Véget ért a 2006-os Sziget fesztivál

A 14. Szigeten tucatnyi különböző országból több száz fellépő szórakoztatta a közönséget, és a zárónapon - köszönhetően a Prodigy szereplésének - mintegy 65 ezer ember látogatott ki az egyre inkább konszolidált italozássá váló eseményre. Szubjektív visszatekintőnkben csak néhány hangulati elemet emelünk ki.

Nem esett jól

A tömeg. Tudom, ez senkinek sem esik jól, de akkor is. Mindenki boldogan nyomul ki a szigetre, hogy végre találkozzon a haverokkal, és megnézhesse kedvenc előadóját (és még másokat), de a bejárathoz érvén kicsit elmegy a kedve az embernek. Sőt, már a HÉV-en is kezd elmenni. Rengetegen vannak, és a vonatról leszállva kordonokkal és egyéb biztonságot elősegítő kellékekkel terelik az embereket - mint a birkákat - lépésben a bejárathoz, hogy aztán ott egy kígyózó sort végigállva végre jegyhez jusson. Majd utána fellélegezvén ismét apadjon a lelkesedése, mert "A JEGY" megvásárlása után, még be is kell jutni, szintén borzasztó tömegen, lökdösődésen keresztül. Ez van, ilyen a Sziget, el kell fogadni.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Viszont még jobban nem esett volna autósnak lennem ez időben a környéken. Borzasztó mi van a Filatorigátnál ilyenkor, és természetesen pont munkaidő végén, hazafelé menet mennek a legtöbben a fesztiválra is. AKi teheti, jövő ilyenkor keressen másik utat, de tényleg!

Jól esett

A miliő. Megnyugtató a beérkezés után a nagy réten, a zászlók alatt megállni kicsit, és bámulni ezt a külön kis világot, ahol a szórakozási lehetőségeken kívül van bank, mosoda, különféle üzletek, szupermarket, sőt még csokifürdő is! Ugyan ez a sok éve kilátogatóknak nem újdonság, viszont mégis évről évre elcsodálkozhat rajta az ember, mi minden van itt. De főleg a hangulat esik jól nagyon, mikor kora délután az emberek még a tegnapi koncerteket pihenik ki, vagy már a pihenés után vannak és valami extrém marhasággal vagy hülye sporttal ütik el az időt a következő koncertig. Nem mondom, hogy nekem ez a Kánaán, de mindenképpen érdemes átélni, akár csak egy napra is.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz Nem esett jól

A por. Tudom, ha sár lett volna az még rosszabb, de a por sem éppen kedves. A fényképezőgép sem kedveli. Én sem kedvelem. Egész egyszerűen a nagyszínpad előtt a koncertek alatt összefüggő porfelhő hömpölyög. És nem esett jól a rengeteg szemét sem. Egyszerűen túl sok van belőle, az ember nem tud úgy lépni, hogy ne egy sörösdobozba vagy ásványvizes palackba lépjen. Persze ez nem a Sziget sara. Ha háromszor ennyi szemetest állítanának ki, valószínűleg akkor is ennyi szemét lenne szétszórva. Mert ilyen az ember: szeret maga alá piszkítani.

Jól esett

A sok mosolygó ember, akiknek zöme nem magyar volt. Egy alkalommal nem találtam el a WAN2 sátorhoz, és csak a harmadik emberrel tudtam az anyanyelvemen társalogni (az előző kettő, egy francia és egy olasz bár beszéltek angolul, de nem tudtak segíteni a sátor ügyében). És tényleg majdnem mindenki mosolyog, vidám, segítőkész. Persze találkoztam nem idevalókkal is, de számuk szerencsére elhanyagolható volt. Jól esett a rengeteg kaja is! Van itt arab, thai, kínai, olasz, török, görög és még kitudja milyen nemzet konyhája. De sütöttek lángost is, nem is egy helyen. Mondjuk az utolsó eredeti olasz pizzaszelet már nem esett annyira jól. Na nem az ízével volt gond, hanem az árával: 600 magyar pengőt kértek el érte a magyarul nem beszélő eladók.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz Nem esett jól

A pia. Azaz jól esett volna, ha mondjuk ihattam volna olyan csapolt sört is, ami nem vizezett és nem Dr*er márkájú - ugyanis a Szigeten csak ezt a nedűt csapolták. Najó, úgysem szeretem a műanyagpoharas megoldást, menetközben csak kilötykölöm. Igyunk inkább dobozosat, az tuti nem vizezett. Aha, csakhogy az is vagy Dr*er, vagy Pi*er Ur*el márkájú volt. Más nem. És persze hamarabb elkapkodják a hűtőből, minthogy a következő adag lehűlne, vagyis ha nem akarok pisimeleg dobozost inni, akkor marad a vizezett poharas.

Jól esett

A zárónapi The Prodigy bizony jól esett (aminek még mindig "The" névelővel kezdődik a neve, de ezt a szigetesek ügyesen lehagyták mindenhonnan, minek az oda...). Bár szólhattak volna jobban, a hátsóbb sorokban a mélyet már erősen keresni kellett, mégis nagy élmény volt a három élő legendát magyar színpadon látni. De azért az előttük fellépő Anima Sound System is jó volt, csak kár, hogy már nem Németh Juci dalolta - és főleg mozogta át káprázatosan - a dalokat, hanem az új énekesnő, Kása Juli énekelt. Ő sajnos kissé visszafogottabb jelenség, mint Juci volt, és - véleményem szerint - a hangja is gyengébb valamelyest. Hiába bővült két MC-vel a csapat, Jucit nem pótolták.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz Jól esett azt látni, hogy kisgyerekek fogócskáznak a zenét szolídan élvező fiatalok, illetve apukák és anyukák között. Aki arra készül, hogy itt csak punkokat és rockereket lát, az téved. Rengeteg gyerekes család látogatja a szigetet, és a srácok még élvezik is. Nincs itt gond kérem. És jól esett éjszaka a szupermarketben venni egy hideg dobozos sört, és leöblíteni vele a lávakövön sült hot-dogot, de vehettem volna más egyebet is. Jó, hogy ilyen is van.

Jól esett az éjszakai élet, jól esett egynek lenni a sok fesztiválozó között, jól esett a rengeteg fényt, hangot és illatot magamba szívni, jól esett a sátrak, pavilonok között különböző portékákat nézegetni, jól esett mosolygós arcok között zenét hallgatni vagy táncolni, jól esett a Szigeten szigetelőnek lenni. Remélem másnak is!