Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed

A világpremiernek köszönhetően már dübörög a hazai mozikban Bruce Willis filmje, melyben John McClane végre visszahozza a régies akciófilmek ízét.

Mint a megváltót várhatták nagyon sokan John McClane és a szakadt, véres trikó visszatérését a mozikba. Belegondolni is durva, hogy az első Drágán add az életed! mozi 19 évvel ezelőtt készült, de a harmadik rész Samuel L. Jacksonnal is már 12 éves. Szó szerint egy generáció nőtt fel a McClane-mozikon és valószínűleg ennek az idősebb generációnak fájt a legjobban a foga a folytatásra - és nekik is fog inkább bejönni.

De ne szaladjunk ennyire előre. A Die Hard 4.0 története kissé hajaz a tavalyi Willis-filmre, a 16 utcára, ugyanis McClane hadnagy azt a megbízást kapja, hogy egy hackert gyűjtsön be és szállítsa le Washingtonba, az FBI-nak. Hogy, hogy nem, a gonoszok is éppen el akarják kapni valami miatt a hackersrácot, így John McClane-re ismét kimondottan ramaty nap vár, mivel kötelességtudóan a fejébe veszi, hogy minden áron megvédi a fiút.


Mondjon bárki bármit, a Die Hard 4.0 (amerikaiul Live Free or Die Hard) visszahozta a régimódi akciófilmek oly hiányzó zamatát. A tavalyi év két legjobb akciómozija, a Crank - Felpörgetve és a Halálos hajsza minden volt, csak régimódi nem. E két villámgyors tempójú, remek és trendi módon klipszerűre vágott film mellett a Die Hard 4.0 csak egy rozoga öregúr, de a fenébe is, jól áll neki! Na ja, Bruce Willis is túl van már az ötvenen.

Épp ezért a hangsúly nem is az iszonyatosan nagy pörgésen van, hanem a kemény akciók megkoreografálásán, melyekkel nagyszerű látványt sikerült produkálni. Bár szó mi szó, olykor meglehetősen rajzfilmesre sikeredett az akció, de mint James Bondon, úgy McClane-en sem kérjük soha számon a dokumentarista realizmust. (Fura módon nem is az előzetesben ellőtt két-autós és a helikopteres jelenet lesz a legdurvább, hanem minden bizonnyal a vadászgépes. De rajzfilm-hatás ide vagy oda, a lényeg hogy látványos, és a régi filmekben is csak ez volt a fontos.)


Klasszikus kaszkadőrmókák és minimális CGI-besegítés lendít minket bele a nosztalgiába, no meg az, hogy bár a film erőteljesen hi-tech alapokra építkezik, tele van számítógépes blablával (és nonszensszel, szokás szerint szörnyű badarságok, de nem izgat minket), John McClane-t hál'istennek nem csapta meg az új kor szele. Csak mereszti a szemeit amikor mindenki hosztszerverekkel és nyolcbites kódolással jön elő - nem is vitás, hogy a film végére bebizonyítja, hogy a régimódi izomagy és a Beretta többet ér, mint pár router és adatkábel.

Persze bármennyire is visszacsempészték a szánkba a régi ízt, néhány negatívum mellett nem lehet semmiféleképpen sem elmenni - hogy ne érjen senkit kellemetlen meglepetés. Először is már írtunk róla, hogy a készítők (mármint a stúdió), hogy minél többen nézhessék meg a filmet, az első három részhez képest csökkentették a korhatárt, így a kommersz filmek legszigorúbb R-es korhatárából a sokkal családbarátabb PG-13-asba kényszerítették és vágták a Die Hard 4.0-t. Ez természetesen avval jár, hogy John McClane áldozatai hiába halnak olykor rémisztően durva halált (tényleg ötletes megoldások vannak, pirospont), vért szinte alig látunk a vásznon. Naturalizmusnak, durvulásnak semmi nyoma.

A képi erőszak kiradírozása mellett az ízes káromkodások, Bruce Willis flegma szövege és fuck-olása is odalett, mindössze pár ízlésesebb szó maradhatott a filmben. Olykor elég látványos ez a szólevágás: van, ahol egy ölés után, láthatóan lenyisszantották McClane beszólását és a legendás "Yippee Ki Yay Motherfucker"-ből is csak egy "Yippee Ki Yay Mother..."-re futotta. Ezért talán most az egyszer lehet, hogy érdemes lesz a szinkronos változatot megtekinteni abban bízva, hogy a magyar szöveg reprodukálja azt a hangulatot, amit első nekifutásra át akartak adni a filmesek. (A sajtóvetítésen a feliratos kópiát mutatták be, ezért nem tudunk szólni a szinkronról.)


A Die Hard 4.0-át az akció teszi naggyá és élvezhető filmmé, mivel a forgatókönyv elég silány. A dialógokkal nincs is akkora probléma, mert bár egyes párbeszédek a Szellemlovas cikijét idézik vissza (főleg, amikor nagy szavak bugyognak elő a szereplők szájából), viszont a humoros beszólások a régiek maradtak annak ellenére, hogy verbálisan visszafogták magukat a színészek. Maga a történet viszont említésre sem méltó, nagyjából akármelyik tucat, csak DVD-re készült akciófilmben elférne. Ez történik, ha nem speciálisan Die Hard-sztorinak készül egy forgatókönyv, csak megvesznek egy random szkriptet és átírják John McClane-re.

A 4. rész John Carlin egy Wired magazinban megjelent cikke(!) alapján készült. Eredetileg a film a WW3.com címet viselte, de hosszas keresés után sajnos ezt a könyvet találták megfelelőnek, hogy Die Hard-osítsák. Talán ennek is köszönhető, hogy a nagytudású számítógépes zseni főellenség figurája eléggé súlytalan, iszonyat gyengén megírt (nem biztos, hogy Timothy Olyphan a hibás, ő alakítja, s legközelebb a Hitman főszereplője lesz), de cserébe olyan mellék rosszfiúkat kapunk, mint Maggie Q. (ő lány) vagy a B13 - A bűnös negyed főszereplője, az itt is falról-falra ugráló Cyril Raffaelli. És jó pont, hogy sikerült a vicces gyerek kötelező karakterét elviselhetővé alakítani - valamint Kevin Smith (Shop-stop, Dogma) két jelenetéért is.


Mit is mondhatnék a végén? Ismét egy olyan film, amit aki akar úgyis meg fog nézni, akinek pedig lábrázása van mindentől ami old school és nem MTV-s, az messzire elkerül. A 12 éves várakozás fényében talán csalódás lehet a film, meglehet, hogy sokkal jobban is sikerülhetett volna. De a kiszámítható, meglepetések nélküli szkript ellenére is veri a kortársak többségét, s a sztorit minden bizonnyal feledteti a nosztalgikus, 80-as évek stílusát idéző tényleg színvonalas akcióorgia és Bruce Willis régen látott karaktere. John McClane ezúttal megmenti a világot, a Die Hard 4.0 viszont nem váltja meg azt. De a film kellemes, korrektül sikerült folytatás. Végre.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed (Live Free or Die Hard) magyarul beszélő amerikai akciófilm, 135 perc, 2007 Rendező: Len Wiseman Forgatókönyvíró: Mark Bomback, Doug Richardson, Roderick Thorp Zeneszerző: Marco Beltrami Operatőr: Simon Duggan Producer: John McTiernan, Arnold Rifkin, Bruce Willis Vágó: Nicolas De Toth Bruce Willis (John McClane) Timothy Olyphant (Greg) Maggie Q (Mai Lihn) Justin Long (Matt Foster) Jeffrey Wright (Victor Pope) Mary Elizabeth Winstead (Lucy McClane) Tim Russ (Summers ügynök) Kevin Smith (Warlock)