Tron: Evolution

Kiadó: Disney Interactive Studios
Fejlesztő: Propaganda Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows 7/Vista SP2/XP SP3, 3,0 GHz Intel Pentium D vagy AMD Athlon 64 X2 3800+, 1,5 GB RAM (Windows 7/Vista)/1 GB RAM (Windows XP), NVIDIA 8800 GT/ATI Radeon HD 3870, 10 GB szabad tárhely
Ajánlott: Windows 7/Vista SP2/XP SP3, Core 2 Duo E6400 2,13GHz vagy Athlon 64 X2 Dual Core 5000+, 2 GB RAM, GeForce GT 240 vagy Radeon HD 3850
Hasonló játékok: Tron 2.0
Kategória: külsőnézetes akció

Több mint két évtizednyi szünet után a Disney jóvoltából a filmnézők ismét ellátogathatnak Tron univerzumába, de a remekül sikerült Tron 2.0 után azok sem maradtak hoppon, akik inkább a virtuális térben szeretnék átélni Kevin Flynn fénymotoros száguldozásait.

Az év vége a mozikban a Tron jegyében zajlott, hiszen a Disney közel huszonnyolc évnyi szünet után hozta el nekünk a '82-es filmklasszikus folytatását, a Tron: Legacyt. Ahogy ilyenkor az lenni szokott, a film mellé természetesen egy játékadaptáció is társult, ami a mai sztenderdeknek megfelelően nem közvetlenül az aktuális filmet dolgozza fel, hanem amolyan összekötő kapocsként igyekszik áthidalni a kiesett több mint két évtizedet. A Tron: Evolution ugyanis a két mozifilm közötti időszak alatti eseményeket öleli fel. A történet elbeszélése pedig a stílushoz jól passzoló külső nézetes akciójátékként tárul a szemünk elé, ahol az Assassin’s Creedhez, vagy a Prince of Persiához hasonlóan az akció mellett parkour-elemek alkalmazásával igyekeztek szinten tartani a játékos érdeklődését a készítők.


A Tron: Evolution főhőse a rendszer egyik "védelmezője", Anon, akinek feladata Flynn és Tron mellett a teljes rendszer biztonságának fenntartása. Munkáját azonban nem könnyíti meg, hogy időközben új fejlesztésű, úgynevezett izomorf szoftverek jelentek meg, és bár kezdetben úgy tűnik, sikerül békében egymás mellett élniük, idővel felüti a fejét egy fertőzés, amelynek forrása meglepő módon egy mutálódott izomorf alkalmazás.

Főhősünkkel pedig rosszkor leszünk rossz helyen, így Anon kénytelen felvenni a nyúlcipőt, miközben túlélésünk érdekében be kell bizonyítanunk, nem mi vagyunk a felelősek a kialakult helyzetért. Közel fél tucat küldetés áll majd rendelkezésünkre, hogy bizonyítékokkal igazoljuk ártatlanságunkat, miközben a valódi árulót is leleplezzük. Kalandjaink során a sima mezei közelharcok mellett fénydiszkes összecsapásokra és persze a film védjegyéül szolgáló fénymotorozásra is lehetőségünk lesz.

Az akció ennek megfelelően két alapvető összetevőből áll: A látványos akrobatikus mutatványok hivatottak fűszerezni a száraz, jól ismert mozdulatokat, a harcban mégis az úgynevezett fénydiszknek fogjuk a legnagyobb hasznát venni. Ebből különbözőfélékre tehetünk majd szert, melyek mindegyike egyedi képességekkel bír - lassítás, bombázás stb. A látványos mozdulatokat így különböző kombókkal vegyíthetjük, amik kellően dinamikus és pergős akciót eredményeznek.


A harcrendszer legnagyobb problémája azonban pont egyszerűségében rejlik, ugyanis a kisebb csoportokban támadó ellenfelek hiába rendelkeznek egyedi képességekkel és gyengeségekkel, a fénydiszkek változatos használatát még ez sem követeli meg. Elegendő, ha kiismerjük a különböző ellenfelek gyengéit, és mindvégig az alapdiszket alkalmazzuk, ami nagyon hamar unalmassá és ismétlődévé tudja varázsolni a neonfényárban úszó játékélményt.

A változatosságot igyekszik képviselni a fénymotoros szekció, amit egyjátékos módban csak bizonyos helyeken és szituációkban próbálhatunk ki. A játékélmény fokozása azonban itt is kudarcot vall, a készítők ugyanis a lehető legrosszabbul lőtték be a fénymotorok irányításának érzékenységét. Hol túl érzékenyek a motorok, hol teljesen érzéketlenek, a nehezen kivehető távoli objektumok pedig rengetegszer törnek majd borsot az orrunk alá, és nem egyszer kell majd újra és újra betölteni régi játékállásainkat. A trial and error feature korszaka jó ideje lejárt, nem is igazán értjük, hogy a Propaganda miért gondolta azt, hogy ezt élvezni fogják a játékosok, rajongók.