Web 2.0 felvilágosítás IV.: Joost, az internet-tv

Néhány marketinges ugyan már idén azt szeretné ha az IPTV lenne az év húzóneve, de Európában ez még a jövő zenéje, hazánkban meg főleg. Itthon eddig a szolgáltató függő T-Online féle T-Home-ról hallhattak az érdeklődők, viszont béta állapotban kezd feltűnni egy újabb, a közösségi portálok sikerét ismételni próbáló csillag, a Joost: az igazi internet-tv.

A szolgáltatás egyelőre zárt béta állapotban van, tehát nem regisztrálhat bárki szabadon. A fejlesztők fenntartják a jogot maguknak a válogatásra, illetve az azonosító megszerzése sikeres próbálkozás esetén is eltarthat napokig-hetekig. A Joost nem mást kínál a szélessávú internetkapcsolattal rendelkezőknek, mint egy komplex, integrált tv-szolgáltatást tematikus csatornákkal és széles programkínálattal. Az IPTV minden jellemzője igaz a Joostra, azaz a műsort meg lehet állítani, lehet benne szabadon tekerni, sőt, a csatornák kínálatában szabadon lehet böngészni kiválasztva a néző számára éppen legérdekesebb műsorszámot.

Az ilyen fokú szabadság ugyan az IPTV legnagyobb előnye, de egyben a legnagyobb hátránya is, hiszen a tévénézés, mint tevékenység az elmúlt évtizedekben a világ legpasszívabb tevékenységeként ívódott a köztudatba. Két évtizeddel ezelőtt hazánkban még csatornák között sem lehetett válogatni, de manapság sem várunk többet a televíziótól, minthogy bekapcsoljuk és az adásszerkesztők valami emészthető dolgot toljanak az arcunkba úgy, hogy ne kelljen érte semmit tenni az ujjperceink mozgatásán kívül, mikor épp elkapcsolunk a reklám alatt.

Az emberek többsége számára - sőt számomra is - teljesen idegen a videotékaszerű televíziózás, mikor a kedvenc sorozatomhoz nem kell sietnem haza, mikor a sör/fagyi/ropi/pisi/reklám-szünet nem 12 perc, hanem annyi amennyit én akarok. Mikor egymás után akár nyolc epizódot is végignézhetek egy évadból anélkül, hogy verejtékezve izgulnék át hét éjszakát a következő részig. Éppen ezért a klasszikus műsorszerkesztés még biztosan megér pár misét, a teljesen interaktív tv-csatornák főként a tematikus adók esetében lehetnek nyerők.


A Joost kitalálói nem ismeretlen emberek a peer-to-peer világban, hiszen Niklas Zennstörm és Janus Friis fejéből pattant ki anno a Kazaa és a Skype ötlete is. Jelen projektjüket tavaly októberben hívták életre, akkor még Venice néven, s most áprilisban jutottak el odáig, hogy félpublikus béta verziót adjanak ki a szoftverből. A p2p-nagyágyúk természetesen a jövő televízióját is úgy képzelték el, mint a zenemegosztást és a telefonálást, azaz a hálózatban résztvevő végpontokon szabadon keresztül menő és nem központi szerverekről közvetlenül letöltődő adatfolyamként. A tartalom ilyen módon való továbbítása lehetővé teszi, hogy a nagyfelbontású videók közül minden felhasználó szabadon válasszon maga számára műsort úgy, hogy közben a nagy szabadság nem terheli agyon a tartalmat kínáló szervereket.

A Joost gyakorlatilag nem más, mint egy set-top-box nélküli szoftveres IPTV megoldás. Az általa igényelt sávszélesség a jelenlegi tömörítési ráta mellett nem több, mint 80-100 kbps, azaz elméletileg már egy 1 Mbps-os sávszélességű kapcsolaton keresztül is működőképes. Persze ebben az esetben a család ne nagyon nyisson meg közben még weboldalakat sem, mert a családfő mérges lesz, ha beszaggat a focimeccs vagy a póker parti. Egy 8-10 megabites kapcsolat esetén viszont az adás folyamatos marad akkor is, ha közben torrent kliens, webes letöltés vagy online játék is ügyeskedik a hálózaton.


Az optimalizált sávszélesség foglalásnak viszont megvan a hátulütője, hiszen a HD-minőséghez szép lassan hozzászokó netezők szomorúak lesznek a normál tv-adást éppen megközelítő minőségű kép láttán. Egy nagy méretű LCD monitoron, teljes képernyőn nézve az adást körülbelül 3-4 méter távolság felett válik észrevétlenné a gyenge minőség, bár ez televíziózáshoz teljesen optimális távolság. Ablakba helyezve az adást pedig teljesen vállalható a képminőség. Valószínűleg a későbbiekben változik majd a helyzet és akár jobb minőségű adások is felkerülnek a palettára.

A stream media (adatfolyam) hajnalán sokat mosolyogtam rajta, hogy régen ha rossz volt a vétel, akkor szemcséssé vált a kép, vagy csíkok jelentek meg az adásban, a jövő pedig a széteső pixeleké és a zuhanó fps-é (képkocka per másodperc) ilyen téren. A képminőség mellett a hang viszont kiemelkedően jó a legtöbb, s főleg a zenei csatornák esetén. Igaz néhány esetben csúnyán recsegett, de lehet hogy csak a hip-hop zenéhez nincs érzékem.