Civilization IV

Kiadó: 2k Games
Fejlesztő: Firaxis
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,2 GHz, 256(Win2k)/512(XP) MB RAM, 1,7 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 64 Mbyteos videokártya
Ajánlott: 2 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2200+, 1024 MB RAM, 128 Mbyteos videókártya
Hasonló játékok: Civilization I-III, Alpha Centauri
Kategória: stratégia

Csak még egy kör... Csak még egy kör... Ezek a mondatok már 15 évvel ezelőtt is ugyanígy elhangzottak, amikor az első Civilization folyatta ki a szemünket hosszú éjszakák alatt. A negyedik részben természetesen ugyanúgy a semmiből indulunk és hasonló végcélokat kell elérnünk, mint korábban. A lényeg változatlan, történelmi korokon át hódítsuk meg a világot és próbáljunk néha aludni és élni is közben egy keveset. Nem véletlen a játék TV reklámjában szereplő terápiás csoport. Vigyázat, veszélyes!

Telepítés után sebesen dobogott a szívem és vártam már a menüt, a hangulatot, tudtam, hogy ennek a résznek ütnie kell. Már a menü zene is magával visz egy cseppet, de mikor a bolygó generáláskor felhangzott a régi jó Civ I intró dallama, akkor már teljesen oda voltam érte. Pedig a lényeg utána jön, bár ne szaladjunk ennyire előre. Gondolkodtam, hogy mit írjak bele a cikkbe, az új népeket, az új grafikai megoldásokat, egységeket, épületeket, csodákat vagy éppen az új gazdasági hatásokat? Nyilván nincs annyi hely még egy digitális újságban sem, hogy ezek mind beleférjenek részletesen, hiszen komplexitását tekintve nem rugaszkodott el ugyan a játék az előző részhez képest, viszont számos új funkcióval bővülve és a régiek csiszolásával most tökéleteset alkotott Sid bátyánk.



A játék igazából már a világ teremtésekor elkezdődik. Jól megszokott módon kiválaszthatjuk a bolygónk méretét, klímáját, a tengerszintet, illetve tudjuk szabályozni a kontinensek és óceánok arányát és felosztását is. Ennek ellenére biztos, hogy a legtöbb ember kedvence a Föld térkép lesz, amihez viszont nem árt beszereznünk még egy kis RAM-ot, ugyanis ezek óriási térképek lesznek. A civilizáció kiválasztása sem lett nehezebb feladat a korábbi részekhez képest. Minden népnek van két tulajdonsága, ami meghatározó lehet az egész játékra nézve. Ilyenek a kreatív, agresszív, spirituális, iparosodott...stb.

Ezen kívül minden népnek van egy saját speciális egysége, ami valamikor megjelenik majd. A görögök nyilván az ókorban hódítanak majd a falanx egységgel, a franciák pedig muskétásokat képezhetnek, ha megvan a puskapor. A döntést meg lehet hozni népekkel kapcsolatos érzelmeink alapján is, de ha valaki praktikusabban gondolkodik, akkor a kívánt játékstílusnak megfelelő népre érdemes voksolni, ami nálam a francia, vagy az indiai. Nagy újítás, hogy adott népen belül bizonyos esetekben két vezető közül is választhatunk, bár ez inkább csak variáció egy témára. Az indítás gomb megnyomása után pontosan az történik, mint korábban. Kapunk egy telepest, illetve egy felfedezésre alkalmas harcost, aztán nosza, kezdődhet a történelem!

Az első feltűnő dolog az előző részhez képest, hogy hiába lett szebb a grafika - ahogy a trailer mondja, "stunning graphics" -, mégis sok rész, főként a konzol ablakok némileg sivárabb hatást keltenek. Érdemes megnézni 2001-es cikkünk képeit összehasonlításképp. A városalapítás után nekikezdhetünk az igazi építkezésnek. Itt két dologgal fogunk szembesülni. Az első, hogy elveszítettük a város látkép opciót, ami szerintem egy nagyon szomorú dolog, a leghangulatosabb rész ez volt már a '90-ben is. A másik dolog viszont nyilván ezzel összefüggésben, hogy a térképen a város nem csupán egy fix ikonszerű dolog, hanem körről-körre változik, ahogyan fejlesztjük, illetve az állapotoknak, kornak és kultúrának (népnek) megfelelően. Alapesetben a kockán belül jelennek meg az épületek is, de terjeszkedve egy kicsit a város közvetlen környezetébe tartozó kockákat is felhasználjuk.



A következő sokk akkor ért, mikor rájöttem, nincs többé palota-építgetés sem, ami a másik nagy kedvencem volt, ráadásul semmi sincs igazából helyette. Pedig minden ízlésficamát vagy művésziességét kiélni vágyó stratéga ebben lelte nagy örömét eddig. Jó is volt mondjuk egy dzsámiszerű alapra ráhúzni egy kifejezetten nyugat-európai tornyot/kupolát. Sebaj, ezt is feldolgoztam valahogy és ettől még nem lett kevésbé addiktív, csak éppen csalódás volt kicsit.