Neverwinter Nights 2

Kiadó: Atari
Fejlesztő: Obsidian
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 512 MB RAM, 7 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os DirectX 9.0c-t támogató videokártya
Ajánlott: 3+ GHz-es Intel Pentium IV, 1-2 GB RAM, Nvidia 7800+
Hasonló játékok: Gothic 3, Elder Scrolls: Oblivion
Kategória: szerepjáték

Kalandorlelkű amatőr játékosok és álmatlansággal küzdő veterán kockadobálók is élvezni fogják az Obliviont és a Gothic 3-at is lerajtoló szerepjátékot, ami a műfaj talán legjobban várt darabja idén. Az 50-100 órányi várható játékidő jó RPG-hez mérten inkább csak köridőnek számít, az igazi rajongóknak évekig megunhatatlan lesz.

Neverwinter városának és környékének ezúttal fura túlvilági gyíkszörnyekkel és élőhalottakkal gyűlik meg a baja, akik ezüst szilánkokat keresnek eszeveszett módon és ki gondolná, titkos vezetőjükkel együtt egy igen komoly rituálén törik a fejüket. A Forgotten Realms-re jellemző módon a mi történetünk egy kis faluban kezdődik, ahol egy elf vadász fogadott fiaként tanuljuk a hősi mesterséget, mondhatni teljes nyugalomban. Egészen addig, míg gyíkarc barátaink be nem állítanak egy csendes éjszakán felforgatni kicsit a település nyugalmát.

Tanoncból hirtelen kulcsfigurává léphetünk elő, eleget tanultunk ugyanis, fogadott apánk pedig már annyira megszokta unalmas kis életét, hogy nem szeretne személyesen utánajárni a titkoknak. Ránk bízza a legfontosabb tudnivalókat és az éjszaka közepén szélnek ereszt minket a nagyváros felé.


Visszatérve a fantáziából magához a játékhoz, már a karakterünk kiválasztása is tekinthető első küldetésnek, főként azok számára, akik nem ceruzával és 20 oldalú dobókockával a kezükben születtek. A játék a Dungeons and Dragons 3.5-ös verziója szerinti szabályrendszer szerint működik, a fajok, kasztok, képességek mind-mind a licenc szerint működnek, ebbe éppen ezért nem is mennék nagyon bele. A fajok között megtaláljuk a törpöt, elfet, gnómot, félszerzeteket, fél-elfeket, fél-orkokat, embereket és földönkívüli démonok leszármazottait.

Ezután 12 kasztból választhatunk foglalkozást magunknak, plusz érdemes kiszemelni egyet az induláskor még nem kiválasztott presztízs kasztok közül is, amire gyúrhatunk a későbbiekben. A faj/kaszt mellett érdemben befolyásolja majd a történetünket a hovatartozásunk (jó/rossz, törvényes/káosz), továbbá az előtörténetünk és választott istenségünk. Ha valaki nem akarja szándékosan megszívatni magát, akkor érdemes a kasztot kiválasztani először és ahhoz állítani a többi változót. Nem biztos, hogy egy ork varázsló vagy egy gnóm barbár a legésszerűbb választás, de persze ez az a hely, ahol semmi sincs kizárva.

Érdekes, hogy a történet közben fajunkra és társainkra vonatkozó megjegyzésekkel szúrkálnak az NPC-k, legalábbis Drizzt Do'Urden emlékére indított drow karakteremet gyakran piszkálták bőrszíne és származása miatt, sőt a csapat összetételén is sokan meglepődtek többször, (drow, törpe, démon, elf) amin mondjuk annyira nem csodálkozom. A történet majdhogynem lineáris, legalábbis annyira nem tudunk eltérni a központi cselekményszáltól, bár sokszor magunk dönthetünk, hogy milyen úton jutunk el a következő kulcspontig. Ezek a döntések többnyire összefüggenek azzal, hogy jók vagy gonoszak vagyunk-e, törvénytisztelőek vagy épp kaotikusak.

A beszélgetések és a küldetések során előfordulhat, hogy bizonyos döntéseink megváltoztatják a világnézetünket, jobbak vagy gonoszabbak leszünk. Ha utóbbi felé vonzódunk, akkor ne habozzunk soha ártatlanok és gyengék kivégzésével és a bajbajutottakon se segítsünk, hanem szálljunk be mi is terrorizálni őket. Kezdő szerepjátékosoknak érdemes saját valós mentalitásuknak megfelelő karaktert választani, azzal könnyebb azonosulni és nem kell mindig megerőszakolni magunkat a dialógusok közben. Ha nagyon megcsúszunk, akkor előfordulhat, hogy a választott kasztunkat nem fejleszthetjük többé, mert nem felel meg a karakter a követelményeknek.


Természetesen nyitott a lehetőség a multiclass előtt, de néhány jól bejáratott kombináción kívül nem biztos, hogy megéri kavarni. Először is statok szintjén bünteti a több kasztot a rendszer, ráadásul 2-3 kasztot húzva sosem leszünk profik semmiben. Sokkal jobb megoldás a társakat megválogatni. Igazi játékostársak híján az egyjátékos módban alkalmanként barátokra lelhetünk, akik szívesen csatlakoznak a társasághoz és a játékos legnagyobb örömére néha egymással veszekszenek. A felszedhető karakterek jelleme jól kidolgozott alapos munka, nagyon sok beszédhanggal és szinte minden kombinációra kiterjedő interakciókkal. Egészen addig nem is nagyon kell gondolkodni rajtuk, míg nincs háromnál több társjelölt, de később elgondolkodtató tud lenni egy csere.

Ugyan nem bármikor, de új szereplő feltűnésekor és a kocsmai látogatásokkor lehetséges módosítani a névsoron. A mesterséges intelligencia viszont sokszor hülyeségeket képes csinálni, főleg akkor lehet kellemetlen, ha gyógyító vagy varázsló karakterről van szó, őket érdemes rövid pórázon tartani. Lehetőség van beállítani, hogy mit csinálhassanak maguktól a karakterek, de minél kevesebbet bízunk rájuk, annál jobban járunk, persze ezzel együtt számítani kell arra, hogy minden harci helyzetben többször meg kell állítani az időt és kiosztani a parancsokat.

A támogató karaktertársakat természetesen ugyanúgy irányíthatjuk, mint saját karakterünket, teljes értékű tagjai a csapatnak, kivéve néhány küldetés közben az ötödiknek beszálló segítőket, akik maguk intézik dolgaikat. Nem is érdemes nagyon szólóban megpróbálni boldogulni, mert minden kasztnak megvannak a gyengéi, ráadásul karakterünk nem lehet felkészülve minden feladatra.