Homokból vannak a Titán tengerei

Néhány évvel ezelőtt a tudósok úgy vélték a Titán sötét egyenlítői területei folyékony óceánok lehetnek. Új bizonyítékok szerint valóban tengerekről van szó, homokdűnék tengeréről.

A homoknál természetesen ne a földi példára gondoljunk, a Titán homokszemcséi feltehetően jégkristályokból tevődnek össze, jelentette be a Cassini radarfigyelő csapata. Az űrszonda a Titán melletti legutóbbi elhaladása alkalmával, tavaly októberben készített radar felvételein 100 méter magas dűnék észlelhetők, melyek egymással párhuzamosan futnak több száz kilométeren keresztül a hold egyenlítője mentén. Az egyik ilyen dűne "folyam" 1500 kilométer hosszú, olvasható a Science magazin legutóbbi számában közzétett beszámolóban.


Namíbia homokdűnéi...
Ralph Lorenz, a Cassini radar műszereit felügyelő Arizona Egyetem Hold- és Bolygókutatási Laboratóriumának munkatársa szerint megdöbbentőek a felvételek, mivel a Szaturnusz holdjáról kapott kép akár Namíbia felett is készülhetett volna, annyira nagy a hasonlóság a felszíni jegyek között.

A Titán légköre vastagabb, mint a Földé, gravitációja alacsonyabb, ezért homokja egészen bizonyosan eltérő, sőt minden más is, kivéve a dűnéket létrehozó fizikai folyamatot, magyarázta Lorenz.


... és a Titán homokdűnéi, itt a világos foltok nem felhők, hanem domborzati elemek
Tíz évvel ezelőtt a tudósok azt hitték, a Titán túl messze van a Naptól, hogy a szülőcsillag által keltett szelek elég erősek legyenek a dűnék megformálásához. Ezért alakult ki az a nézet, mely szerint a szaturnuszi hold sötét egyenlítői területei folyékony etán óceánok. Azonban pontosan az alacsony gravitáció miatt egy nagyon enyhe, a kutatók becslése szerint másodpercenként fél méter sebességű szél is elegendő a szemcsék elfújásához. Emellett a Szaturnusz erős gravitációja jelentős árapály-erőket gerjeszt a Titán légkörében. Számszerűen az óriásbolygó által a Titánra mért gravitációs vonzás négyszázszorosa annak, amit a Hold gyakorol a Földre.

A fentiek lemodellezéséből kitűnt, hogy ez főként a felszínközeli szelekre van hatással. A Cassini radarja által látott dűnék sémája különböző irányból fújó szelekre utal, ami megint csak árapályhatás által keltett szeleket valószínűsít. Ez a szél a Titán nyugat-keleti irányú övezeti szeleivel keveredve hozza létre a felvételek által is mutatott nyugat-keleti elrendezést, ami legfeljebb a kiemelkedő felszíni jegyek közelében törik meg.

A szemcsék összetétele ismeretlen, lehet szerves anyag, vízjég, a kettő keveréke, de ezek pusztán találgatások, a választ optimális esetben a Cassini látható és infravörös fényű feltérképező spektrométere adja majd meg, míg a homok kialakulása egy külön történet.


A Huygens szonda által leszállóhelyéről készített légifelvételek négy különböző magasságból
A Titán homokja az elméletek szerint a folyékony metán esőzések alkalmával jön létre. A megfigyelések szerint mind a felhők, mind az eső elég ritka jelenség a holdon - korábban azt hitték, hogy nem is hullik le elegendő csapadék, ahhoz, hogy kimossa a szemcséket a Titán jeges felszínéből, azonban a tudósok átlagban gondolkoztak. A megfigyelésekből készült modellek szerint is ritkák az esőzések, azonban előfordulhatnak jókora viharok, melyek hozzáadódva az alacsony éves csapadékátlaghoz összességében még mindig kis értékeket mutatnak.

A Huygens leszállóegység felvételein vízmosások, folyóágyak és folyóvölgyek figyelhetők meg, akárcsak a Cassini radar felvételein. Ezek a jegyek azt bizonyítják, hogy amikor esik, akkor az igen nagy erővel zúdul a hold felszínére, hasonlóan az Arizona sivatagban lezajló folyamatokhoz. Egy másik lehetőség, hogy a homok a Titán légkörében végbemenő fotokémiai reakciókból származó szerves anyagokból tevődik össze.