2009. november 12. 01:27, Csütörtök
Mi okozza az űrhajók rejtélyes gyorsulását? A Rosetta üstökös-szonda november 13-i elhaladása bolygónk mellett tökéletes alkalom lehet a válasz megtalálására.
Az anomália 1990-ben merült fel, amikor a NASA Galileo űrszondája elsuhant a Föld mellett, hogy a bolygó gravitációja által növelje sebességét.
Az így nyert sebességtöbblet azonban másodpercenként 3,9 mm-rel meghaladta a várt értéket. 2005-ben az ESA Rosetta szondájánál is hasonló jelenséget tapasztaltak egy ugyanilyen manőver során, az európai űreszköznél a növekedés 1,8 mm/s volt. A tudósok több kézenfekvőnek tűnő magyarázatot is kizártak, mint például a légköri ellenállást, vagy a Föld alakjának eltéréseiből adódó hatásokat, ami lassan egy új egzotikus fizikai hatás feltételezéséhez vezetett.
Jelenleg a témában érdekeltek egyöntetűen a Rosettát
figyelik, ami pénteken magyar idő szerint reggel 8 óra 45 perckor halad el a Föld mellett. Amennyiben a szonda a Földhöz viszonyítva újabb 1,1 mm/s-os többletsebességet nyer, akkor beigazolódna egy képlet, ami reprodukálja az eddig tapasztalt anomáliákat.
Ez a képlet 2008-ban látott napvilágot, a NASA egykori tudósa, John Anderson és csapata dolgozta ki. Lényege, hogy a Föld a vártnál jobban torzítja a téridőt, ezáltal befolyásolva a közelében elhaladó űrhajókat, bár azt senki nem tudja megmagyarázni hogyan. Az általános relativitás kimondja, hogy a forgó testek torzítják a körülöttük levő teret, a várt mérték azonban jóval kisebb annál, hogy magyarázatot adjanak az észlelt anomáliákra.
"Én már nagyon várom" - utalt a Rosetta érkezésére Anderson, aki az ESA szakembereivel együtt dolgozik az anomália megfigyelésén. Mindez nem jelenti azt, hogy pénteken már kész tényekkel tudnak majd szolgálni a tudósok az eredményekkel kapcsolatban, mivel a várt változás nagyon parányi lesz. "Néhány napot, vagy akár hetet is várnunk kell, hogy megállapíthassuk kialakult-e valamilyen anomália" - tette hozzá.
Az egész esetet bonyolítja, hogy a Rosetta 2007-es átrepülésekor nem következett be semmi szokatlan, amit Anderson és munkatársai annak tudnak be, hogy a szonda a korábbinál jóval nagyobb magasságban, 5300 kilométerre haladt el a bolygó fölött. Anderson szerint a hatás gyengülhet a Földtől számított távolság növekedésével.