Soha nem adják fel a Winklevoss fivérek

Cameron és Tyler Winklevoss ikertestvérek, gyakran egyszerre válaszolnak a feltett kérdésekre és általában ugyanazt az ételt rendelik az étteremben. A hasonlóság azonban nem ér véget itt, hiszen a Mark Zuckerberg elleni kereset ügyében is egyaránt elszántak. Más talán már rég nyugodtan ülne és a kapott dollármilliókat számolgatná, ők azonban nem akarják feladni, még akkor sem, ha a végső sikerre egyre kevesebb az esélyük.

A történet egészen 2002-re nyúlik vissza, ekkor hozta létre Cameron és Tyler a Harvard Egyetemen a HarvardConnection nevű közösségi portált. A munkában egy fiatalember is segített nekik: Mark Zuckerberg. Meggyőződésük, hogy Zuckerberg évekkel később ellopta az ötletüket és ezért 7 éve folyamatosan perelnek. Úgy tűnt, hogy 2008-ban siker koronázta az erőfeszítéseiket, hiszen 20 millió dollárt kaptak készpénzben és további 45 millió dollárért cserébe pedig Facebook-részvényekhez jutottak. Azonban idén januárban jelezték, hogy felbontják az akkori megállapodást és még több pénzt akarnak. Így az ügy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elé kerülhet.

A fivérek Connecticutban nőttek fel, magániskolákba jártak, 6 éves koruk óta játszanak zongorán és sikeres evezősök. Indultak a pekingi olimpián és hatodikok lettek. Jelenleg a 2012-es londoni olimpiára készülnek. A Harvard Egyetem mellett Oxfordban is tanultak. "Mi nem a Facebookot támadjuk, hanem Mark Zuckerberget" - jelentette ki Tyler Winklevoss. Cameron, sietve hozzátette: "Ellopta az ötletünket. A HarvardConnectionből azóta Facebook lett, de a projekt szíve nem változott. Mi azt gondoljuk, hogy ez továbbra is a mi termékünk. Tyler nélkül és nélkülem Mark soha nem jutott volna el oda, ahol most van és a Facebook sem lenne az, ami ma." - nyilatkozták egy interjúban.


"Amikor a portált felkeressük, akkor nem gondoljuk minden alkalommal, hogy ez a miénk. Az üzletben és a sportban nem szabad, hogy az ember túl érzelmes legyen, ez ugyanis nem lenne konstruktív. Jelenleg 30 emberrel készülünk a londoni olimpiára, de nem mindegyikük fog eljutni oda. Egyes edzőpartnereink egyben a legjobb barátaink is, de amikor vízre szállunk, akkor az a dolgunk, hogy legyőzzük őket. Ebben semmi személyes dolog nincs. Vannak problémáink Markkal, de ennek nincs köze a Facebookhoz."

"Mi a közösségi hálózatokat csodálatosnak találjuk. Ennek ellenére a Facebook nem játszott tisztességesen, taktikáztak, fontos bizonyítékokat tartottak vissza. Az egyik dolog, hogy nem tudtuk, hogy valójában mennyit is ér a Facebook. Emellett nem ismertük Mark e-mailjét és annak tartalmát (például ezt mondatot: I gonna fuck them in the air!) sem. Többek között azt írta: hiba volt tőlünk, hogy pont őt kérdeztük meg arról, hogy akar-e a HarvardConnection partnere lenni?"

Tyler Winklevoss közölte: csak a Facebook vezetői tudják, hogy pontosan mennyit is ér az oldal. De ők mindent el fognak követni azért, hogy az egész dolog kiderüljön. Fontos azonban, hogy nem kizárólag a pénzről szól ez az egész, hanem elvekről is. Ha valaki valakitől elvesz valamit, akkor az morálisan rossz, hibás dolog. Ezt csak úgy lehet újra helyrehozni, ha a megkárosított személynek visszaadja a tulajdonát. Nem elég csak azt mondani, hogy elnézést. Hogy hangzana: elnézést, hogy elloptam az autóját, de továbbra is használni fogom. Cameron kiemelte, hogy a bocsánatkérés lehetne az első lépés. Ideje lenne, hogy Zuckerberg felfogja, mit is tett akkor. Szerinte emberként nagyot nőhetne mások szemében. Sokan alábecsülik a bocsánatkérés fontosságát, de talán majd egyes cégek az esetük után meggondolják, hogy kapcsolatba lépjenek-e és üzletet kössenek-e a Facebookkal.

Tyler ezután a kezdetekre tért ki. Elmondta, hogy Divya Narendra, Cameron és ő meg akarták találni annak a lehetőségét, hogy a Harvard diákjai jobban kommunikálhassanak egymással. Ez 2002 decemberében volt. Frusztráltak voltak; Boston egy hatalmas város, a Harvard is egy óriási egyetem, de mindenki a saját tanulmányaira koncentrált. Ők viszont az internetet akartak felhasználni arra, hogy az időt és a földrajzi helyeket áthidalják. Mielőtt Zuckerberget megkérdezték volna már egy éven át együtt dolgoztak két másik programozóval.

A kérdésre, hogy milyen volt az első benyomásuk Zuckerbergről, Cameron így válaszolt: "Nem látszik, hogy mi megy benne végbe, pont ez benne a legfélelmetesebb. Általában hallgat és sokat bológat. Két évvel idősebbek vagyunk nála; talán félénk az idősebbekkel szemben és az is közrejátszhatott a dolgokban, hogy mégiscsak a mi projektünk volt, őt pedig nagyon érdekelte az egész dolog, mindenképpen részt akart venni benne. Három hónap alatt háromszor találkoztunk és több mint 50 e-mailt váltottunk. Először 2003 novemberében a menzán láttuk és akkor mondtuk el neki az ötletünket. Azonnal el akarta kezdeni a munkát. 2003 decemberében a szobájában találkoztunk újra. De nem akartuk sürgetni, nem szerettük volna, hogy emiatt elhanyagolja a tanulmányait. 2004. január 11-én jegyeztette be a The Facebook doménnevet. Három nappal később láttuk utoljára. Három hónapon át abban a hitben ringatott minket, hogy minden rendben van. Ez volt a módszere."

"Az üzleti terv még nem volt teljesen kidolgozva. Először a Harvardon akartunk indítani és utána akartuk kiterjeszteni a rendszert a többi egyetemre. Ezt el is mondtuk neki. Vagyis ezért nem lepődtünk meg később, hogy a Facebook is ugyanezt az elvet követte. Ez ugyanis egy fontos stratégia: kicsiben kell kezdeni. Ennek ellenére derült égből villámcsapásként ért minket a Facebook megjelenésének híre. Éppen reggeliztünk, sok újság volt előttünk, s akkor azt olvastuk az egyiknek a címoldalán, hogy Mark csinált egy oldalt a mi ötletünkkel. Megdöbbentünk, mivel sosem beszélt nekünk erről a tervéről és a viselkedésében sem utalt erre semmi."

"Küldtünk neki egy ügyvédi felszólítást, mivel három hónappal el voltunk maradva a munkában. Egyetlen kódsort sem írt le és sosem azt csinálta, amit előzetesen megígért. Pontosan tudta, hogy aki először jelenik meg a piacon az győzött. Azt is tudta, hogy ez volt számunkra a halálos ítélet. csak szóbeli szerződésünk volt, de ezt természetesen nehéz bebizonyítani. Egyetlen centet sem fizettünk neki és ő sem kérdezett soha a pénzzel kapcsolatban semmit. Ehhez képest jellemző rá, hogy azt mondta nemrég: nem fizettetek ki, s ugyanő állította azt is, hogy a pénz neki mindegy."

Tyler szerint egyébként azért került képbe Zuckerberg, mert az egyik programozó nagyon elfoglalt volt és ő ajánlotta maga helyett Markot, mivel ismerte régebbről. Mark akkor a Facematch nevű oldalon dolgozott, ami akkor nagyon népszerű volt, de semmiképpen sem volt a Facebook elődje.

Cameron Winklevoss hangsúlyozta: "Mindenképpen szükségünk volt egy programozóra, mivel nem értettünk a szoftveríráshoz, emellett túlzottan lekötötte a figyelmünket a tanulás és a sport. Ugyan tudtuk, hogy kell kódolni, de nem volt elég tapasztalatunk. Mi pontosan meg tudjuk mondani, hogy mikor kezdődött a történet, mikor találkoztunk az első programozóval, milyen trikót viselt akkor (!) és milyen zenét hallgatott. Ez a dolog ugyanis annyira izgalmas volt, hogy az ilyen részleteket nem lehet elfelejteni. Ezzel szemben Mark válasza a kezdettel kapcsolatos kérdésekre: nem emlékszem rá. Érdekes, hogy amikor az egyetem vezetőihez fordultunk akkor azt mondták: majd lesznek más jó ötleteitek. De nem adtuk fel és nem is fogjuk. Miért is tennénk?"

Cameron Winklevoss végül leszögezte, ha most találkozna Mark Zuckerberggel, akkor nem mondana neki semmit, nem lenne ugyanis értelme. Ha valaki milliárdos, annak nagyon nehéz igazi barátokra szert tennie - tette hozzá. Tyler ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy mint magánember sajnálja Zuckerberget. A Facebookról készült filmben látható, hogy mennyire egyedül van, és az is, hogy miként túrta ki a legjobb barátját a cégből. Ugyan most az övé minden pénz, de mit ér vele? Marknak korábban sem voltak barátai, így most egyedül van az óceán közepén...