2013: szuper-üstökös és falatozó fekete lyuk

A világvége jövendölők számára 2012 újabb csalódást jelentett, jövőre azonban egy szuper-üstökös képében az apokalipszis egy másik hírnökét üdvözölhetjük majd.

A C/2012 S1 (ISON) az elmúlt évtizedek leglátványosabb égi jelenségének ígérkezik, csúcspontján akár nappal is túlragyoghatja a Holdat. Az üstökös, amit szeptemberben pillantották meg először, a külső-Naprendszer felől halad a Nap irányába, jövő novemberben érve el a Naphoz viszonyított legkisebb távolságát, legalább olyan látványt ígérve, mint 1997-ben a Hale-Bopp, nyilatkozott Timothy Spahr, a Harvard Egyetem Kisbolygó Központjának munkatársa. Mivel nagyon közel lesz a Naphoz, a legnagyobb napközelség előtt és után két-három nappal figyelhetjük meg magának az üstökösnek a fejét napkelte és napnyugta környékén. A legszebb látványt várhatóan az üstökös csóvája adja majd, ami akár hónapokon át az égbolt ékessége lehet.


Ez lesz az ISON első látogatása a belső-Naprendszerben, ezért jóval több illékony gázt tartalmazhat, mint azon társai, amik már a sokadik körüket futják a Nap körül. Ennek köszönhetően egyedi bepillantást kaphatunk a külső-Naprendszer 4,6 milliárd éves, érintetlen összetevőiről, vélik a tudósok, az ISON ugyanis a kezdetekkor alakult ki.

A jövő év egy másik nagy tűzijátékot is tartogat a csillagászok számára, egy hatalmas gázfelhőnek köszönhetően, ami a galaxisunk közepén elhelyezkedő, általában nyugodtnak mondható szupermasszív fekete lyuk felé halad. A Föld tömegének háromszorosával rendelkező felhő ütközése szabad szemmel nem lesz látható ugyan, a röntgensugarú távcsövek viszont észlelni fogják a gázfelhő és a fekete lyuk körül elhelyezkedő forró gázokból álló halo találkozásakor keletkező lökéshullámok sugárzását.


Mivel a fekete lyuk, a Sagittarius A* kozmikus mércével mérve viszonylag közel, mindössze 25000 fényévre helyezkedik el tőlünk, így a tudósok példátlan betekintést kaphatnak a fekete lyukakba beáramló anyagról.