Left 4 Dead 2

Kiadó: Eletronic Arts
Fejlesztő: Valve
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium 4 3,0 GHz vagy ennek megfelelő AMD processzor, 1 GB (Vista, Win7 esetén 2 GB) memória, DirectX 9 kompatibilis 128 MB videokártya, Shader model 2.0 támogatással, ATI X800, NVidia 6600, 7,5 GB hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,4 GHz vagy ennek megfelelő AMD processzor, 1 GB (Vista, Win7 esetén 2 GB) memória, DirectX 9 kompatibilis videokártya Shader model 3.0. támogatással, NVidia 7600, ATI X1600
Hasonló játékok: Left 4 Dead
Kategória: FPS

A Half-Life-sorozatról ismert Valve 2008 novemberében gondolt egy merészet, és egy mutliplayerre kihegyezett FPS-t dobott a piacra. Ez még nem lenne nagy szám, de a programban a kooperatív játékmenetet ötvözték Romero világával, vagyis egy zombik által ellepett világban kellett kis csapatunkkal elküzdeni magunkat az evakuálási pontokig. A négy túlélő, Bill, Francis, Louis és Zoey útja a megmenekülésig több millió embert meggyőzött, ezt jelzik az azóta is szüntelenül érkező pályák, spray logók és így tovább.

Az óriási népszerűséget kihasználva a Valve bejelentette a folytatást, és egy nagyon közeli időpontot jelölt ki a megjelenés dátumának. Meglepetésükre dühös és utálkozó kommenteket kaptak, sőt, még bojkott is indult a L4D2 ellen, részint jogosan, hisz a rajongók féltek, hogy az első rész támogatása abbamarad, pedig rengeteg ígéretet kaptak a fejlesztőktől. Az is előfordulhat, hogy az egész csak egy ügyes marketingfogás volt Gabe Newelléktől, ezt már nem tudjuk meg. Ami viszont a lényeg: megjelent a Left 4 Dead 2, és azt kell, hogy mondjam, nagy kár lett volna, ha a tiltakozók győzedelmeskednek.


Szerencsére ez nem következett be, és végre kipróbálhattuk a második részt. Nem hittem volna, hogy az első rész intrójának a hangulatát lehet überelni, de mint kiderült, tévedtem. Annyira hangulatos lett a bevezető videó, hogy alig vártam már, hogy játszhassak. A menü kicsit elkedvtelenített, ugyanis nagyon konzolos lett, de emiatt egyszerű és könnyen átlátható. Mint a videókból és az előzetes hírekből tudjátok, az első rész hősei nem térnek vissza, hanem öt új karakter bőrébe bújva irthatjuk a fertőzötteket.

Nézzük tehát új túlélőinket. Itt van nekünk Coach, a 44 éves edző, aki védekező stratégiákat és egyéb okos dolgokat okított egy középiskolában. Kedvenc fegyvere a láncfűrész és a Desert Rifle. Ő a csapat legidősebb tagja, így a többiek hallgatnak, és némileg felnéznek rá. Következő túlélőnk egy 35 éves szerencsejátékos, Nick. Kicsit bizalmatlan a többiek felé, de ha túl akarja élni ezt az egészet, akkor muszáj megbíznia társaiban. Az ő kedvencei pedig a mesterlövészek és a Magnum. A csapat legifjabb tagja a 23 éves autószerelő, Ellis. Fiatal korából adódóan ő a legoptimistább és legvidámabb a csapatban, aki mindent megtesz, hogy lenyűgözze újdonsült cimboráit. Kedvence a gránátvető és a gitár.


Végül, de nem utolsó sorban következzen az egyetlen női túlélő, a 29 éves Rochelle. A járvány kitörése előtt egy jó nevű csatornánál volt asszisztens, de amint elszabadult a vírus, és a kollégák lebetegedtek, igazi híradóssá küzdötte fel magát. A hölgyemény kedvence a balta és az AK-47. Ezzel a kis csapattal fogunk küzdeni az élőhalottak hordái ellen. Akárcsak az első részben, itt is mindegyikük jól megírt karakter saját személyiséggel, és jól eltalált párbeszédekkel, beszólásokkal bír.

Most, hogy megismertük hőseinket, nézzük az új kampányokat. Összesen 5 darabot kapunk belőlük, kampányonként átlag 4-5 pályával, amik az előző játék történései után 1 héttel játszódnak. Az első részhez képest némileg újdonság, hogy a kampányok között összefüggés van, ez egész egy nagy történetként fogható fel. Az intróban láthattuk, hogy épp csak lekésik a helikoptert, és ott maradnak a tetőn. Az első kampány innen indul, célunk valahogy kijutni a városból. Ehhez a helyi plázába vesszük az irányt, ahol elég ötletes módon sikerül megmenekülni. Ezt követően egy vidámparkhoz jutunk el, amin keresztülvágva egy koncert fényeffektusaival kell felhívnunk magunkra a közelben lévő helikopter figyelmét.


Miután kijutottunk a koncertről, a mocsárba visz az utunk, ugyanis az összes kampány Louisiana államban játszódik. A mocsáron átküzdve magunkat hajóval menekülünk el, és itt lép be a történetbe egy NPC, a hajó kapitánya, Virgil. Az ő utasításai alapján jutunk el a hajójához, és a következő rövid, de annál nehezebb fejezetben az ő utasítására kell üzemanyagot szereznünk a hajóhoz, és végül ő visz el minket az evakuálási ponthoz is. A benzinszerzős résznél kösse fel mindenki a felkötni valót, ugyanis elég keményre sikerült ez a pár pálya. A befejező epizód szintén nem sok jót tartogat, amikor egy bombázás alatt álló városon kell átverekednünk magunkat, ráadásul az utolsó métereket egy romos hídon kell megtennünk, amin csak úgy hemzsegnek szürke barátaink.

A fentiekből is látszik, hogy az első részben megszokott "jön a horda, bírd ki x percig és szállj fel a mentőeszközre" megoldást némileg átvariálták, ráadásul néhol egész ötletesen (pl. a Dead Center végén benzint kell gyűjtenünk egy autóba). Másik újdonság a nappali pályák megjelenése. Döntse el mindenki magának, hogy ez mennyire volt jó ötlet, de szerintem annyira nem. Megöli a hangulatot, amit a L4D sötét pályáin érezhettünk, egyszerűen nem ugyanaz. Szerencsére akadnak itt is éjszakai pályák, melyek főleg a mocsárban meg a vidámparkban lettek nagyon hangulatosak. A nappali pályák ezen részek hangulatához fel sem érnek.