Külön fajt képviselnek a "hobbitok"

Újabb bizonyítékok kerültek elő arról, hogy az indonéziai "hobbit" csontvázak egy új emberi faj képviselőié, nem pedig modern pigmeusoké.

Az 1 méter magas, 30 kilogramm súlyú emberek az indonéz Flores szigeten barangoltak megközelítőleg 8000 évvel ezelőtt. 2004-es felfedezésük óta megy a vita az eredetükről és a tényleges helyükről a főemlősök osztályozásában, most azonban két tanulmány is alátámasztja az egy teljesen új emberi fajról szóló elméletet.

A Flores sziget Liang Bua barlangjában az apró csontokat felfedező csapat már a kezdetektől a Homo floresiensis fajként tartja számon a populációt, ami nem tartozik bele a Homo sapiens csoportjába.

Állításuk szerint a "hobbitok" az ember egy történelem előtti fajának - feltehetőleg a Homo erectus leszármazottai, melynek tagjai több mint egymillió évvel ezelőtt érték el Délkelet-Ázsiát.

Sok-sok év alatt testük összezsugorodott a szigeteket jellemző eltörpülés, az elszigeteltség hatására végbemenő természetes kiválasztódási folyamatnak köszönhetően, hangoztatják a felfedezők, sok más tudóssal egyetemben. Mindazonáltal több kutató is úgy véli, hogy mindez nem igazolja a hobbit 400 köbcentiméteres, csimpánz méretű agyát, ami mindössze harmada a modern emberének.

Ezzel valóban keresztbe tettek az elméleteknek, a hobbitok ugyanis összetett kőeszközöket készítettek, vagy legalábbis használták azokat. Az ellentábor szerint a hobbitok feltehetőleg a modern emberek egy csoportja voltak, rendellenesen kis aggyal.

A Nature-ben megjelent tanulmányok egyike William Jungers, az amerikai Stony Brook Egyetem kutatója vezetésével a hobbitok lábait vette szemügyre. Elemzésük kimutatta, hogy bizonyos szemszögből a lábcsontok meglepően emberiek. A nagy lábujj egyvonalban áll a többivel és az ízületek lehetővé teszik a lábujjak kinyújtását, ahogy a teljes testsúly ránehezedik a lábra. Ez a jellemvonás nem található meg a nagy majmoknál. Más tekintetben azonban a láb rendkívül primitív. Arányait tekintve sokkal hosszabb a modern emberénél, míg a nagy lábujj jóval kisebb, az oldalsó lábujjak hosszúak és görbítettek, ez már inkább a csimpánz lábára hasonlít.

Tehát hacsak a hobbitok nem váltak az idő előrehaladtával egyre primitívebbé, ami felettébb valószínűtlen forgatókönyv, akkor az emberi vonal egy egészen korai oldalágáról kell beszélnünk.


Egy másik tanulmányban Eleanor Weston és Adrian Lister, a londoni Természet Történeti Múzeum munkatársai a fentebb említett eltörpülés folyamatát vizsgálták. Több ősi víziló faj maradványait elemezték, majd összevetették a Madagaszkáron található törpevízilovakkal, hogy lássák a sziget által a fejlődésükre gyakorolt hatásokat.

"Elképzelhető hogy a Homo floresiensis koponyája egy Homo erectusé, ami összezsugorodott a szigeti élet során, ez sokkal valószínűbb, mint az a feltevés, hogy egy abnormális egyénről, vagy külön kifejlődött fajról lenne szó" - taglalta Weston. "Ha megnézzük a madagaszkári törpevízilovakat, melyek méretükhöz képest kivételesen kis aggyal rendelkeznek, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ugyanez igaz lehet a Homo floresiensisre is, mindez pedig a sziget okozta elszigeteltség eredménye lehet."