Silent Hill: Homecoming

Kiadó: Konami
Fejlesztő: Double Helix
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista, Pentium 4 @ 2.8 GHz processzor (3.2 GHz Vista esetében) processzor, 1 GB memória, nVidia GeForce 7800 GT/ATI Radeon X1950 vagy jobb videokártya
Ajánlott: Windows XP/Vista, Pentium 4 @ 2.8 GHz processzor (3.2 GHz Vista esetében) processzor, 2 GB memória, nVidia GeForce 8800 GT/ATI HD2900 vagy jobb videokártya
Hasonló játékok: Resident Evil 4, Dead Space
Kategória: horror-kaland

Ha túlélőhorrorokról van szó, a legtöbb játékosnak két cím jut először az eszébe: a Resident Evil és a Silent Hill. Míg a Capcom 1996-ban indult sorozata elsősorban a székből kiugrasztó ijesztgetésre helyezte a hangsúlyt, addig a Silent Hill az atmoszférával hozta ránk a frászt úgy, ahogy azt csak a japánok tudják. Emiatt különösen furcsának tűnt a Konami döntése, hogy az ötödik epizód készítését amerikai fejlesztőkre bízza. (Ugyan már az Origins-t is amerikaiak rakták össze, de az minket nem érintett annyira, mert csak PSP-re jelent meg). A Double Helix azért legjobb tudása szerint megpróbált egy élvezetes játékot összehozni, ami többé-kevésbé sikerült is.

A Homecoming története szerint hősünk, Alex Shepherd hazatér a hadseregből, mert baljóslatú rémálmok gyötrik, melyekben fiatal öccse a főszereplő. Otthona, Shepherd's Glen azonban "megsilenthillesedett", azaz sűrű köd, és - az időnként felbukkanó ocsmány szörnyektől eltekintve - üres utcák fogadják. De persze, ha a testvéréről van szó, Alexnek ez nem jelent akadályt, különösen nem úgy, hogy katonai hátterének köszönhetően hősünk egy egyszemélyes hadsereg, akinek semmi nem állhat az útjába. A fejlesztők ugyanis úgy döntöttek, hogy a Resident Evil 4 nyomába lépve a Silent Hillnek is ideje kicsit nagyobb hangsúlyt helyezni az akcióra, így Alex a korábbi főhősökhöz viszonyítva igazi gyilkológép.


Amint beindulnak a játékban az események , azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a Double Helix megpróbált minden szempontból biztonságosan játszani, és hű maradni a sorozat gyökereihez. Ez nem csak azt jelenti, hogy minden, amit szerettünk visszaköszön a korábbi részekből, hanem azt is, hogy szinte változtatás nélkül teszi ezt. Lényegében minden itt van, amit kedvelünk a sorozatban, csak egyvalami hiányzik: az eredetiség.

Sajnálatos, hogy a fejlesztők olyan dolgok visszahozásában látták meg a tradíciókhoz való hűséget, melyeken már a Silent Hill 4 (sőt, a történetet tekintve már a 3) is túllépett. Igaz, hogy a Room emiatt meg is osztotta a rajongókat, de abban kétségtelenül igaza volt a Konaminak, hogy negyedszer eladni ugyanazt már ciki lett volna, ideje volt a megújulásnak. Ehhez képest a Homecoming visszalépés, ráadásul nem is kicsi.


Mint fent említettem, a Double Helix az első három részt tekintette etalonnak, és azokat próbálta meg minél jobban megközelíteni. Emiatt hősünk motivációja ismét egy elveszett hozzátartozó felkutatása, s még a történetvégi csavart is újrahasznosították. A mellékszereplők sem mutatnak semmi újat, mindegyikük bejáratott szerepekbe illik, és nem okoznak meglepetést. A játékmenet szintén változatlan, a legapróbb részletig lemásolták a korábbi részeket: fejtörőket oldunk meg, kapunk egy kulcsot, kinyitunk egy ajtót, harcolunk egy kicsit, újabb fejtörőbe futunk, amiért újabb kulcsot kapunk.