Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D

A Nintendo 3DS bejelentésekor a cég elsősorban a ma oly divatos 3D-re koncentrált, míg a tényleges használhatóság és a játékkínálat a háttérbe szorult. Csak most jelent meg a platform első komolyabb játéka, melynek tesztelésekor elsősorban arra voltunk kiváncsiak, hogy megéri-e egyáltalán a 70 ezer forintos hardver, vagy csak gyerekjátékokra használható.

A Zelda sorozat mindig is a Nintendo játékosok szíve csücskének számított. A már több mint 15 részes sorozat teljesen beivódott a játékos generációk tudatába. Nem véletlen tehát, hogy a Nintendo új kézikonzoljának, a 3DS-nek is egyik legjobban várt játéka a Zelda sorozat tagja volt. Sajnos nem új rész érkezett, csupán a leghíresebb és a legnépszerűbb rész újrafeldolgozása, az Ocarina of Time. A kezdeti szomorkodás után azonban a játék tesztje okozott meglepetéseket bőven.

Elsőre megmosolyogtató, ha kézbe vesszük a régi kazettát és az újat. A 98-as első kiadást még a hatalmas igazi felültöltős, SNES-t idéző Nintendo 64-be kellett berakni, az új pedig már csak egy alig pendrive nagyságú kis kártya. Rengeteg dolog történt 13 év alatt, és ez nagyon látványos. Maga az alapjáték nem sokat változott. Az első, '98-as kiadás határozza meg a történetet, bizonyos Master Quest-es kiegészítésekkel. (A Nintendo a sikeren felbuzdulva elkészítette a játék egy variánsát, amiben máshova helyezte el a tárgyakat, pályákat alakított át, egy-két extrát is belehelyezett, ez volt a Master Quest.) Ennek ellenére az első pillanattól olyan érzése van az embernek, mintha egy új játékkal játszana.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az alapjátékon rendkívül sokat dob a kidolgozott grafika. Sokkal élénkebb, valósághűbbre sikeredett, mint korábban. Ez nem csak abban jelenik meg hogy Link ujjai elveszették hasábburgonyára emlékeztető tulajdonságaikat, vagy hogy kevésbé láthatunk be a falak mögé egy jobbra forduláskor, hanem a textúrák, színek, sőt, maga a táj is megváltozott. A kastély piactere valóban egy forgó nyüzsgő város képévé vált, Jabu-jabu gyomra pedig egy igazi nyálkás, élő szervezetre hasonlít. Az utcák, terek, városok hangulatosak, nem érződik rajtuk a díszletek kényszeredett szaga. A pályákon is csomó helyen felfedezhető, hogy az eddigi mosott textúrák helyett minták jelentek meg.

Sok elem színvilága fel lett turbózva, az eddigi egyenszürkét felváltották a színek. Mindez már eleve nagyot dobott az élményen, ráadásul szintén nem ártott meg a nagyon éles szélek apró csiszolása. Ettől függetlenül valahogy mégis túlélték a kezelést a fák fura ágai, és Link orra is még mindig Michael Jacksonéval vetekszik. Fura.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A legnagyobb dobás persze a játékélményen, már ami a megjelenést illeti és elsőre feltűnik, az a 3DS nagy újítása, a szemüveg nélküli három dimenzió. A terek kitágulnak, s valóban van mélysége a játéknak. Kicsit olyan érzést kölcsönöz, mintha egy ablakon tekintenénk be egy másik világba. Sosem gondoltam volna, hogy képes lesz ennyire élvezetessé tenni pusztán ez az egy dolog a játékot. (Sajnos se képen, se videón nem lehet bemutatni ezt a hatást, csak a kezünkben tartva tapasztalhatjuk meg.) Sokan hangsúlyozzák egyik legnagyobb hibaként, hogy csak egy pontból látszik a 3D, s bizony a játékban néhányszor ez a hiba kiütközött.

A régi kézikonzolok egyik - számomra- legnagyobb előnye, hogy bárhol, bármikor lehetett játszani. A hordozhatósággal nincs is gond, de mindig figyelni kell, hogy meglegyen az a szög, amiből a 3D élvezhető. Az ágyban fekve már nehézkesebb ezt elérni, vagy az ezt szabályozó csúszkán kell állítani állandóan.

A DS generáció újítása volt a két különálló képernyő, aminek alsó fele érintőképernyős. Ezt természetesen a 3DS is megkapta. A játék során az alsóé lett a menü; a tárgyak, térképek itt pakolgathatók egy teljesen új felületen. A kezelés nagyon könnyű és gyors. A régi játékosok biztosan emlékeznek, hogy a Víz Templomban a játék felét az vette el, hogy állandóan cserélgette az ember Link csizmáját, hosszú "menübe be- kiválaszt - menüből ki" lépésekkel. Itt most ez csupán egy érintéssel megoldható. Egyetlen nehézséget az okarina használata adta. Férfiasan bevallom, nem volt a játék során szinte egyetlen egy alkalom sem, amikor ne kellett volna megnéznem a kottát, hogy sikeresen összehozzak egy dalt. valahogy annyira nem logikus itt a gombok kiosztása. Viszont tény,a játék segít annyiban, hogy mind a gombok nyomogatásával, mint az érintőképernyőn eljátszható a dal, illetve a kotta is könnyen elérhető.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Nintendónál nagyon ügyesen sikerült átírni a játékot a kisgépre úgy, hogy annak előnyeit hangsúlyozzák. A csúzli, íj és a többi fegyver használatában például a beépített giroszkópra kell támaszkodni. Célozni a gép mozgatásával lehet. Mivel elég sokat kell a játék során lőni, ezt kellően ki is lehet használni.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a N64-nél a játékhoz szükséges "rumble pakot" hogyan pótolja a gép. A rumble pak egy N64-es kiegészítő volt, amit a kontrollerbe helyezve rezgett, ha valami titkos helynél haladt el az ember. A játék során ezt anno egy "Stone of Agony" tárgy megszerzésével lehetett aktiválni. Sajnos a 3DS rezegni (még) nem tud, ezt a "Shard of Agony" nevű tárgynál úgy oldották meg, hogy a képernyő villog, ha valami misztikus helyre érünk.

Számos újítást tartalmaz azért a játék ezen kívül is. Nagyon érződik a kor változása: akkoriban ha megakadtam egy-egy résznél, akkor megesett, hogy 2-3 hétig nem tudtam továbbjutni. A mai játékok ilyenkor már valószínűleg a polc mélyén porosodnának. Ezt a fejlesztők is tudják, ezért az új Zelda tartalmaz egy könnyítést: bizonyos helyekre bemászva Linket látomások szállják meg, ezek az élmények pedig az egyes termek megoldásait tartalmazzák egy 10-20 másodperces snittben. Extraként kapott helyet a rajongók nagy örömére a Boss Challenge mód, aminek lényege, hogy a régi, már elvert ellenségekkel újra le lehet számolni. Stresszoldásnak kiváló.

El kell ismerni, a Zelda sorozat, főleg ez a része, igazi klasszikusnak számít. Zelda, Link, Ganondorf neve összekapcsolódik a Nintendóval. Talán nem is lehetett volna jobb játékkal szemléltetni a 3DS képességeit, mint egy igazi nagyágyúval. Elsőre bevallom, koránt sem vártam ennyit ettől a játéktól, de a tapasztalat megcáfolt minden feltételezést. A fenti apró hibáktól eltekintve igazi pörgős játék lett, amin nem érződik az újrafeldolgozás izzadt marketing szaga, annak ellenére sem, hogy a játék tartalmi részei - kisebb módosításokkal - ugyanazok.

Hogy megéri-e az árát? Ha valaki igazán jó játékot keres, amely még az eltelt 13 év ellenére is élvezhető, akkor annak mindenképp Zelda kell a kezébe. Igazi nosztalgikus élmény, régi barátok, régi kalandok teljesen újracsomagolva. Ha hibát akarok keresni, maximum annyit találnék, hogy esetleg lehetett volna messzebbre is menni. Egy-két plusz pálya senkinek sem ártott volna, de a master quest-es megoldások ezért is igyekeznek ezt kárpótolni.


Hogy a rajongók imádják a sorozat ezen darabját is, az jól látszik a nemzetközi fogadtatáson, hiszen a játék minden nagyobb újságtól 9 pont fölötti értékeket kapott. És hogy Zelda mennyire komoly rajongótábort tud maga mögött, jól szemlélteti, hogy a játék promóját Robin Williams-szel forgatták, aki saját lányát nevezte el a hercegnő után.