Megérzés - Időutazás felsőfokon

Sandra Bullock végre kitört a romantikus és vicceskedő filmekből és egy igazán csavaros és borongós történetbe katapultált.

Meglehetősen elnyomott műfaj gyermekét köszönthetjük a Megérzés személyében/tárgyában, hiszen mostanában az ijesztgetős thrillerek általában inkább a tiniket veszik célba. A korcsoport jobban szereti, ha tinédzserek, vagy tinédzsereket játszó huszonévesek, harmincévesek hüledeznek a vásznon és valahogy nem jönnek lázba attól, ha egy negyvenen feletti színésznő kap frászt és/vagy nyomozgat titokzatos jelenések után. Ennek ellenére dícséretes, hogy Hollywood nem adja fel és próbálkozik a műfaj visszahozásával. Ráadásul a Megérzés a trenddel ellentétben nem egy ázsiai horrorfeldolgozás, hanem "eredeti" film, legalábbis abban a tekintetben, hogy nem volt hivatalos előzménye.


Sandra Bullock legújabb filmje hasonló ösvényen indult el, mint Antal Nimród hollywoodi bemutatkozása, az Elhagyott szoba. Adott egy elsőfilmes forgatókönyvíró története, melyet a Nesztelenül (Lautlos) című német thrillerrel befutó és azonnal Hollywoodba ráncigált második filmes rendező, bizonyos Mennan Yapo dirigált. Az első amerikai film mozipénztáraknál történő szereplése mintegy lakmuszpapírként jelzi a direktor további sorsát az Álomgyárban. Yaponak pedig nincs oka szégyenkezni, hiszen a Megérzés 20 milliós költségvetése ellenére is már majdnem 50 milliónál tart az USA-ban, ami kellemes meglepetés, hiszen a film mindenféle kellemetlenkedő különleges effektus nélkül készült.

Linda Hanson, tipikus középosztály- és háztartásbeli feleség, két gyerekkel, fene sok szabadidővel. Egy nap rettentő hír jut tudomására, mellyel hirtelenjében nem is tud megbirkózni. Zaklatottan fekszik le és másnap olyan felfedezésre jut, mely alapjában változtatja meg az ő és a körülötte élők életét. Több információt elárulni vétek lenne a filmről, de a címből lehet esetleges következtetéseket levonni.

Kezdjük az értékelést egy közhellyel. Baromi nehéz helyzetben van a kritikus. Hogy kezdjen neki a film kritizálásának? Nyilván nincs más lehetőség, csak a jó öreg szubjektív mérce, de ezúttal az sem segít. Objektíven szemlélve a Megérzés egy baromi lassú film, amiben alapvetően semmi sem történik. Semmi. Nyista. Zéró. De ez egyáltalán nem baj, sőt. A semmi nagyon hangulatosan történik benne. Kisváros, családi élet. Az ember amikor beül még nem biztos, hogy tudja mire számítson, viszont amikor az első autózás alatt beúszik a halk, de sejtelmes zongoramuzsika, akkor azonnal lehet sejteni, hogy itt valami történni fog.


Az atmoszféra tehát viszonylag hamar megteremtődik és szinte végig meg is marad, és éppen ez teszi az első felét a Megérzésnek annyira élvezetessé. Hiába nem történik semmi, ha sokasodnak a rejtélyek, a néző egyre csak ráncolja Sandra Bullockkal egyetemben a homlokát és gondolkodik, hogy mi a fene is folyik éppen. Az egészet a tavalyi Ismeretlen hívás című thrillerecskéhez tudnám hasonlítani. Más a két film műfaja persze, de az a film is az atmoszférával operált, miközben az égegyadta világon nem történt benne semmi. És épp ezért volt olyan jó az Ismeretlen hívás - és éppen ezért, az eseménytelenség miatt gyűlölték annyian. Hasonlót érzek a Megérzés esetében is.

Miközben könnyedén sikerült elmerülni a sejtelmes történetben, az motoszkált bennem, hogy más popcornnal a kézben és méteres szívószállal a szájban nem biztos, hogy annyira élvezné a hömpölygést, de sebaj, a lényeg, hogy nekem tetszik. Csak épp...
Csak épp egy film nem csak egy órából áll - és ez a Megérzésre is igaz. A remek kezdet azonnal nyilvánvalóvá teszi, hogy egypoénos filmről van szó és sajnos arról az egy poénról viszonylag hamar, már félúton lehull a lepel. Innentől kezdve odavész minden titokzatosság, ami addig előre vitte a filmet. Továbbra is érdekes marad, de valahogy onnantól kezdve már nem okoz sok meglepetést, inkább csak azon töprengünk, hogy vajon igazolja-e a papírformát a Megérzés.


Igazolja. Ami nem is lenne baj, de mintha a film és a főszereplő megkergülnének a második órában. Sandra Bullock karaktere valamiért úgy dönt, hogy átmegy buta szőkébe, épphogy csak be nem festeti a haját és olyan idétlenségeket kezd el művelni, amit még a zaklatottságával sem lehet magyarázni. Ezzel sajnos még a drámai részek is roppant nevetségessé válnak... Pedig tényleg olyan jól indult.

Alapjában véve pofás kis film, nem is thriller, hanem igazi dráma a Megérzés, de ez úgy jön össze, hogy a hangulatilag remek első fél és a kezdéshez képest gyatra, túlságosan buta második fél összeadódik. És ez még mindig semmi támpontot nem nyújt a leendő nézőnek ha a kritika alapján nézne filmet, hiszen ez tipikusan olyan mozi, aminek ha az ember kicsit is ismeri a történetét, többet tud, mint fentebb leírtam, akkor az totálisan hazavágja az élményt. Az általam ajnározott felvezetést totálisan megöli pár információmorzsa is, hiszen odalesznek a kellemes kérdőjelek.

(Erre még a böszme spoileres magyar poszter még rá is erősít, hiszen, ahelyett, hogy a dizájnos, de kvázi nonfiguratív amerikai poszterrel reklámozták volna a filmet, egy részletgazdag, kábé a film lényegét lelövő plakáttal teszik tönkre az élményt. Köszi így utólag is, azok nevében, akik nem premier előtti sajtóvetítésen, hanem a poszter ismeretében nézik meg a filmeket...)

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Megérzés (Premonition) feliratos amerikai thriller, 110 perc, 2007 Rendező: Mennan Yapo Forgatókönyvíró: Bill Kelly Zeneszerző: Klaus Badelt Operatőr: Torsten Lippstock Szereplők: Sandra Bullock (Linda Quinn Hanson) Julian McMahon (Jim Hanson) Nia Long (Annie) Amber Valletta (Claire) Peter Stormare (Dr. Norman Roth)