2010. október 2. 17:38, Szombat
Egyedi műszaki megoldás a bálnatakony begyűjtéséhez, a szakáll közegészségügyi veszélyei, a hullámvasút hatásai az asztmára, jég ellen zokni, és a káromkodás áldásos hatása. Bizony, az idén sem maradhattunk
Ig Nobel díjak nélkül, sőt a nevetséges, ugyanakkor elgondolkoztató kutatások ezúttal pénzdíjat is kaptak.
A nagylelkű szponzorok azt a 10 trillió zimbabwei dollár értékű bankjegyet ajánlottak fel, ami tavaly elnyerte a közgazdasági díjat, és jó esetben egy doboz gyufát vásárolhatnánk belőle. Az idén olyan nagy nevek osztoztak ezen a díjon, mint a Goldman Sachs, az AIG, a Lehman Brothers, a Bear Stearns és a Magnetar, akik a pénzpiacon véghezvitt döbbenetes tevékenységükért és innovatív pénzügyi megoldásaikért kaptak méltó elismerést. A Harvard Egyetem Sanders színházában megtartott
ünnepség csúcspontja egy négyrészes operett volt egy fogbaktériumról, aki olyan helyre próbált eljutni, ahol korábban baktérium még nem járt.
![](https://media.sg.hu/kep/2010_10/sanders.jpg)
Akárcsak az igazi Nobel díj esetében az Ig Nobelnél is előfordul, hogy egy nagyon régen elért eredményt jutalmaznak. Így kapott közegészségügyi díjat egy eredetileg 1967-ben felismert laboratóriumi veszély, amiért a Fort Detrickben székelő Ipari Egészségi és Biztonsági Hivatal munkatársai, Manuel Barbeito, Charles Matthews és Larry Taylor vehették át elismerésüket. "Egyik kórokozókkal dolgozó tudósunk szakállat növesztett" - ismertette kutatásuk előéletét Barbieto, hozzátéve, hogy a kolléga többszöri felszólítás után is megtagadta a borotválkozást, mondván nincs bizonyíték arra, hogy szakálla veszélyforrást jelentene. Barbieto és három vállalkozó szellemű társa 73 napon át növesztette saját szakállát, majd ártalmatlan baktériumokat fújtak terjedelmes arcszőrzetükbe. A művelet után közösen demonstrálták, hogy jóval nehezebb kimosni a kórokozókat egy szakállból, mint a csupasz bőrről.
Mindez azonban még nem volt elég, kísérletük következő lépcsőfokaként egy próbababára álszakállt ragasztottak, majd megszórták patogén baktériumokkal. Végül a szakállas bábút csirkék és tengerimalacok társaságába helyezték, melynek hatására több kísérleti állat megbetegedett. A szakállas kolléga végül meghajolt a tudományos érvek előtt és megborotválkozott.
Eric Adams, az MIT, Scott Socolofsky, a Texas A&M Egytem, valamint Stephen Masutani a Hawaii Egyetem munkatársa számára jóval hamarabb érkezett el a kétes dicsőség pillanata. Egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok Ásványkezelő Szolgálatával, továbbá 23 olajcéggel történt együttműködésük keretében a mélytengeri olajszivárgást tanulmányozták. A tanulmány során 60 köbméter különböző olajkeveréket és földgázt engedtek ki 800 méteres mélységben a norvég partok közelében. "Ezután megpróbáltuk nyomon követni, mi a fene történik" - magyarázta Adams. Meglepve tapasztalták, hogy az óceáni áramlatok foglyul ejtik az olajat, amik hatalmas buborékokban tobzódtak 300 méterre a tengerfenék felett.
Náluk talán csak a kémiai díjat megosztva kapó British Petrol csodálkozhatott jobban, az olajcég ugyanis igazolta Adamsék eredményeit, méghozzá eddig soha nem látott méreteken, amiért még sokáig áldhatja nevüket a Mexikói-öböl populációja. A BP külön érdeme, hogy megcáfolt egy régi hiedelmet, miszerint az olaj és a víz nem keveredik.
A BP valószínűleg sokat profitálhatott volna az idei menedzsment díjból, amit az olasz Catania Egyetem kutatói, Alessandro Pluchino, Andrea Rapisarda és Cesare Garofalo vívtak ki maguknak a Peter-elv újraértelmezésével. Az alapelv szerint a hierarchikus szervezetekben dolgozókat addig léptetik elő, amíg el nem érnek egy olyan pozíciót, ahol szakmailag már alkalmatlanná válnak, ennél fogva képtelenek a továbblépésre, vagyis onnantól kezdve azt a posztot töltik be anélkül, hogy hatékonyan el tudnák látni a rájuk rótt feladatokat. A játékelméletet alapul véve az olasz trió kidolgozta a fenti elv egy továbbfejlesztett változatát, így szerintük "a hatékonyság növelésének a legjobb módja vagy egy véletlenszerűen kiválasztott alkalmazott előléptetése, vagy ugyancsak véletlenszerűen a legjobb és legrosszabb tagok előléptetése, legyen az bármilyen szervezet."
![](https://media.sg.hu/kep/2010_10/fruitbat.jpg)
A hírnév egészen gyorsan is elérheti az embert, különösen az internet korában, amire a brit Bristol Egyetem kutatója, Gareth Jones az élő példa, akinek "Az orális szex meghosszabbítja a gyümölcsdenevérek közösülésének időtartamát" című epikus műve a PLoS ONE online tudományos portálon jelent meg pontosan egy éve. A kutatáshoz egy kifejezetten korhatáros videofelvétel is társul, azonban a denevér pornó bemutatását - akárcsak a kézi bábokkal történő reprodukálást - mereven elutasította az Ig Nobel bizottság, inkább azonnal átnyújtották a biológiai díjat.
A fizika terén Új-Zéland illetve Dunedin város Otago Egyetemének kutatói arattak. A városban, melynek gyalogútjai rendkívül veszélyessé válnak, ha lejegesednek, a helyi képviselőtestület azzal a javaslattal állt elő, hogy a gyalogosok húzzanak zoknit a cipőjükre a csúszásgátlás érdekében - a módszer idehaza sem ismeretlen. Mivel az elv életképességét semmilyen tudományos kutatás nem támasztotta alá, Lianne Parkin, Sheila Williams és Patricia Priest, az Otago hallgatói gyalogosokat toboroztak a zoknis módszer teszteléséhez egy kellően jeges téli napon.
A kísérleti alanyok valóban jobb úttartásról számoltak be, bár arról is említést tettek a kutatóhölgyeknek, hogy kifejezetten nevetségesnek érzik magukat a cipőjükre húzott zokniban. Többen menetközben el is távolították a csúszásgátló eszközt, "köztük egy fiatalember, aki azonnal elesett, miközben megpróbálta elhagyni a teszt körzetet", írták a szerzők az Új-Zélandi Orvosi Folyóiratban.
A fent leírt eset bizonyára több keresetlen szót is kiváltott a fiatalemberből, ami mint az idei békedíjas kutatásból kiderült, kifejezetten jótékonyan hat a fájdalomérzetünkre. A kutatás a brit Keele Egyetem munkatársaitól származik. Richard Stephens, John Atkins és Andrew Kingston kísérleti alanyainak jeges vízbe kellett mártaniuk a kezüket, miközben a kutatók testfunkcióikat figyelték. A nyomdafestéket nem tűrő szavak használóinál megnövekedett fájdalomtűrést, gyorsuló szívritmust és a fájdalomérzet csökkenését észleltek a nem káromkodókkal szemben. Az eredmények a NeuroReport szaklapban jelentek meg.
Hogy ne csak a brit tudósokat szapuljuk, essen szó az orvosi díjról. Két holland kutató, Simon Rietveld és Ilja van Beest egy vidámparkban fiatal, asztmától szenvedő hölgyeket kérdezett ki arról, milyen tüneteket produkálnak, miközben a hullámvasútra várakoznak, illetve hogyan módosulnak tüneteik miután leszálltak a hullámvasútról. Eredményeik szerint a megkérdezettek sokkal jobban ziháltak a hullámvasút előtt, mint utána, annak ellenére, hogy a mérések szerint tüdőfunkciók valójában romlottak a kaland során. "Nyilvánvaló okokból a hullámvasúton nem értékeltük ki a légzési sémáikat" - írják a kutatók, ami valamilyen szinten némi hiányérzetet hagy az emberben a szokatlan tanulmányt illetően.
A műszaki díjat egy bálnák gyógyítására irányuló kutatás nyerte el. Az angol-amerikai projekt mintavételre irányuló megoldását díjazták, mivel "ennek a nagy, vándorló, víziemlősök esetében egyértelmű logisztikai, jóléti és költségvonzatai vannak" - idézzük a londoni Zoológiai Társaság munkatársait, Karina Acevedo-Whitehouse-t és Agnes Roche-Gosselint, akikhez a kaliforniai Baja Nemzeti Műszaki Intézettől Diane Gendron is csatlakozott. A hölgycsapat igen meglepő, kihívásokkal teli megoldást választott a bálnák váladékainak begyűjtésére. Egy 3 kilogramm súlyú helikoptermodellhez Petri-csészéket és sterilizált műanyag lapokat csatlakoztattak, majd a szerkezettel a bálnák körül keringtek abban a reményben, hogy begyűjthetik a "kilélegzett kondenzátumot", amit nyugodtan nevezhetünk egyszerűen csak takonynak. A csapatnak nem kevesebb mint 22 példánytól sikerült bálnataknyot gyűjteni.
![](https://media.sg.hu/kep/2010_10/mouldie.jpg)
A gombák által tervezett hálózat, ami szinte megegyezik a tokiói vasúthálózattal, sőt bizonyos pontokban még felül is múlja. Ez kifejezetten jó teljesítmény egy agy nélküli lénytől. A végeredmény mellett látható a zimbabwei pénzdíj.
Végül és utolsó sorban tisztelegjünk Tosijuki Nakagi előtt, akit már 2008-ban is díjaztak. A japán kutató idén is megismételte a bravúrt. Két évvel ezelőtt a kognitív tudományok területén értékelték a Szegedi Tudományegyetem docensével közös tanulmányát, amiben bebizonyította, hogy a nyálkagombák képesek megtalálni egy labirintusban az ételhez vezető legrövidebb utat. Idén immár Tóth Ágota nélkül ért el új eredményeket; munkatársaival megfigyelték, hogy a gombák hasonló hatékonysággal és hibatűréssel alakítanak ki hálózatokat, mint a valódi infrastrukturális hálózatokat tervező emberek" - esetükben a tokiói vasúthálózat tervezői, arról nem is szólva, hogy a gombák mindezt ingyen is elvégzik. A japán csapat munkájáért a szállítástervezési díjat vehette át.
A másik nagy visszatérő Elena Bodnar volt, aki tavaly a kétszemélyes gázmaszkká alakítható melltartójával borzolta a kedélyeket, idén azonban nem kapott jelölést, viszont a helyszínen bárki megvásárolhatta díjnyertes találmányát.