Az évtized legkiábrándítóbb játékai

Bizonyára sokan vannak olyanok, akik már óriásit csalódtak egy olyan játékban (vagy filmben), melyet évek óta szinte remegve vártak, aztán a kipróbálás (megtekintés) után csalódottan nyomtak az uninstall gombra.

Ezúttal a 2000-2009 közötti időszak - számunkra - legkiábrándítóbb címeit gyűjtöttük össze, melyek sokak számára nagy csalódást okoztak. Ezúttal nem csak PC-s címeket vettünk fel a listára, de az "aranyérmet" egy számítógépre is kiadott program kapta meg. De kezdjük a végén.

7. Red Steel
Amit vártunk: Az FPS műfajának evolúcióját. Az interaktív kontrollerek evolúcióját. Ezt a Ubisoft reklámhadjárata jelentősen alátámasztotta és számos helyen mutatták be, hogy milyen jól néz ki, mikor suhintunk a kontrollerrel és a karakterünk is vág a kardjával és hasonló finomságok. A Wii-exkluzív cím a képeken remekül nézett ki és ráadásul azon ritka Nintendo programnak tűnt, mely nem riad vissza az erőszak ábrázolásától sem.



Amit kaptunk: A Red Steel végül korhatár nélküli besorolást kapott és ennek megfelelően szinte egy csepp vér sem volt benne. De ennél rosszabb, hogy a nagy dirrel-dúrral beharangozott irányítás teljesen félresikerült. A legtöbb Wii-tulaj - már azok, kik nem cserélték vissza a játékot - megpróbálta a megszokott GameCube kontrollerrel irányítani az FPS-t. Ráadásul a grafika is nagyon csúnyára sikeredett, ennek ellenére a Red Steel kapott egy folytatást, mely szinte ugyanezen hibákkal küzd.

6. Lair
Amit vártunk: A Lair szintén az ígéretek programja volt, melyet teljes egészében a PS3 mozgásérzékelős kontrollerére volt optimalizálva. A Factor 5 már számos klasszikust tett le előtte az asztalra, így joggal várhattuk a programot. Ráadásul a képeken is remekül festettek a hatalmas sárkányok, akik egymással harcolnak. Ráadásul egy epikus történetet is beígértek mellé, ami azért a jobb játékoknál elengedhetetlen.



Amit kaptunk: A grafika valóban gyönyörű volt, de ezen felül szinte semmi nem működött benne rendesen. Sokakat frusztrált, hogy a játékot csak a mozgásérzékelővel lehetett irányítani, a sima kontrollerrel nem, ráadásul rengeteg bug is megkeserítette a játékosok életét. Ezen felül a olyan, hogy történet szinte nem is létezett - láthatóan mindent a látványnak rendeltek alá.

5. Daikatana
Amit vártunk: Mindent. Az FPS-ek új generációját. Egy új etalont. Minden idők legjobb akciójátékát. A Wolfenstein 3D, Doom és Quake egyik létrehozója, John Romero 1997-ben kivált az id-ből és saját céget alapított Ion Strom néven. Első körben két játékot jelentettek be. Az első egy stratégia, a Dominion, a másik pedig a Daikatana. Előbbi nagyot bukott, de mindenki úgy vélte, hogy "Romero az FPS-ek királya, a Daikatana majd odateszi magát."



Amit kaptunk: Aztán sok csúszás után végül 2000-ben megjelent a Daikatana, mely egy kimondottan csúnya, bugos, ostoba sztorival megáldott FPS lett és ez derékba is törte az úriember karrierjét. Még kiadták az Anachronox című RPG-t, de abban Romero már nem nagyon vett részt (a Deus Exben pedig szinte egyáltalán nem). A Daikatana azóta is példaként szolgál minden fejlesztőnek, hogy csupán a neve nem adja el a programot.

4. Too Human
Amit vártunk: A Too Human először még PlayStationre lett bejelentve, majd átváltott GameCubera, végül pedig X360-ra jelent meg. Az első képek és a tervek alapján a játék nagyon ígéretesnek tűnt, maga az alapötlet (az északi mitológia keveredik a science-fictionnel) első blikkre zseniálisnak hatott és grafikailag is jónak tűnt az alkotás. Az mondjuk intő jel volt, hogy közel 10 évig készült a program, de ennek ellenére sokan várták a megjelenést.



Amit kaptunk: Egy vérfürdőmentes (az északi mitológia miatt vártuk a fröcsögő vért), unalmas és néhol kifejezetten csúnya akciójátékot, melynek irányítása is komoly kihívásokkal küszködött. A Too Human szinte mindenhol megbukott: a kritikusok nem szerették, a vásárlók elkerülték, a a rajongók/vásárlók pedig nagyon szidták a fejlesztőket. A Too Human egy trilógia első részének készült, de a másik két epizód - jelen állás szerint - soha nem készül majd el.