Assassin's Creed és Alan Wake - az "A" betű hatalma

Cikksorozatunk korábbi részei:
FPS-kalauz 2007: S.T.A.L.K.E.R vs BioShock
FPS-kalauz 2007: a nehézbombázók

A taktikai-FPS-eket boncolgató cikkünk végén említést tettünk két játékról. Az Assassin's Creed, illetve az Alan Wake is alapjaiban írhatja át az akció-kalandjátékok történelmét. Az egyedi történet, a gyönyörű grafika, és a rettegés garantált. Mindössze egy dolgunk van, türelmesen ki kell várnunk, amíg a két program megjelenik. Ami nem holnap, de nem is holnapután lesz.

Azok közé tartozunk, akik orrvérzésig játszották Max Payne kalandjait. A két rész után elégedetten bólintottunk, mert akkor még nem tudtuk, hogy több ínséges év vár ránk. A kategóriában ugyan jelentek meg különféle fejlesztések, de azok nem állították el az ember lélegzetét, szimplán jók voltak. Ezen szeretne változtatni az Alan Wake, amely a fejlesztés első néhány hónapja után nagyon komoly kihívót kapott az Assassin's Creed személyében. Nézzük, hogy mit nyújt az Ubisoft, valamint a Remendy üdvöskéje.

Assassin's Creed - akkor most hogy is volt?

A kereszténység szereti magát a világ erkölcsiségének feltüntetni. Az ismert mészárlások, erőszakos hittérítések a jótékony feledés homályába merültek, és elöljáróik a történelem során nem is feszegették eme szégyenfoltokat. Mielőtt sokan keresztre feszítenének, kijelenthetjük, hogy nem vagyunk egyházellenesek, mindössze a szent ügy másik oldalára is felhívjuk a figyelmet.


Azaz mi is csak közvetetten, ugyanis az Ubisoft Montreal gondozásában az Assassin's Creed és annak főhőse, Altair megteszi ezt helyettünk. A játék az információk csokorba szedése, majd csoportosítása után leginkább egy középkori Hitman-re hasonlít, ahol a célunk ugyanaz, mint a híres kopasznak, a diszkrét munkavégzés. Egy orvgyilkos bőrében a hittérítők és az ellenzők oldalán is megjelenve változtatjuk meg a világ történelmét.

Altair a Szentföldön szent feladatokat kap, amely során azonban sokszor vér tapad majd a kezéhez. A feladatokat egy ismeretlen ruházza majd rá, amelyek egy-egy ember felkutatásától egészen az eliminálásáig terjedhet. A szokásos kard-ki-kard akciókat viszont örökre (legalábbis a Creed esetében) elfeledhetjük. A program és a fejlesztők legnagyobb erénye az, hogy a küldetések végrehajtása közben az utcán sétáló polgárok segítségével érhetünk csak célt. Ha mi kedvesek vagyunk az utca emberével, akkor ezt ő is meghálálja majd, amikor egy-egy gyilkolászás, vagy éppen botránykeltés után menekülőre fogjuk a rend őreivel szemben. Ilyenkor a lábunkat a nyakunkba véve spurizzunk, ugyanis ha elkapnak, akkor másnap a mi kivégzésünkre ébred a város népe.

Az újkori Prince of Persia sorozat megalkotói nem hazudtolták meg magukat az Assasin's Creed-nél sem, és Altairt egy igazi falmászóvá varázsolták a programozók. Ha minimális lehetőséget lát, azonnal vertikálisan menekül üldözői elol. A köz embere akkor jön jól, amikor az efféle lehetőségek nem állnak a rendelkezésünkre, és egy-egy szűk folyosón, ösvényen utat mutatnak nekünk.


De vigyázat! Amilyen az adjonisten, olyan fogadjisten. Amennyiben cserbenhagyjuk az embereket, amikor szükségük van ránk, ők sem fognak szívélyesen a keblükre ölelni minket. A karhatalom elől menekülve gáncsolják továbbjutásunkat, akadályozzák előrehaladásunkat, illetve legrosszabb esetben el is kapnak bennünket. Netán ha sikerülne megmenekülnünk, azt is sokkal feltünőbben tehetjük csak meg, hiszen ilyenkor mindössze egy lehetőségünk marad. Az emberek félrelökésével törünk utat, amely minden csak nem diszkrét munkavégzés.

A történet során természetesen mindenről mi döntünk. Érdemes a gyilkolás sunyi módját választani, de ha a sors nem áldott meg minket Splinter Cell, illetve a Hitman végigjátszásához szükséges türelemmel, játékstílussal, akkor erőszakosabbra vehetjük a figurát. Korlátozott fegyvertárunk miatt azonban nem érdemes hosszútávon a véres akciókra alapoznunk.