Lelkendezik a Nobel-díjakról a japán sajtó

A nagy japán napilapok a múlt héten a címoldalon lelkendeztek a négy japán Nobel-díjasról és bőséges háttérelemzéssel szolgáltak a négy kutató munkásságával kapcsolatban.

A fizikai Nobel-díj kihírdetése nemcsak a médiát, de az egész országot is őszinte ujjongásra késztette. Természetesen az 1970 óta amerikai állampolgár, most 87 éves Nambu Jóicsiróra is japánként tekintett mindenki. Az Aszahi Simbun hasábjain Kobajasi Makoto és Maszukava Tosihide is jelezte, őszintén örülnek annak, hogy együtt kaphatták a díjat Nambuval, akit mesterüknek tekintenek. Ez volt az első alkalom egyébként, hogy japán kutatók közösen kaptak Nobel-díjat. A Nihon Keizai Simbun elemzésében rámutatott arra, hogy a díj jelzi, Japán vezető szerepet játszik a szubatomikus fizikában. A korábbi négy fizikai Nobel-díjas japán kutató közül hárman szubatomikus fizikai kutatásokért kapták az elismerést.

A fizikai Nobel-díjnak politikai hozadéka is volt. Az ellenzék által szorongatott Aszó Taró miniszterelnökre is ráfért végre egy kis siker, aki telefonon köszöntette a díjazottakat. Nikkan Kógjó Simbun szerint Noda Szeiko, a tudományos és technológiai politikáért felelős miniszter is úgy nyilatkozott, "beleborzongott" a hírbe, és az újságíróknak kijelentette, a hír kiváló kiindulóponttul szolgál a japán kormány elképzeléseinek megvalósításához. A "Tudományos és Technológiai Alapterv" szerint ugyanis Japán 50 év alatt 30 Nobel-díjassal szeretne büszkélkedni.


Kobajasi Makoto és Maszukava Tosihide
Elemzők ugyanakkor rámutattak, hogy a gazdasági és megtérülési szempontokat figyelem előtt tartó Japánban az alapkutatások még mindig nem elég népszerűek, és e kutatások finanszírozása terén is sok a megoldandó probléma. Korábbi Nobel-díjas tudósok közül is többen hangot adtak azon reményüknek, hogy a díjak nemcsak az anyagi problémákra világítanak majd rá, de fiatal kutatókra is bátorítólag hatnak majd. Az alapkutatások fontosságára hívta fel a figyelmet az Aszahinak interjút adó Kobajasi, illetve a Nihon Keizai Simbunnak nyilatkozó Maszukava is a lapok csütörtöki számában.

A díjat mindhárom fizikus esetében kicsit megkésettnek tekintik a japánok. A jelenleg Chicagóban élő Nambu, aki a spontán szimmetriasértés mechanizmusának hatvanas évekbeli felfedezéséért kapott Nobel-díjat, 1921-ben született Tokióban és a Tokiói Császári Egyetemen végzett 1942-ben. Az Ószakai Városi Egyetem tanára lett, majd 1952-ben áttelepült az USA-ba és Chicago Egyetemen folytatta munkáját. Kobajasi és Maszukava mindketten nagojai származásúak és a Nagoja Egyetemen doktoráltak, díjukat így szűkebb pátriájuk is nagy örömmel fogadta. Az Aszahi Simbun cikke szerint posztgraduális tanulmányaikat Nagojában ugyanabban a kutatólaboratóriumban végezték, majd később a Kiotó Egyetemen kezdtek el újra együtt dolgozni.

A hetvenes évek elején közösen dolgoztak a szimmetriasértés magyarázatán. Nappal az egyetemen egymással vitáztak, majd otthon külön-külön továbbgondolkodtak a problémán. Eleinte négy kvarkkal próbálták felállítani elméletüket, sikertelenül. A most 68 éves Maszukava elmondása szerint a hat kvarkos modell akkor jutott eszébe, amikor egyik nap otthon beleült a forróvizes fürdőkádba. Mire kiszállt a kádból, megvolt a modell alapja. Az elmélet angol publikációját a most 64 éves Kobajasi készítette elő, ugyanis Maszukava nem szereti az angol nyelvet, mitöbb még külföldön sem járt és útlevele sincs. Stockholmi útja lesz első külföldi utazása.

Simomura Oszamu

Alig telt el egy nap és a japán lapok újra örömteli hírekkel voltak tele csütörtökön. A kémiai Nobel-díjat két amerikaival megosztva a japán Simomura Oszamu kapta a zöld fluoreszcens protein (GFP) felfedezéséért. Simomura az Aszahi Simbunnak elmondta, a fiziológiai és orvosi Nobel-díj elnyerésére látott némi esélyt, és a kémiai Nobel-díj meglepetéssel szolgált a számára. Személyében a kémiai Nobel-díjat immár ötödszörre kapta japán kutató. A Simomuráról nyilatkozó japán tudóstársai nemcsak az eredményeiről, de tudomány iránti elkötelezettségéről is dicsérőleg nyilatkoztak.

Simomura Kiotóban született, de tanulmányait Nagaszakiban végezte. 16 éves volt, amikor Nagaszakira ledobták az atombombát, és több barátját elveszítette ekkor. Amint arra már a szerdai Mainicsi Simbun és a Jomiuri Simbun is utalt Nambu Jóicsiró kapcsán, valójában Simomura is ahhoz a tudósgenerációhoz sorolható, amelyik közvetlenül a háború után az USA-ba vándorolt, hogy tudományos pályafutását jobb anyagi körülmények között folytathassa. Az Aszahi Simbunnak nyilatkozó Simomura elmondta, hogy fizetése a japán fizetés nyolcszorosa volt akkoriban. Jelenleg Massachusettsben él, s bár megtartotta japán állampolgárságát, ma japán tudóstársaival is inkább angolul levelezik. A zöld fluoreszcens proteint egy medúzafajtából mutatta ki 1962-ben, a kísérleteihez felhasznált medúzák számát 850 ezer körülire becsüli. Az évek során a medúzákat maga és családtagjai is gyűjtötték, máskor volt, hogy gyerekektől vásárolta őket 1-1 centért, de később már tíz fős stáb is dolgozhatott a keze alatt.