2006. június 29. 11:56, Csütörtök
A mostani Ünnepi Könyvhét legnagyobb meglepetése a hangoskönyvek
utáni kereslet, ill. érdeklődés volt.
A Magyar Hangoskönyv Kiadók Egyesülete először jelent meg a
vásáron önálló pavilonnal és az egyesületi tagok teljes
választékával. A szervezet közleménye szerint a pavilont szó szerint megrohamozták a vásárlók, 4
napig alig lehetett megközelíteni a standot.A vásárlók előre
jegyzetelt listákkal érkeztek, ami azt jelzi, hogy a kereskedelem
még mindig nem mérte fel a hangoskönyvek iránt jelentősen meg
növekedett keresletet.
Ma már szerte a világon, Amerikában is, de főleg Európában
óriási piaca van a hangoskönyveknek. Ha megjelenik egy új könyv,
szinte azonnal kiadják hangoskönyv formában is. Az MHKE szerint a vakoknak készült felolvasásokat semmilyen alapon nem lehet és
nem is érdemes összehasonlítani a mai hangoskönyvekkel. Az pedig végképp nem igaz, hogy ebből az ötletből született
volna a magyar hangoskönyv piac. Ennek a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz!
A hangoskönyv elnevezést most, az új műfaj megjelenésénél
kezdtük el bevezetni, ill. használni (az angol audiobook-ból
fordítva), addig ez a műfaji megnevezés nem létezett Magyarországon,
sem a vakoknak készült anyagoknál, sem másutt.
Ebből következik, hogy az első hangoskönyvek nem a vakoknak
készültek.
Az első igazi hangoskönyvek itthon 2002-ben születtek csak meg,
egészen más célokkal.
A kiadók örülnek természetesen annak, hogy a vakok és gyengénlátók
is szeretik ezt az új, rendező és dramaturg közreműködésével, neves
színészek játékával felvett kiadványokat és az egyesület tagjai
ajándékoznak is a vakok intézetének ezekből, de ez a műfaj sehol a
világon nem kifejezetten nekik készült.