Mielőtt híresek lettek...

Vannak fejlesztők, melyek alapvetően meghatározták a játékvilág történetét. Ezek közül most ötnek nézzük meg, hogy még a nagy "durrantásuk" előtt pontosan mivel is mutatkoztak be a játékosoknak.

Elsőnek itt van az id Software. A csapat első alkotása a Commander Keen in Invasion of the Vorticons címet viselte és egy szimpla mászkálós akciójáték volt. A 2D-s megjelenítés és a pályák miatt sokan vádolták azzal a csapatot, hogy egyszerűen csak lecserélték a Super Mario Bros. 3 főhősét egy rohamsisakos fickóra, ami tulajdonképpen igaz is.



A fejlesztésben részt vevő John Carmack, John Romero és Tom Hall évekkel később elismerték, hogy az általuk első körben a Dangerous Dave in Copyright Infringement címet viselő alkotás csak poénnak indult, de végül ennek köszönhetően alakult meg az id Software és így jöhettek létre olyan klasszikus és műfajteremtő alkotások, mint a Doom vagy a Quake.

Az id Software nagy "ellenfele", az Epic Games is hasonló stílusban kezdte meg pályafutását. A Jazz Jacrabbit volt tulajdonképpen a PC-s tábor Sonicja. A fegyverrel ellátott nyúl ugyanis bitang gyors olt, ugyanakkor a fegyverek köszönhetően az akciót kedvelő játékosok is megtalálhatták a számításukat. A program szerencsére egy cseppet sem vette magát komolyan (hogyan is lehetne, mikor főhősünk egy Rambo-fejkendővel irtotta az ellent) és végül a siker sem maradt el.



A Bungie mára az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb fejlesztőcsapattá nőtte ki magát, akik a Halo sorozattal örökre bírták magukat a játékvilág történelemkönyvébe (és akkor a szintén remek Onit nem is említeném). De 1991-ben, első alkotásuk, a Minotaur: The Labyrinths of Crete megjelenésekor még csak próbálgatták a szárnyaikat. Kezdetben mindössze 2 alkalmazottja volt a cégnek (az alapító Alex Seropian és a programozó Jason Jones) és az ő nevükhöz fűződik a Minotaur, melyben már volt hálózati játéklehetőség.

A játékból 2500 példány talált gazdára, ami elég volt a következő alkotásuk elkészítéséhez. Az 1993-ban megjelent Pathways Into Darkness már egy belső nézetű kalandjáték volt fejtörőkkel, ősi istenek és halott nácikkal. A sztori nem volt túl lényeges, de a megvalósítás miatt számos elismerést gyűjtött be a program, mellyel megnyíltak a kapuk a csapat előtt.



A Treyarch számára is elég rögösen indult a dolog. A jelenleg a Call of Duty részeket készítő csapat első alkotása a Die by the Sword címet viselte és egy elég közepes akciójátékot takart. A csapat azzal próbált meg újítani, hogy a harcosunk felső testét külön irányíthattuk az egérrel és ezzel tulajdonképpen jóval a Wii előtt bevetették a mozgásérzékelés bizonyos formáját egy játékban.

A fura játékmenet miatt nem aratott túl nagy sikert a játék, ami ennek ellenére kapott egy nem hivatalos folytatást is a Draconus: Cult of the Wyrm képében. Ez a két középkori témájú játék elég volt arra, hogy az Activision felfigyeljen a csapatra és megbízták őket különböző sportjátékaik fejlesztésével. Utána már megkapták a Pókember sorozatot is, majd jött a Call of Duty.



A végére maradt a Bethesda, mely leginkább akció-RPG sorozatával írta be magát a játékosok emlékezetébe. Ám a The Elder Scrolls sorozat előtt a csapat nem kisebb franchise, mint a The Terminator sorozat felett bábáskodhatott. A szimplán csak a film címét viselő alkotás egy belső nézetes kalandjáték volt egy teljesen nyitott világgal és még a volán mögé is bepattanhattunk.

A siker után jött a folytatás, mely már a jövőben játszódott. A Terminator 2029 szintén jól szerepelt és utána következett két valódi klasszikus. '95-ben adta ki a csapat a létező egyik legjobb Terminator játékot, mely a Future Shock alcímet kapta. Ezután jött a SkyNET, melyben már multiban is nyomhattuk a mókát.