Merida, a bátor - A Pixar megint lecsapott

Új korszak kezdődött az animációs világban? Nem hittük volna, de a Pixar olyasmit vitt véghez új filmjével, amire tényleg csak nagyon kevesen számítottak.

Hogy tetszett a Merida, a bátor?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

Persze érezhettük már tavaly is a gondok előszelét, azonban a Verdák 2 létezését még a Disney-ben is azzal magyarázták, hogy hihetetlen nagy, több milliárd dolláros a franchise által generált merchandising bevétel. Viszont ez sem kifogás arra, hogy egy film ne sikerüljön jól. Főleg egy Pixar-film esetében. Az animációs stúdió idei premierje (az élőszereplős koprodukció John Carter mellett) a Merida, a bátor volt, s bár a filmre még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy rossz lett volna, de hihetetlen messze került a megszokott Pixar-minőségtől. S bizony ez a Verdák 2 blamájával együtt már-már valamiféle trendet sejtet.


Na de ne szaladjunk ennyire előre, értékelni a végén illik. A Merida, a bátor egy íjászatot kedvelő hercegnőről szóló történet, mely a skót felföldön játszódik a középkorban, bár akad benne némi fantasy, illetve mesés beütés. Valójában a "történet" szó nem is alkalmazható erre a filmre, mert ha jobban belegondolunk, a Merida, a bátor nem rendelkezik történettel. Felskiccelnek pár figurát, egy királyi családot, egy katalizátorként és poénforrásként szolgáló, egyébként irreleváns összeröffenést, a királyi sarj rossz fát tesz a tűzre, hirtelen baj kezd fenyegetni, s kvázi másnapra minden megoldódik. Ennyi, függöny. Mindez másfél órában.

Persze a történetnélküliség nem jelentene semmi problémát, ha valamilyen szempontból egyedi lenne a film. Oké, annyiban mindenképpen egyedi, hogy a Pixar-filmekre nem nagyon jellemző, hogy emberekről szóljanak, zömében bogarak, szörnyek, autók, robotok és egyéb állatok voltak a hőseik. Azonban a Merida, a bátor olyan, mintha nem is a Pixar készítette volna, hanem a Disney animációs szakosztály tartalékcsapata egy előre megadott recept alapján, szinte semmi plusz nincs benne, ami mindezidáig, legalábbis 2010-ig jellemző volt a méltán hírnevet szerző stúdióra.


Pedig csodás pár másodperccel kezdődik a film (az elején ellőtték a 3D-s adusnittet), a néző gondolatban jegyet is várt a következő gépre, mely Skóciába indul, amikor pedig meglátja a főszereplőt, szó szerint leeshet az álla, ugyanis Merida haja egyszerűen pazar lett - nemcsak a színét tekintve, hanem a mozgását is. Ezt persze a készítők, illetve a grafikusok is tudták, ezért minden jelenetben mozgatják a hajzuhatagot jobbra-balra, körbe, a tincsek már-már külön életet élnek, önálló karakterként viselkednek, némelyik kidolgozottabb, mint a megszólaló mellékszereplők némelyike. A hajközpontúság persze valakinek minden bizonnyal sok lesz és csak idegesíteni fogja, hogy elvonja mindenről a figyelmét, s kvázi csak techdemót lát, mást viszont újra meg újra le fog nyűgözni, mert tényleg zseniálisra sikerült. (Kár, hogy Merida másik kelléke, az íj szinte az egész filmben csak dísz, tudását szinte alig használják...)

Valószínűsíthető, hogy Merida hajával ugyanannyian foglalkoztak, mint a film többi részével, talán ezért is annyira szürke az összkép. Vagy pedig mert a Disney uniformizálási részlegének a vezetője minden Pixarra jellemzőt kiirtott belőle, s még dalolászást és popszámokkal kísért zenés montázsokat is csempészett a filmbe. Utóbbi péládul a lehető legelcsépeltebb filmes eszköz, de ennek ellenére még így is a Merida, a bátor egyik fénypontja volt az első klipecske, mert abban legalább tényleg történt valami.


A néző fél óra elteltével kezd csak reménykedni, amikor elindult a sztori és bekerül a képbe egy új és valóban vicces karakter, de ő sajnos amilyen hirtelen jelenik meg, olyan hirtelen is távozik, mindössze egy rövid időre tér vissza, a film pedig visszazuhan a szürkeségbe. A készítők olyannyira híján voltak az anyagnak, hogy kénytelenek voltak pár, nem sok jelentéssel bíró, időpörgető "akciójelenetet" belecsempészni a filmbe, hogy némi látványt is adjanak hozzá, de sajnos a viccesnek induló üres kergetőzés sem vidít fel minket.

A Merida, a bátor a fentiek ellenére nem lett rossz film, nem tűzrevaló, aranyos, olykor vicces és abszolút ártalmatlan, akár élvezhető is lehet, igaz a felnőttek a szokottnál jobban fogják unni. Lehet, sőt biztos, hogy csak a magas elvárások miatt beszélhetünk hatalmas csalódásról, de ha valaki Pixar-filmet akar nézni, akkor joggal várhatja el a megszokott Pixar-minőséget. Márpedig kritikánk tárgyában semmi Pixaros nem volt, mindössze egy látványos haj marad meg bennünk. A karakterek nem túl érdekes, a lázadó (naná!) és hebrencs Merida szerethető, de ez a minimum, a többiek sajnos nem sokat tesznek hozzá végeredményhez, mindössze pár pillanatig érdekesek.

S ki tudja, lehet, hogy az sem tett jót a filmnek, hogy igazából nincs benne gonosz (nesze neked, klisék, pont a szokatlan húzás a negatívum...), nincs semmilyen konfliktus, feszültség is csak minimális van, hiszen pontosan tudjuk menet közben, hogy mi lesz a befejezés. A Pixar 13. animációs filmjével tényleg véghez vitte azt, amire nem tartottuk képesnek a stúdiót: egy olyan eredeti, előzmény nélküli filmet készített el, ami nem lett jó. Nem gáz, de a haj vörösétől eltekintve színtelen és szagtalan. Nagy kár.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Merida, a bátor (Brave) színes, magyarul beszélő, amerikai animációs kalandfilm, 100 perc, 2012 6 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Mark Andrews, Brenda Chapman forgatókönyvíró: Brenda Chapman, Irene Mecchi zeneszerző: Patrick Doyle producer: Katherine Sarafian szereplők: Kelly Macdonald / Lamboni Anna (Merida hercegnő) Emma Thompson / Menszátor Magdolna (Elinor királynő) Kevin McKidd / Takátsy Péter (Lord MacGuffin) Robbie Coltrane / Harsányi Gábor (Lord Dingwall) Craig Ferguson / Hirtling István(Lord Macintosh)