SG.hu·

Gigantikus gömbhalmaz születését kapták lencsevégre

Első ízben sikerült megfigyelni egy gömbhalmaz születését, a gigantikus képződményt a chilei Atacama-sivatagban működő rádiótávcső-rendszer, az ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) segítségével lesték meg amerikai csillagászok.

A kutatást ismertető tanulmányt az Astrophysical Journal tette közzé. A gömbhalmaz csillagok gömb alakú csoportja, amely 10 000-től 50 millióig terjedő számú tagot tartalmazhat, meglehetősen kicsi átmérőjű területen. A csillagok a központ felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket megkülönböztetni, ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja gömbhalmazokat.

A Földtől 50 millió fényévnyire születő struktúra a híres Csáp-galaxisok, az összeolvadó félben lévő NGC4038 és az NGC 4039 katalógusjelű csillagvárosok ütközési területén helyezkedik el. A kozmikus kataklizma által generált árapály erők kolosszális ütemű csillagképződést generálnak, amelyek többsége sűrű halmazokba tömörül - olvasható az eScience News hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában. Kelsey Johnson, a Virginiai Egyetem csillagásza, a tanulmány első szerzője hangsúlyozta, a születőben lévő gömbhalmaz óriási sűrűségű, gigantikus tömegű molekuláris gázfelhő, amelyben jelenleg nincsenek csillagok.


"Születőben lévő gömbhalmaz felfedezése egyenértékű azzal, mintha találnánk egy dinoszaurusz-tojást az épp kikelőfélben lévő őshüllővel" - érzékeltette a megfigyelések unikális voltát Kelsey Johnson, hozzátéve, hogy eddig csupán csillagokkal teletűzdelt gömbhalmazokat figyeltek meg az asztronómusok. Az ALMA segítségével viszont "ősállapotában" elemezhető az objektum, mielőtt a képződő csillagok megváltoztatnák eredeti jellemzőit.

A csillagmentes periódus asztronómiai léptékben igen rövid ideig, "alig" 1 millió évig tart. "Ahhoz, hogy megértsük, miként alakulnak a gömbhalmazok, életük kezdeti szakaszát kell megfigyelnünk" - emelte ki a csillagász. A gömbhalmaz a Nap tömegénél 50 milliószor nagyobb tömegű gázokat tartalmaz, a struktúra belsejében a nyomás tízezerszer múlja felül az átlagos csillagközi értékeket. Ez alátámasztja azokat az elméleteket, amelyek szerint a gömbhalmazok kialakulásához magas nyomás szükséges.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Astrojan2015. 06. 10.. 14:14||#5
Sírnál.
© Irasidus2015. 05. 17.. 17:28||#4
Ha a hülyeség fájna...
© Astrojan2015. 05. 14.. 23:43||#3
A gömbhalmazok kialakulásához kellene a magas nyomás a cikk szerint, de teljesen mindegy, mert a gömbhalmaz csillagai is nagyon messze vannak egymástól és a csillagközi tér biztosan nagy vákuumnak tekinthető és semmiképpen nem nagy nyomásnak.

Ezt csak azért feszegetem, mert a nagy nyomás az megvan, ez egy gravitációs sugárnyomás és mindenképpen független a gömbhalmazok kialakulásától mert ez a nyomóerő mindenhol máshol is megvan.

Akkor jön elő amikor tömegek (csillag, bolygó, galaxis vagy akármilyen tömeg és köd) árnyékolják a gravitációs sugárzást, létrehozva a gravitáció jelenségét.
© mortep2015. 05. 14.. 14:30||#2
Lehet hogy a már kialakult gömbhalmaz csillagai közt lévő űrre értendő a nyomás tízezerszerese átlagban számolva.
© Astrojan2015. 05. 12.. 22:45||#1
Nem tudom mekkorának gondolják az átlagos csillagközi nyomást, de szerintem a csillagközi térben jó ha 1-2 hidrogénatom kószál / m^3. De legyen 100 ezer.

Ennek a 10 000 -szerese csak 10^9 atom (a földi légkörben olyan 10^24 molekula van köbméterenként.)

Ebből arra gondolni, hogy a csillaghalmazok kialakulásához magas nyomás szükséges, az egy kicsit furcsa.