Angyalok és démonok - Da Vinci-kód 2

A Da Vinci-kód eseményei után a Vatikán hívatja Tom Hankset, hogy akadályozza meg a római katolikus egyház antianyag általi halálát. Tom Hanks bólint.

Az egyik leggyűlöletesebb dolog, amit egy kritikus (vagy egy magát annak tartó zugtollnok) elkövethet egy mozifilmmel és hű olvasóival szemben az, hogy prekoncepciókkal ül be rá. Legyenek azok az előítéletek pozitívak vagy negatívak, a végeredményt mindig befolyásolják és nem szülnek korrekt kritikát, mondhatni nem lesz objektív a szubjektivitás.

Szóval, a töredelmes vallomás: a gyengécske Da Vinci-kód után az ember fia nem sokat várt az Angyalok és démonoktól és tényleg csak az a gondolat járt a fejében, hogy mégis mi lehet nagyszerű az alapanyagul szolgáló könyvben, melyből még egy olyan formátumú rendező, mint Ron Howard, is csak egy meglepően dagályos adaptációt tudott letenni korunk egyik legnagyobb filmsztárjával a főszerepben. (Mert az biztos, hogy a könyv tud valamit. Bérmennyire is divat lenézni a divatot, minden bóvliból nem lesz siker.)


A Da Vinci-kód okozta csalódás rá is nyomta bélyegét az Angyalok és démonok mozis szereplésére. Látszik a bevételeken, hogy az amerikaiak jóval kisebb számban mentek a második részre. Igen, második részről van szó, hiszen egyrészt a történet a Da Vinci-kód után játszódik, másrészt mindössze a cím mondatja velünk, hogy új filmről lenne szó, de valójában korábban a Robert Langdon kalandjai - A Da Vinci-kódot láthattuk, s most a Robert Langdon kalandjai 2 - Angyalok és démonokat.

Cikkünk tárgyában a Vatikán fordul a profhoz segítségért, ugyanis a miniállam épp pápaválasztás előtt áll, azonban titokzatos idegenek elrabolták a süvegre és a csókos gyűrűre legesélyesebb kvartettet, hogy elmondhatatlan dolgokkal fenyegetőzzenek. Minden jel arra utal, hogy a rejtélyes Illuminátusok társaságának keze van az összeesküvésben, Langdon pedig mint a téma szakértője a Vatikánba utazik, hogy versenyt futva az idővel megakadályozza az egyház összeomlasztását.


A készítők tanultak az előző rész hibáiból és szakítottak a sok dumálással, egy sodró lendületű akciósorozatot kerekítettek az Angyalok és démonokból. Bár nem tudni, hogy ennek a könyvet ismerők örülni fognak-e, de a Dan Brownt csak filmből ismerők minden bizonnyal. Más kérdés, hogy a pár órás időintervallumban játszódó filmet nehéz is lett volna magyarázósra készíteni, hiszen az egész egy nagy rohanás. Az Angyalok és démonok ugyancsak sikerrel szakít a Da Vinci-kód erőltetett komolyságával, nem akar egy művészfilmbe ojtott akciókrimi lenni, egész egyszerűen azt hozza, amit egy nagy nyári mozinak hoznia illik. Sok popcornt a szervezetbe, ez van, ezt kell szeretni.

Vagyis... nem kell szeretni, de a profi készítőknek köszönhetően meglepően gördülékeny a film. Kellemes szórakozás, még ha filozófiai síkon nem is nyújt különösebb kielégülést. Igaz, nem is ezt a feladatot tűzte ki célul Akiva Goldsman forgatókönyvíró, aki bár Hollywood egyik legmenőbb írója, de pergő történetet bárki tud írni egy könyvből, nem kell ahhoz rekordösszegű, 4 milliós munkadíjat fizetni.

Na jó, nem tettetjük a naivat, tudjuk, hogy mire fel a sok pénz, hiszen szokás szerint a könyvhöz képest bőven akadnak változtatások. Több szál kimaradt a történetből, de ezeket el kell fogadni, hiszen egytől-egyig a film gördülékenységét hivatottak szolgálni. (Persze jegyezzük meg, hogy még minket is meglep a rajongók tiltakozása, hiszen az ember azt hinné, hogy egy hollywoodi könyvfeldolgozást csak az néz meg, akinek elég erős az idegrendszere a változtatások toleráláshoz, hiszen aki látott már adaptációkat, azt nem érheti meglepetés. Felfoghatjuk akár úgy is, hogy az eredeti művet ismerők számára is érdekessé akarták tenni a filmet pár barbatrükkel.)


A gördülékenységnek és a nagy rohanásnak persze ára van: a mellékszereplők kevés kivételtől eltekintve papírmasék, kidolgozatlanok, Tom Hanks női társára másnap nem is fogunk emlékezni (bár lehet, hogy a Da Vinci-kódos partner is csak azért maradt meg bennünk, mert Audrey Tautou játszotta), de még Robert Langdon karakteréből is csak pár nüansz, homlokráncolás marad meg. Ráadásul Langdon már-már szupermenként viselkedik: bár olykor mellélő, mégis legtöbbször 100%-os bizonyossággal követi a puzzle-darabkákat. Három földön lévő köpetből azonnal következtet arra, hogy a vízelementál imádóval van dolga, s ha veszi azok istenének a nevét, annak a harmadik betűjét (mert három a köpet), akkor máris tudja, hány éves a kapitány.

Pedig egy Angyalok és démonokat a kirakózás miatt nézne legszívesebben az ember. A puzzle-nek nagy szerepe volt a könyv sikerében, azonban azzal, hogy túl könnyűnek tűnnek a feladványok, hogy Langdon prof. mindent csuklóból kiráz, már akkor sem aggódik a néző, ha olykor necces szituációba kerül a főhős, mert tudja, hogy csak idő kérdése, és megoldódik a probléma.

Valahogy nincs tétje az Angyalok és démonoknak, de mégis, hogy szembe menjek az előző bekezdések tartalmával, ettől eltekintve egy pörgős, élvezetes akciókrimit kapunk, ami alatt nem unatkozik az ember, maximum hüledezik, ha olvasta a könyvet. De aki nem olvasta, annak a történet bőven szolgál meglepetésekkel. (Viszont van egy olyan érzésünk, mint a Transformers esetében is: ehhez a filmhez nem biztos, hogy kell a nagynevű rendező, hisz nem nagyon tudja kézjegyét rátenni.)

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Angyalok és démonok (Angels & Demons) Rendező: Ron Howard Forgatókönyvíró: Akiva Goldsman Operatőr: Salvatore Totino Zene: Hans Zimmer Szereplők: Tom Hanks (Robert Langdon) Ewan McGregor (Camerlengo Patrick McKenna) Ayelet Zurer (Dr. Vittoria Vetra) Stellan Skarsgard (Richter) Pierfrancesco Favino (Ernesto Olivetti) Armin Mueller-Stahl (Cardinal Strauss)