Gátlástalanul lop Kína

A német kancellár kínai látogatásának egyik fontos kérdése volt a lopás és ipari kémkedés ügye, vagyis az idegen know-how eltulajdonításával, jogsértő módon készült termékek gyártóival szembeni fellépés.

Mivel azonban Kína nemcsak egyik fő haszonélvezője, de gyaníthatóan a legerősebb ösztönzője is a (nyugati) szellemi tulajdon folyamatos kifürkészésének és ellopásának, az Angela Merkelnek tett hangzatos ígéreteken kívül nem sok jóra lehet számítani. z európai piacokon feltűnő hamisított (néha otromba fantázianevet viselő) kínai tömegáruk csupán a jéghegy csúcsát képezik. Ennél sokkal nagyobb méretekben folyik technológia, design, know-how, gyártási eljárások eltulajdonítása. A bevallott cél, hogy Kína a csúcstechnológiák terén is a világ vezető hatalmává váljon.

A "középső birodalom" már Földünk negyedik legerősebb gazdaságával büszkélkedhet, ami a kínai nép hagyományos szorgalmán és igénytelenségén kívül egy csúnya tényezővel is magyarázható. A német belső elhárítás vaskos dossziéjának tanúsága szerint - amelyből a Der Spiegel idézett - Kína látványos fölemelkedése valójában olyan "rabiátus előrenyomulás, amely nincs tekintettel érzésekre és érzékenységre, fittyet hány kétoldalú kapcsolatokra és nemzetközi szerződésekre".


A kínaiak támadásának a lényege a lenyúlás. Lopnak mindent, ami hozzáférhető: laptopokat német cégek kiállítási standjairól, adatbázisokat nyugati cégek számítógépeiből. Szokásos trükk: külföldi cégek Kínába érkező képviselőit az első estén a szálloda bárjába invitálják "ismerkedő csevegésre". A másnap délelőtti első tárgyaláson azután a vendégek csak ámulnak azon, hogy vendéglátóik milyen jól ismerik a német, brit, amerikai stb. vállalat aktuális helyzetét, termelési adatait, fejlesztéseit. A titok nyitja: a házigazdák a bárbeli "happy hour"-t kihasználva behatolnak a nyugatiak hotelszobáiba, és "megcsapolják" az ott heverő laptopokat... Különösen könnyű dolguk van a szimatolóknak, ha az adott szálloda valamelyik kínai titkosszolgálat irányítása alatt áll, ami gyakran megesik.

A Siemens és a Thyssen-Krupp szakemberei még ma sem tértek magukhoz a döbbenettől, amely 2004 őszén érte őket. Ez a két cég szállította a technológiát és a szerelvényeket a Sanghajban épített mágnesvasúthoz. Ipari kamerák rögzítették, amint egy éjjel kínai mérnökök - illegális módon - besurrantak az egyik csarnokba, és különböző méréseket végeztek az ott pihenő Transrapid szerelvényen, olyan adatokhoz férve hozzá, amelyeket a német fél a kooperáció keretében nem volt köteles átadni nekik. Mint hírlik, pár hónap múlva üzembe helyezik a "kínai mágnesvasutat". Szépséghibája a CM1 Delfin nevű masinának, hogy a német változat óránként 500 kilométeres sebességével szemben alig 120-ra képes...

Peking azonban már nem éri be kisipari módszerekkel. Mint Hans-Elmar Remberg, a német alkotmányvédő hivatal kémelhárításért felelős alelnöke pár hónapja a berlini kancellári hivatalban elmondta: az ellenség a távolból, számítógépes behatolás útján is próbálkozik, és nemcsak német cégeket vesz célba, de már a kancellári hivatalba is bejutottak hackerei. A Pekingből, Kantonból és Lanzhouból indított támadás ártalmatlan Word dokumentumnak vagy Powerpoint előadásnak álcázza magát. Kinyitva nyomban megfertőzi a fogadó fél számítógépét, becsempészve a kínaiak láthatatlan fürkésző programjainak egyikét. Remberg állítja: a "trójai falovak" mögött valójában a kínai állam, illetve annak hadserege áll. Habár a feladók a veszélyes küldeményt dél-koreai komputereken át küldték Európába, a berlini elhárításnak sikerült azonosítani őket.

Német szakemberek kínai fürkésző programokra bukkantak a kancellári hivatalban, a külügyminisztériumban, a gazdasági tárcánál és a kutatási minisztériumban. A még az év elején beindított digitális ellenakcióval Remberg kollégáinak sikerült meggátolni 160 gigabyte információ "elszipkázását" távol-keleti irányba. Senki nem tudja viszont, mennyi és milyen tartalmú információt tulajdonítottak korábban el a kínaiak. Ennek tudatában "mosta meg" Merkel óvatosan kínai vendéglátóinak a fejét a hét elején. Hogy a szellemi tulajdon tiszteletét szorgalmazó és az illegális technológia-transzfert elítélő szép szavaknak - a mosollyal kísért bólogatáson kívül - egyéb hozadékuk is lesz Kínában, az több mint kétséges.