Tron: Evolution

A Tron: Evolution másik nagy problémája az inkonzisztencia, így a játékosnak olyan érzése van játék közben, hogy a készítők nem igazán rendelkeztek kész koncepcióval, és ami éppen eszükbe jutott, azt belepasszírozták a programba. A harcrendszer teljesen logikátlan. Olykor olyan útvesztőkbe botlunk, amik megtörik a játék dinamizmusát, és perceken át azzal vagyunk elfoglalva, vajon most merre tovább. Ezen sajnos a teljesen elbaltázott pályatervezés sem segít, és a nagyon sovány, 3-4 órás játékidő is csak a negatívumok végtelennek tűnő sorát gyarapítja.

Pedig az adaptációnak vannak meglepően igényesen összetákolt elemei, melyek alapvetően az audiovizuális szekciókra jellemzőek. A fejlesztők ugyanis egy meglepően stabilan működő, remek, pazar látványvilágot biztosító motort dobtak a Tron: Evolution alá, ami hűen adja vissza a filmek hangulatát. Ugyan a játék zenei anyagát nem a Daft Punk követte el, az egyes jelenetekben és átvezető videókban felcsendülő lecsupaszított, minimál hangzású elektronikus dallamok mégis fülbemászóak, és rengeteget adnak hozzá az adott szituációk beleéléséhez.

Az online szekciót sajnos nem volt lehetőségünk alaposan kivesézni, de egy-két megvívott arénacsata után nyugodtan kijelenthetjük, hogy kellemes perceket okozhat majd a rajongóknak a többjátékos mód, ahol a taktikázás, az ügyesség és a jó helyzetfelismerés jelentheti majd a siker kulcsát. Az ilyen arénában zajló összecsapásoknál fénymotorozhatunk is, de akár sima szemtől szembeni harcokban is részt vehetünk.

A Tron: Evolution a franchise rajongóinak mindenképpen kötelező darab, rövid játékideje és átgondolatlan játékmenete ellenére kellemes kikapcsolódást nyújthat az ínséges időszakokban. Viszont mindenképpen úgy érdemes leülni elé, hogy ne legyenek túlzottak az elvárásaink, így biztosan nem okoz majd csalódást az adaptáció.

Grafika: A játék alatt duruzsoló grafikus motor kitűnően helyt áll, a készítők hűen adják vissza Tron univerzumát, így a minimálisra csupaszított környezetben a neonfények nyújtanak biztos támpontot. A Tron: Evolution csak a fénymotorozás közben szenved teljesítménybeli problémákkal, de összességében nagyon jól néz ki a játék, ami szinte végig stabil FPS-en fut.

Kezelőfelület, irányítás: A játék irányíthatósága a harcok és az akrobatikus mutatványok kivitelezésénél nem okoz különösebb fejtörést, viszont a fénymotorozásnál az irányíthatóság csúnyán elhasal, ugyanis az érzékenységet nem sikerült jól belőni.

Játszhatóság: A harcrendszer hamar unalomba fullad, a játékélmény önismétlő, és ezen a látványos fénymotorozás sem képes segíteni.

Intelligencia, nehézség: A konkurens játékokhoz hasonlóan, itt is csapatokba verődve, hullámokban támadnak az ellenfelek, akiknek gyengéit kiismerve könnyen kiiktathatóvá válnak, de ez kevéssé írható az MI számlájára.

Hangok, zene: A Daft Punk zseniális filmzenéjét idéző minimalista elektronikus dallamok igyekeznek feldobni a hangulatot, amelyek nem csak komolyabb pillanatokat vésnek majd az emlékezetünkbe, de az átvezető videókon is sokat dobnak.

Összefoglalás: A Tron: Evolution nem sikerült olyan jól, mint elődje, a Tron 2.0 viszont a film adaptációjához mérten pont azt a középszerű minőséget képviseli, mint sorstársai. Így igazából egy szavunk se lehet, mert a közepes teljesítményt mindenféle erőlködés nélkül hozza a Propaganda produkciója.