beszüntették a csirkék szabadban tartását, a kormány ezzel kívánja minimálisra csökkenteni a járvány kialakulásának kockázatát. Az ország, amely a világ egyik legnagyobb húsexportőre, már elszenvedett egy madárinfluenza járványt 2003-ban, az enyhébb H5N7 törzstől, azonban ez is 30 millió madár pusztulását eredményezte, 150 millió eurós kárt okozva az országnak.

Nagy-Britanniában szintén élénken él az emberek emlékezetében a kilencvenes években kitört kergemarha-kór mizériája, ami több mint 100 ember esetében végződött halállal. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kitart álláspontja mellett, azaz a nagy távolságokat megtevő vad vízimadarak szállítják a vírust a különböző kontinensekre. Véleményük szerint a Szibériából tovább repülő madarak eljuttathatják a vírust a Kaszpi- és a Fekete-tenger körzeteibe, ami a Balkánnal karöltve már utat nyithat a vírusnak Közép-Európába, különös tekintettel hazánkra, mint Ukrajnával és Romániával szomszédos országra, amelyek fölött egyértelműen átrepülnek a szóban forgó madarak.



A FAO főként a szegényebb délkelet-európai országok miatt aggódik, ahol a vadmadarak észak-európai társaikkal találkozhatnak. Ezekben az országokban valószínűbb, hogy nem tudják időben felismerni és kezelni egy madárinfluenza járvány kitörését. Az Európai Bizottság már betiltotta az ázsiai és orosz baromfi és egyéb madarak importját, augusztustól pedig fokozott figyelmet kért az állategészségügyi szervektől. A Bizottság nem kérte a holland példa követését, azonban a gyógyszerek beszerzését sürgette, melyet a példaként említett Franciaország mellett hazánk is megfogadott.

Magyarországon már tesztelik az oltóanyagot, az ÁNTSZ szerint egy bizonyítottan steril, nem toxikus, és a madarak esetében hatékonynak bizonyult szerről van szó, amit a WHO által hazánk rendelkezésére bocsátott, délkelet-ázsiai, emberből izolált vírusból állítottak elő. Itthon emellett a Magyar Állategészségügyi Szolgálat az ellenőrző vizsgálatok idei mintaszám megduplázásával igyekszik minél hatékonyabban kiszűrni az esetleges fertőzött állományokat.

A világ legnagyobb gyógyszergyártói is szorgosan dolgoznak annak érdekében, hogy felvegyék a harcot a madárinfluenza egy jövőbeni, halálos válfajával, ehhez azonban még időre van szükség. A francia Sanofi-Aventis SA, a világ legnagyobb gyártója jár talán a legelöl, ők augusztusban már sikeres klinikai tesztekről számoltak be, oltóanyaguk hatékonyan stimulálta az immunrendszert a madárinfluenza elleni küzdelemre.

Természetesen több más cég, mint a brit GalxoSmithKline és az amerikai Chiron Corp is igen tevékeny, de számos kisebb biotechnikai vállalat és több ázsiai gyógyszergyár is erején felül dolgozik a megelőzésen.