Válogatott gyilkosok - Majdnem oldszkúl akciómozi

A rettenetesen Szív Tévés magyar cím és az átverős előzetesek ellenére a Válogatott gyilkosok kellemes meglepetés lett, sokkal jobb, mint amire számított az ember.

Hogy tetszett a Válogatott gyilkosok?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

Sokan mondják, hogy a közönség mozifilmekre való reagálása kiszámítható. Persze utólag mindig okos az ember, de ha tényleg kiszámíthatóak lennénk, akkor csak sikerfilmek születnének. Mégsincs így, ergó Hollywood már sok évtizede azt próbálja kitalálni, mi kellhet a népnek. Arra például rájött, hogy Jason Statham inkább csak a videótékákban és a turkálós DVD-boltokban népszerű igazán, mozikba a kopaszodó angol rajongóinak csak egy része jár el. Hiába kedveljük őt egyszemélyes darálógépként, a problémára Hollywood nem a csak DVD-re dolgozó akciósztárrá való leminősítést találta ki megoldásnak, mint Van Damme, Steven Seagal, Wesley Snipes vagy Cuba Gooding Jr. esetében, hanem inkább egyenrangú(nak szánt) partnerekkel próbálják erősíteni Stathamet.


Így fordulhatott elő, hogy a The Expendables - A feláldozhatókban Stallonének asszisztált, a 13-ban sem volt főszereplő, A mestergyilkosban pedig Ben Fostert szuszakolták be mellé - arról nem is beszélve, hogy jövőre a Parkerben Jennifer Lopez lesz a partnere. Cikkünk tárgyában, a Válogatott gyilkosokban Clive Owennek és Robert De Nirónak jutott a megtisztelő feladat, hogy erősítsék Stathamet és a filmet. Ki hitte volna, hogy a végeredmény még az "egyszemélyes" Staham-zúzásoknál is nagyobb bukás lesz? Főleg, ha azt nézzük, hogy a költségvetés is 70 millió dollár volt, azaz duplája a Statham-akciófilmek megszokott büdzséjének. Pedig látszólag minden adott volt a sikerhez. Még a film is teljesen jó lett.

Lehet, hogy a tipikus akciófilm képét felfestő marketing okolható a bukásért? A Válogatott gyilkosok előzetesei ugyanis ritka rafináltak és becsapósak. Többek közt azt sejtetik, hogy Clive Owen és Jason Statham karakterei ádáz ellenségek, már gyerekkorukban is egymás homokvárát rombolták össze, s előbbi bosszúból elrabolja utóbbi mentorát. Mindez persze csak annak köszönhetően annak, hogy több, egymástól teljesen független jelenetet összevágtak, pedig ezúttal szó sincs erről, egyáltalán nem afféle "jófiú a rosszfiú ellen" összecsapásról szól a film. Sőt, az első órában csak néz maga elé az ember, hogy miképp fordulhatott elő, hogy a film legfontosabb szereplőjét szinte még csak nem is mutatják a trailerekben? (Az, hogy a plakátra nem fért rá a sztárok mellé, már nem meglepő.)


Kezdjük azzal, hogy a Válogatott gyilkosok történetét egy igencsak ellentmondásos tényfeltáró könyv ihlette, tehát elvileg van valóságalapja, nem csak fikcióra épít. Ráadásul nem is ma játszódik, hanem a 80-as évek elején, ahogy az a pajeszokról és egyéb arcszőrzetekről azonnal felismerhető. A történet hőse egy magát lelkiismereti okokból visszavonultató profi gyilkos, illetve ügynök, akit egy ománi sejk némi zsarolás árán felkér arra, hogy bosszulja meg fia gyilkosait. Jó, ennyi még belefér.

A Válogatott gyilkosok stílusos akciófilm lett, sok lövöldözéssel és közelharccal, akár még oldszkúlnak is nevezhetnénk, ha nem a Panasonic cég közeli akciófelvételeknél összevissza rángatózó kamerájával dolgoztak volna a készítők. Az eksön mellett azért még történetet is próbáltak a film mellé illeszteni, ami azért már sántikál, viszont megtudhatunk belőle érdekes dolgokat az SAS-ről, valamint a 80-as években befolyásos titkos társaságokról is. Kár, hogy mindezt egy sokáig a levegőben lévő romantikus szállal kellett súlyosbítani, mondván, hogy nem is lehet motivációkkal teli pozitív főhős az, aki az interkontinentális repülőgép járatokon nem ábrándozik az ő babájáról.

A Válogatott gyilkosoknak mondjuk éppen az az egyik erénye, hogy nem nagyon tiszta, hogy ki pozitív és ki negatív hős. Illetve dehogynem tiszta, hiszen senki sem hős és senki sem pozitív, inkább csak a "negatívság" szintje a kérdés. Persze, ha nagyon kell, akkor az ezúttal Danny néven futó Stathamnek lehet szurkolni, pedig olyan ordas klisével próbálják árnyalni a jellemét, mint az ártatlan gyermeki szempár, melyekbe mélyen belenézett gyilkolás helyett - rá is jött rögtön, hogy gyilkolni nem szép, s pisztoly helyett sokkal jobban áll a férfi kezében az ásó és a kisgereblye. (Az már nem negatívum, csak furcsa egybeesés, hogy mint a tavaszi A mestergyilkosban, itt is baleseteket kellene okoznia, ráadásul idővel ebben is feltűnik egy újonc, akiről azonnal tudni, hogy mindent el fog szúrni, s hogy egy igazi profi biztosan nem szervezte volna be.)


Statham pedig teszi a dolgát, küzd és bízva bízik, ha már nem ölhet, s a világot ugyan nem váltja meg a Válogatott gyilkosok, de igazi felüdülés volt nézni a a színész sok tucatfilmje után, köszönhetően a stílusnak, valamint pár eltalált megoldásnak. Ez az a film, amely nem arról szól, hogy a színész karaktere ész nélkül legyilkolna mindenkit - megteszik azt helyette mások, az "egy a mindenki" ellen elv helyett ezúttal a "mindenki mindenki ellen" hozzáállás győzedelmeskedik, s a végén még az is kiderül, hogy ki húzza a rövidebbet. Ha ugyan.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Válogatott gyilkosok (Killer Elite) színes, feliratos, amerikai akciófilm, 100 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Gary McKendry forgatókönyvíró: Matt Sherring zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek operatőr: Simon Duggan, Alain Duplantier producer: Michael Boughen, Steve Chasman, Sigurjon Sighvatsson, Tony Winley szereplők: Jason Statham (Danny Bryce) Robert De Niro (Hunter) Clive Owen (Spike) Yvonne Strahovski (Anne) Dominic Purcell (Davies) Ben Mendelsohn (Martin)