Elizabethtown - izzadtságszagú romantika

Orlando Bloom és Kirsten Dunst barátságos kisvárosi idilljéből kiderül, hogy attól még nem lesz valaki jó színész, hogy megszokjuk az arcát.

Elizabethtown kicsiny, takaros városka Kentuckyban. Jó messzire esik a nagyvárostól, de minden megvan itt, ami a békés, nyugodt élethez szükségeltetik. Barátságos, szelíd emberek lakják, akik örülnek minden hozzájuk betérő idegennek, jókedvűen integetnek hát boldog-boldogtalannak, aki az autójával főutcájukra téved.

Furcsállja is a dolgot Drew (Orlando Bloom - Gyűrűk ura, Mennyei királyság, Trója), hisz ebben a városban senkit sem ismer - kivéve egyvalakit. Pontosabban őt csak ismerte, hisz most a temetésére jött: ez az illető az apja. Fura ez az egész dolog a halállal. Miután cipőtervezőként alig egy napja egyetlen elhibázott projekttel egymilliárd dollárt veszített cégének, ő is közel állt hozzá. Az életének egy edzőgépre erősített konyhakéssel kísérelt meg véget vetni, ám húga borzalmas hírt közlő telefonja megakadályozta ebben. Fura, nem fura, meg fogja tenni. Meg fogja ölni magát, de előtte ezt a temetést még el kell intéznie. Se édesanyja, sem pedig a húga nem ért rá, tehát neki kell megszerveznie a ceremóniát és állnia a sarat a rég nem látott rokonsággal szemben. Mindegy, ennyi a legkevesebb, amivel tartozik a nagyvárosi állás miatt rég nem látott családnak. Ennyi, aztán agyő világ!


Mostanság a gyászkeretbe ágyazott keserédes életfilm bevált receptet jelentett, ha hiteles karakterábrázolások voltak készülőben. De melyek is a hasonló témát feldolgozó legjelentősebb darabok az elmúlt időszakból? A Julie De Marco (David Schwimmer, Michael Vartan, Gwineth Paltrow, Michael Rapaport) egy huszonéves fiát elveszteni kénytelen anya és a fiú egyik osztálytársa közt szövődő románcot mutatta be könnyed hitelességgel, a Holdfényév (Jake Gyllenhaal, Susan Sarandon, Dustin Hoffmann) pedig egy halott barátnője megrendült családjától szabadulni képtelen fiú drámáját tárja elénk, ami az ottléte nélkül darabjaira hullana. Az Imaginary Heroes (Emile Hirsch, Sigourney Weaver, Jeff Daniels, Michelle Williams) briliáns lényeglátással mutatja be egy család feldolgozhatatlannak látszó gyászát az egyik fiú értelmetlen öngyilkossága miatt, "A régi környék" pedig valójában gyászból induló rátalálás-történet (Zack Braff, Natalie Portman, Peter Sarsgaard), ami valódi független siker, tavaly a Sundance-en kívül több fesztiválon is kiemelkedő eredménnyel szerepelt.

Szélesre kitaposott ösvényen indulhatott tehát az Elizabethtown, a kérdés csupán az volt: ő mit hoz ki a kritikusok szívéhez közel álló toposzból? A krízishez érkezett Drew történetét kissé ironikus stílusban indítja útjára Cameron Crowe, aki eddig olyan darabokkal örvendeztetett meg minket, mint a Jerry Maguire, a Vanília égbolt, vagy a Majdnem híres. Az Elizabethtown indítása kifejezetten jó - első ránézésre tele-a-hócipőm ízzel előadott első szám első személyes életfilmet látunk majd, ahol minden egyes jelenetet a főhős kommentárjai kísérnek narrációként. Bár az alapkoncepció lényegében nem változik - látva az egymást követő jeleneteket hamar az az érzésünk támad, mintha azok más-más irányba hajtanák a filmet.


Az igazság sajnos az, hogy hiába a kitaposott ösvény, hiába a joker-toposz: bár a film nagyon akar, a nyögésen kívül nem sok minden látszik rajta. Régen láttunk olyan filmet ebben a stílusban, amiben ennyire széthúznának az egyes jelenetek; mintha a korán kibontakozó szerelmi szál ("A régi környék"-es hatás egyértelmű), a főszereplő megélt krízisének bemutatása, a temetés körül zajló családi összejövetelből adódó helyzetkomikum-ziccerek, és az alkalmanként hirtelen elkomorodó hangvétel egymást gyilkolnák a filmben. Egy dolog, hogy nem rázódik össze teljesen a munka, de mintha maga sem tudná teljesen, hogy hová is akar kilyukadni, ezért összevissza csapongana, érthetetlen főhősi reakciók és szükségtelen párbeszédek mentén következetlen és felesleges jeleneteket kreál.

Az első dolog lett volna találni egy főszereplőt, mert ugyan Orlando Bloomon lehet, hogy jól áll a mellvért és hatásosan tud eltökélt arccal a naplementébe nézni, de ez édeskevés egy olyan karakter megformálásához, ami itt a feladata (lett volna). Nem szívesen skatulyáz az ember, s főleg nem teszi azokkal, akiket a filmipar (vagy csak a divatmagazinok?) "nagy reménységként" tartanak számon, de tény ami tény: attól nem lesz valaki jó színész, hogy megszoktuk az arcát, és ebben a szerepben az ifjú titán csúfosan leszerepel. Egy dolog, hogy nem képes a vállán elvinni a filmet, de jobban belegondolva alakítására, Drew-ra, mint filmbéli karakterre utalni is erős túlzásnak hat. A Bloom drukkerek azzal az eggyel védekezhetnek talán, hogy forgatókönyv a főszereplő jellemét túlságosan is aláveti az egyes jeleneteknek (ez így igaz), így rajta (talán) már nem (olyan) sok múlik.

A másik nagy kulcsfigura az örökké bájos Kirsten Dunst (Hajrá csajok!, Lebegés, Pókember, Egy makulátlan elme örök ragyogása) karaktere lenne, aki most is első perctől robbantja a bájbombát: pörög-forog, tüsténtkedik, mintha egyenesen tündérországból repítették volna főhősünk útjába. Nem is lenne ezzel semmi gond, csak annyira csúcsra járatják szegényt, hogy nem csoda: a film kétharmadától mind a főhősön, mind pedig a moziban ülő közönségen a Kirsten Dunst túladagolás jelei mutatkoznak, a karakter pedig a túlpörgetéssel a hitelét veszti. Jelleme mintha valami Disney-mesekirálylányt idézne, vagy a legsziruposabb romantikus vígjátékból csöppent volna ebbe az idegen környezetbe. Nagyon szívesen elnézi az ember, amint a bájos színésznő Maminti-tündérként végigröpködi a filmet, csak éppen a film profitál édeskeveset a dologból.


Van itt továbbá egy jobb sorsra és nagyobb szerepre érdemes, Holdfényévből ideollózott Susan Sarandon, egy darab párhuzamosan zajló esküvő egy túlérzékeny férjjel, sőt a rosszcsont unokaöccs kötelező ámokfutása alól sem kapunk felmentést. A fölösleges és gyenge helyzetkomikumok nem csak a gyomrunkat, de a film játékidejét is megülik, így történik, hogy a film 135 perces dinoszaurusszá dagad. S amikor már vagy kétszer azt hittük, hogy a zárójelenet van készülőben, még mindig előbújik egy nyuszi a kalapból egy újabb, egyébként egész ügyes ütemváltás révén.

A végeredmény pedig? Miért, valaki másra gondolt? Nem tagadjuk el senkitől a boldogságot, a főhősünktől pedig pláne nem, csak minket akkor töltött volna el igazán, ha a több mint két óra elteltével megértéssel, netán azonosulási vággyal tekinthetnénk rá. Most nem érzünk semmit. Csak azt, hogy ő boldog, a filmnek vége, mi pedig indulhatunk haza.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Elizabethtown színes feliratos amerikai film, 135 perc, 2005 Rendező: Cameron Crowe Forgatókönyvíró: Cameron Crowe Operatőr: John Toll Jelmeztervező: Nancy Steiner Zene: Nancy Wilson Látványtervező: Clay A. Griffith Vágó: David Moritz Szereplők: Orlando Bloom (Drew Baylor) Kirsten Dunst (Claire Colburn) Susan Sarandon (Hollie Baylor) Judy Greer (Heather Baylor) Jessica Biel (Ellen Kishmore) Alec Baldwin (Phil)