Mirror's Edge

Kiadó: EA
Fejlesztő: DICE
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 2.4 GHz/Athlon 64 2800+, 1GB RAM, GeForce 6-sorozat legalább 256 MB VRAM-mal, vagy ATI X1650
Ajánlott: Intel Pentium Core 2 Duo 2.0 GHz, 2GB RAM, GeForce 8800 vagy jobb, 512 MB VRAM-mal
Hasonló játékok: nincs
Kategória: ügyességi

Ha valaki figyelemmel követi a játékvilág híreit, az elmúlt egy évben lépten-nyomon a Mirror's Edge-be futhatott: újabb és újabb videókban láthattuk a játék első néhány percét, és egyik előzetes a másik után dicsőítette az újító játékmenetet. A hatalmas hype-nak két oka volt: egyrészt a Prince of Persia: Sands of Time óta a játékvilágban is népszerűvé vált parkourt még nem élhettük át első személyben, másrészt hosszú évek óta az Electronic Arts egyik első (a Dead Space két hónappal előzte meg) próbálkozása volt egy eredeti játék elkészítésére.

Azonban a konzolos verzió megjelenése után egyre-másra érkeztek a közepes értékelések, melyeknek köszönhetően leült a játék körüli felhajtás. Végül a PC-s változat minden különösebb ceremónia nélkül, csendben érkezett meg. Pedig a Mirror's Edge nem rossz játék, csak számos tényező dolgozott ellene, melyek közül a legnyilvánvalóbb a felfokozott várakozás volt. De mielőtt kimondanám a végső szót, lássuk, hogy miről szól a játék!


A nem túl távoli jövőben (egyelőre még nem közlekedünk repülő autókban, és a lézerfegyverek sem váltották fel hagyományos társaikat) járunk egy meglehetősen kétes értékrendszerű utópiában: az utcák tiszták, bűnözés szinte nincs, a lakosság vidám. Cserébe azonban lőttek a szabad véleménynyilvánításnak, a rendőrség minden kommunikációt árgus szemekkel figyel, a rendszer kritikusaival pedig keményen bánik. Akik mégis illegális tárgyak vagy gondolatok cseréjébe szeretnének bonyolódni, azoknak egy lehetőségük van: a futárokhoz fordulni.

Ez a kis létszámú csoport (a játék helyszínéül szolgáló városban 8 főt számlál) egyetlen dologra specializálódott: tagjai a város hatalmas felhőkarcolói közt ugrálva bármit bárhova eljuttatnak a megfelelő pénzért cserébe. Bár a létezésük tüske a rendszer oldalában, a felszámolásuk nagyobb energiát igényelne, mint amennyit az egyszeri rendőr hajlandó belefektetni a feladatba, így egyfajta kimondatlan egyezségként ők kerülik a rendőröket, azok pedig nem kutatnak utánuk.

Ez a törékeny "béke" egészen a játék kezdetéig áll fenn, amikor hősnőnk, Faith, egy részletesebben nem tárgyalt sérülésből felépülve (ez csak alibi a tutorialhoz) rögtön az első küldetésén egy hatalmas csoport rendfenntartóba ütközik, akik egyértelműen rá (illetve a nála lévő csomagra) vadásznak. Még fel sem tud ocsúdni a meglepetéséből, amikor érkezik a következő rossz hír: húgát (aki a törvény másik oldalán, rendőrként dolgozik) gyilkossággal vádolják, és ő az egyetlen, aki segíthet rajta. Faith pedig úgy segít, ahogy tud: egyik tetőről a másikra ugrálva, közben sokat hallgatózva. A történet meglehetősen érdektelen - volt úgy, hogy elfelejtettem, miért is vagyok egy pályán, pedig elvileg fontos küldetés volt -, tele kiszámítható fordulatokkal, de a szerepét betölti, és szolgáltat valami okot az egyes pályák egymás utáni sorrendjére.


A játékmenet pontosan azt nyújtja, amit az előzetesekben is ígértek: sok futást, akrobatikus trükköket, mindezt első személyben. Bár első ránézésre könnyű lenne leírni a Mirror's Edge-et azzal, hogy egy belsőnézetű Prince of Persia, de ez igazságtalan ítélet lenne, mivel itt nem a lehetetlen útvonalak megtervezésén és hibátlan megvalósításán van a hangsúly, hanem a lendület építésén, megtartásán, az egyensúlyozáson és az esések tompításán. Azaz "mikro-menedzselni" kell az akrobatikus mutatványokat, ez pedig éppen elég különbséget jelent ahhoz, hogy a játékmenetet szemrebbenés nélkül eredetinek nevezhessük.

Faith trükk-készlete nagyon minimalista, ami kifejezetten előnyére válik a játéknak, mert egyrészt nem veszünk el a sok gomb között, másrészt elvileg - sajnos a gyakorlatban gyakran nem - mindig megérti, hogy mit akarunk tőle, nem kezd egy másik trükkbe csak azért, mert nem hajszálpontosan a megfelelő irányba nézünk. Hősnőnk képes ugrani és leguggolni (előbbiből fal mellett falon futás, utóbbiból futás közben becsúszás, esés végén meg gurulás lesz), valamint peremeken megkapaszkodni. És ezzel ki is merült az akrobatikus trükkök tárháza. Ezenkívül még van egy támadás gomb a harcokhoz, de ezt optimális esetben alig használjuk, továbbá külön gombok a tárgyhasználatra (szinte nincs is szerepe) és a lefegyverzésre/fegyver felvételére.