Star Craft 2: Wings of Liberty

Kiadó: Activision Blizzard
Fejlesztő: Blizzard
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,6 GHz Pentium 4 vagy egyenértékű AMD Athlon processzor, 1 GB RAM (1,5 GB Windows 7/Vista esetén, és 2 GB Mac felhasználók esetén), 128 MB memóriával rendelkező PCI-E videokártya (Nvidia Geforce 6600GT / ATI Radeon 9800 PRO, vagy jobb), DirectX 9.0c, 12 GB szabad lemezterület, Windows XP/Vista/7, 1024x720-as minimális felbontás, szélessávú internetkapcsolat
Ajánlott: Dual Core 2,4 GHz processzor, 2 GB RAM, 512 MB memóriával rendelkező videokártya (Nvidia Geforce 8800GTX/ATI Radeon HD3870, vagy jobb), DirectX 9.0c, Windows Vista/7, 12 GB szabad lemezterület, szélessávú internetkapcsolat
Hasonló játékok: StarCraft, StarCraft: Brood War
Kategória: valósidejű stratégia

Minden idők legsikeresebb valósidejű stratégiája, a StarCraft visszatért. A rajongók az első rész 1998-as megjelenése óta várják a folytatást, mely három felvonásban érkezik. Ezek közül az első a terrán faj történetét elmesélő Wings of Liberty. Nagysikerű játékok folytatásaival kapcsolatban mindig felmerülnek komoly kérdések. Vajon csupán az univerzum marad változatlan, s a készítők igyekeznek újítani, vagy inkább maradnak a már bevált formulánál, s a megjelenésen, illetve az apróbb részleteken csiszolnak valamennyit? S a legfontosabb, a folytatás vajon méltó lesz-e közkedvelt elődjéhez?

A StarCraft 2 esetében a második elgondolás érvényes, tehát a Blizzard a játék lényegi elemein nem változtatott, de erre igazából nem is volt szükség, hiszen az eredeti StarCraft is töretlen népszerűségnek örvend mind a mai napig. Ennyi alapján jogosan merülhet fel bárkiben, hogy a Blizzard csupán új bőrt húzott egy régi játékra, és ezzel el is intézte a dolgot, de szerencsénkre közel sem erről van szó. A fejlesztők rendesen kihasználták a rendelkezésükre álló időt, és elképesztően változatos küldetésekkel rukkoltak elő, melyeket gyönyörű, renderelt, illetve a játék motorjával készített videókkal kötöttek össze.


A hagyományos RTS-hez hozzáadtak egy kis kalandjátékos ízt, s mindehhez hozzácsaptak egy nagyon jól szervezett, alapvetően versenyorientált többjátékos módot. A másik oldalról ugyan lehet azon mérgelődni, hogy csak egy faj kampányát kapjuk meg, ráadásul azt is az átlagos játékáraktól magasabb összegért, de egészében nézve ezek apróságok amellett, hogy a Wings of Liberty egyszerre hű elődeihez, megőrzött mindent, ami azokat igazán naggyá tette, s még javított is ezeken az elemeken, ugyanakkor olyan újításokat tartalmaz, melyek hihetetlenül nagy újrajátszási faktort adnak neki, mind egy-, mind többjátékos módban.

A kampány, attól függetlenül, hogy csak az emberi frakció történetét meséli el, egyáltalán nem hagy hiányérzetet a játékosban. A küldetések olyan szinten változatosak, hogy ehhez foghatót nagyon régen nem láttunk az RTS műfaján belül, már ha egyáltalán volt rá példa korábban. Van, hogy egy maroknyi sereggel kell végigmasíroznunk az adott pályán, elzárva minden utánpótlástól, máskor az aktuális bolygó szélsőséges körülményei kényszerítenek folyamatos mozgásra, mint a vulkanikus világon, ahol adott időközönként a láva elönti az alacsonyabban fekvő területeket, de egy esetben egy pusztulófélben lévő csillag által okozott globális tűzviharok elől kell menekülnünk egész bázisunkkal.

Bizonyos küldetésekben fegyvertelen telepeseket kell megvédenünk a vad zerg hordáktól, máshol a felmentő sereg érkezéséig kell tartanunk apró helyőrségünket, de a manapság divatos zombis hangulat is előkerül egy misszió alkalmával, ahol a fertőzött civilek csak éjszaka mozognak, így nappal kell kitakarítanunk a pályát, éjjelente pedig védenünk központunkat.


Összességében a kritikusabb játékosok még mindig mondhatják, hogy tulajdonképpen csak a műfaj különböző kliséit vonultatja fel a program, csak tekintélyes mennyiségben, de ez az ellenvetés sem igazán helytálló, mivel a Blizzard emberei a legapróbb rutinfeladatot is érdekessé teszik. Erre a legékesebb példa az első küldetés, ami a lehető legegyszerűbb oktatópálya, ahol pár katonával végigmasírozunk egy kis pályán, miközben minden ellenséges egységet megsemmisítünk. De bónuszfeladatként elpusztíthatjuk a diktátorrá avanzsált Arcturus Mengsk hologram kivetítőit, melyeken propagandabeszédeit sugározzák folyamatosan, s küldetés végén a bányászok éljenzése valamiféle plusz morális töltetet ad a dolognak, amitől a játékos érzi, hogy van értelme annak, amit csinál.

A történet középpontjában Jim Raynor áll, aki az első rész eseményeit követően egyfajta törvényen kívüli renegát szabadságharcosként küzd Mengsk újdonsült diktatúrája ellen. Itt fontos megemlíteni, hogy a fiatalabbak - illetve azok, akiknek valami más okból kifolyólag maradt ki életükből az első StarCraft - sincsenek hátrányban, egyrészt azért, mert a program telepítés közben elmeséli a dióhéjba foglalt történelmet, másrészt mert a kampány közben elejtett apróságokkal folyamatosan megismertet minket az előzményekkel a játék.


Nos, az utóbbi években a sors nem volt túl kegyes hősünkhöz, akit folyamatosan mardos az önvád szerelme, Sarah Kerrigan elvesztése miatt. S ha már érte nem tehet semmit, minden erejét arra fordítja, hogy megdöntse annak hatalmát, aki kvázi a halálba küldte a lányt. Mi akkor lépünk be a történetbe, amikor hosszú évek után először üti fel újra fejét a zerg veszedelem, és előkerül a Pengék Királynője is. Hamarosan kiderül, sokkal többről van szó, mint egy jöttment zsarnok legyőzéséről, s miután régi bajtársunk, Zeratul is tiszteletét teszi, világossá válik, hogy az egész univerzum sorsa a mi kezünkben van.

A történet nagy részét a már korában említett átvezetőkből tudjuk meg, de itt kerül előtérbe az egyik igazán fontos újítás. A küldetések közt ezúttal már nem csak megnézzük a videót, megkapjuk a feladatunkat, és indulunk utunkra, hanem bejárhatjuk Raynor zászlóshajóját, a Hyperiont, és közben a fontosabb mellékszereplőkkel beszélgetésbe elegyedhetünk. Persze azért nem Mass Effect-féle bonyolult beszélgetési rendszerre kell gondolni, pusztán előre megírt párbeszédekről van szó, melyek végighallgatása nem kötelező jellegű, de rengeteg háttér-információval szolgálnak, s nem mellékesen nagyban hozzájárulnak a hangulat megteremtéséhez.