Sex, Szerelem, Gyengédség

NEMI ERÕSZAK RULEZ!!!



(na, csak vicceltem 😊

de hogyhogy nem nyilik meg ? ilyen nincs .. namind1 .. majd sikerül 😊

Kártyával probáltátok? Römi, snapszer, ulti stb. Esetleg a Ki nevet a végén is jó! 😊))
Vagy nézzetek valami soft pornot az lehet,hogy segit. A teljes lazuláshoz ajánlom a füvet. (nem enni!)

használj hegesztõpisztolyt és csavarhúzot .. az biztos segit

van, hogy idõ kell, és csak a huszadik elõjáték után nyílik meg a kapu, van, hogy akkor sem, és erõvel kell bejutni (ez idegi alapon mûködik sajna), de ilyenkor (nem vicc) segít a vazelin vagy bármilyen síkosítószer


ha ez sem megy, lehet próbálkozni más bejáratokkal, nekem már volt olyan is 😄

Jajj te szegény!
Most olvasom mi történt kegyeddel!
Nincs kedve beszélgetni a dologról a "topikunkban"????
Jöhet bármikor, én meghallgatom!

😊))
Aranyosak vagytok!

Amúgy 3:" a NE HÍVD javára! És nem is hívtam fel! Kapja be a kis féreg!
Én is hányok a "legyünk barátok" dumától!

Köszi srácok a segítséget! 😊))


Mindenkinek dobok egy naaaaaaaagy puszát oda ahova szeretné! 😉))))

Az mekkora szar. Ami szerelemnek indul abból sose lesz barátság.

Én errem azt mondtam anno, hogy barátom van elég.

Lány mondja a pasijának:
- Legyünk inkább barátok!
Mire a srác:
- Miért tudsz focizni?

😊)

Meg a legyünk barátok duma.

dologba=dologban
(eh, utálom az ilyen parasztos hibákat😊)

Drug, sex & R&R : )))

Meg az is lényeges, hogy milyen szöveggel hajtott el.Az ember általában megérzi, ha kamuzik a másik, fõleg ilyen dologba, úgyhogy nincs kizárva, hogy van valakije.Én még amikor fiatalabb voltam, falra tudtam mászni az olyan bugyuta szövegektõl, amikor a csaj elõadta, hogy "sokat kell tanulni", meg "nincs ideje" és ezért "szüneteltessük".Persze ilyenkor úgy csináltam, mint aki TUDJA, hogy van valakije, ilyenkor egybõl kibújt a szög a zsákból.
Szóval ha nála is ez a helyzet, akkor azt mondom nem érdemli meg, hogy egy percet is foglalkozz vele.

Attól is függ, hány éves vagy.

kar a gozert, altalaba az se segit...
sot meg rosszab lessz a hangulatod
elvezd a szabadsagot... mehetsz vadaszni fiukra...

Hívjad. Legfeljebb olyat mond, amibõl arra a következtetésre jutsz, hogy nem kellett volna felhívnod. Vagy nem... 😊

Szerintem hivd fel, és tisztázzátok a dolgot személyesen. Ha nem akar veled találkozni, akkor viszont tudni fogod hogy valószínûleg tényleg van valakije.

hát ha szerinted nem volt õszinte, akkor ne hívd!

Sziasztok!

Engem a múlt héten dobott ki a barátom.

Mindenféle kamu dumával traktált, aztán rákérdeztem, hogy van-e valakije és nem volt õszinte az a NEM amit mondott...

Szerintem tuti van valakije, de nem tudom biztosan.

Mondjuk nem voltunk sokat együtt, csak 3 hónapot, de azért hiányzik!

Jó volt vele beszélgetni (többek közt az ágyban is isteni volt).

Szerintetek felhívjam vagy ne? Csak beszélgetni szeretnék vele, semmi több.

Ami szétesik érettségi után,az sohasem volt igazán egyben.

Amugy ált. nyáron szoktam jrni kondozni, de most épp nem alkalmas, de 1hónap mulva szabad leszek, és egyedül! De megpróbálok tényleg egyedül lenni, és nem magányosan!!!

Nem, szerintem nem az érettsgi a baj, hanem a tudat, hogy vége 8 évnek, és minden szétesik!
De igazatok van, szinte csak felfogás kérdése az egész! Ha ugy állok hozzá, nekem is jobb lesz, nomeg minél kevesebbet várok el valakitõl, annál kisebb calódás fog élni!
Én azért egy lakatlan szigetet nem vállalnék be, én tuti megõrülnék, de azért jól hangzik 😊)

Henki: olvasgass utána neten... kb az a lényeg, hogy egy testhelyzetben (lótuszülés vagy akármi) egy fix dologra koncentrálva kipucolod az agyad, nem hagyod hogy ide-oda csapongjanak, hanem egyetlen dologra figyelsz... utána ezt az egyet is elengeded, és hagyod, hogy teljesen üresen maradj, minden gondolat nélkül... nemtudom jól elmondani... nagyjából az a lényeg, hogy az állandó felvetõdõ hülyeségeket amik elõjönnek azokat nem hagyod, hogy kibontakozzanak, elereszted és nem foglalkozol velük...

ja, ez volt nekem is a legsértõbb. lehet, hogy estére elment a kedvem a megbeszélt bulitól, nyafogtam erre beszólt mindig vki hogy akkor ne gyere. de menni kellett, mert muszáj, mert meghal az ember ha nem megy. szal ez olyan sértõ volt, kiszolgáltatottnak lenni.. :-/
szerencsére most már nem járok bulizni, mert minek.

Igen, ez a legnehezebb része, elfoglalni magam!
Igen, ezentul megpróbálok nem ugrani, de épp ez benne a nehéz, hogyha ritkán is találkozunk, legalább amikor õk szólnak, akkor megyek, hogy együtt lehessünk, ha már rám se bagóznak...

A meditáción mit értesz?
Azt hogyan kell?

De ha egy egyszerûbb megoldás is jó(nekem prímán bevált):

Foglald el magad!

Mindig csinálj valamit és lehetõleg ne passzív dolgokat(tv, video)!

Azzokkal az emberekkel kapcsban meg, akik sosem érnek rá veled találkozni:

Vagy nem is fognak keresni(ez fájni fog egy jó ideig),
vagy ha keresnek, ne ugorj, csak ha tényleg ráérsz!

úgy, hogy nem másoktól várod el, hogy boldoggá tegyenek... akkor megint szomorú/csalódott leszel amikor eltûnnek. van egy... hmm... nemtudom minek hívjam... "elv"... próbáld ezt követni valahogy...
4x kell örülni mindennek és mindenkinek: amikor jön, amikor ott van, amikor távozik, és amikor elment... nincs senki és semmi a világon ami vagy aki örökké melletted lenne - miért tõlük függene a boldogságod? minden ami történik veled az jó. tanít, és teljesebbé tesz.
olvass utána egy picit a buddhizmus alapelveinek, nagyon sokat segítenek ilyen gondolatok terén.
egy fórumon találtam véletlenül: foglalkozik más dolgokkal is, de nem tartom okosnak megcsonkítani, így egyben jó leírás.

"A kettõsségektõl mentes tudat elérése, amely a buddhizmus célja, magába foglalja azt is, hogy úgy érzem magam teljesen nyugodtnak, indulatmentesnek és boldognak, hogy ezt az állapotot nem befolyásolják a külvilág változásai. Igazából minden bölcs azt mondta, hogy az igazi boldogság belülrõl fakad, és örökké megmarad attól függetlenül, hogy mi történik a külvilágban az ember körül. Szerintem ennél magasabb, ennél boldogabb tudatállapot nem létezik.
Meditáció által is ilyen állapotba juthatunk, ha elég sokat gyakoroljuk. Ez az állapot azt jelenti, hogy olyan megingathatatlan a nyugalom, a belsõ tartás, hogy semmi nem tud kirángatni ebbõl a tudatból. Ez az állapot a nirvána. Ilyenkor nem kötõdik az ember semmilyen vágyhoz, elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ezt nevezik a dolgok békés szemlélésének. Elfogadok mindent: örülök neki, ha jó dolgok történnek velem, de ha nem történik semmi jó, akkor sem mérgelõdöm, csupán tudomásul veszem az adott eseményt. Egyébként szerintem a rossz dolgok is azért történnek, mert valamit tanulnia kell belõlük az embernek. Szenvedés nélkül nincs fejlõdés. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pl. gondolom sokmindenkiben összeomlott egy világ, amikor bebizonyították, hogy gömbölyû a föld. De ha ez a felfedezés nem történt volna meg, akkor megrekedt volna a tudomány azon az alacsony szinten.
Ráadásul mivel polaritásokból áll a világ, és állandó változásból, ezért a jó dolgokat rosszak követik, a rosszakat pedig jók - el kell fogadnunk ezt a tényt, ez a világ rendje. Ha mérgelõdünk és gyûlöljük egymást, attól nem leszünk boldogabbak.
A meditáció olyan dolog, hogy szavakkal igazából nem lehet átadni a lényegét. Olyan, minthogy a szerelem érzését sem tudjuk szavakkal visszaadni olyan embernek, aki még nem élte át ezt az érzést.
Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a meditációt, amikor van hozzá kedve és ideje, végülis nincs benne semmi veszítenivaló, csak nyerni lehet vele."

Ja, csak tudjátok, ez már szerintem nem normális, hogy például azért vártam már a tavaszt, hogy majd jó idõ lesz, és lehet sétálni, vagy leülünk a városba egy padra, és beszélgetünk, elvagyunk, és mindenki boldog, szinte mintha "járnánk".
De ugye mostmár kezdem érteni, hogy igy senki sem lesz boldog. És azzal sem megyek semmire, ha kedves-aranyos maradok, mert visszaélek vele!
De valaki irja már le, Hogyan lehet boldogan, egyedül élni, és nem magányosan!

Asszem, én is jártam hasonló cipõben.

Túl sokat vártam el másoktól, meg kerestem a társaságukat, aztán persze csalódnom kellett

-velem is pont ez volt , igaz , hogy csak 3 hónapig.De 3 hónap után rájöttem, hogy semmi értelme magamat sajnáltatni és váltottam, vagyis nem én váltottam hanem elfelejtetem minden rosszat ami velem történt és csak a jó dolgokra gondoltam.Most már tök jó, heppi vagyok igaz, hogy van még egy kis meló magamon , de ez idõvel rendbejön...

Kúl
dettó

yysw powah!

ami nem tör össze, erõsebbé tesz.

(olyan régen írtam már ilyesmit 😊) )

Asszem, én is jártam hasonló cipõben.

Túl sokat vártam el másoktól, meg kerestem a társaságukat, aztán persze csalódnom kellett.

Túl lettem rajta kb. fél év alatt és mostmár mindenki bekaphatja.

Asszem vannak barátaim, de ha elhagynak, kifordulnak nem fog különösebben földhözvágni és megint csak erõsebb leszek.

no comment 😊 jó látni ezt a két beírást. nagyonnagyon jó úton haladtok.
és Henki: dehogynem összejött. pont azzal, hogy kinyílt a szemed, és látod a saját (felesleges) kötõdéseidet. És igenis meg tudsz lenni nélkülük, csak átmenetileg picit többet kell odafigyelni, és amikor elõjön a "magányosvagyokengemsenkiseszeret" stílusú gondolat akkor azt elkapni, és megszabadulni tõle. Ezt eleinte erõltetni kell, késõbb rutinná tud válni, és egy idõ után elõ se fog jönni a rossz érzés.

Nem nyálas 😊 meg semmi gáz vele.

Szerintem van pár hülyeség amit az ember átvesz a tömegtõl. Persze ez nem minden esetben rossz. Pl. hogy felöltözöl ha kimész a lakásból, meg hogy fürdesz.

De az hogy mindenképpen keresni kell vkinek a társaságát szerintem nem olyan létfontosságú. Mármint alapból az lenne, mert az ember társaslény, de minek erõltetni?

Én egy évig szenvedtem, aztán úgy elmúlt. Most kurvára nem érdekel, hogy nincs nõm (bár van, de ez más kérdés) meg ha amit te is mondtál:

"Eddig mindig a társaságot/vki. társaságát kerestem,
és ugy éreztem, ha éppen nem ér rá/nincs kedve, az ellenem van, és igy képes
voltam elrontani az egész napom, hetem."

Havernak lelkendezve mesélek valamirõl. Jó kedve van: vigyorog, õ is mondja ami eszébe jut. Rossz kedve van: "aha, aha, jó.." Eddig rosszul esett volna a második, most le van szarva. Felette állok.

Basszus pár embernek ez a sors jut, lehet hogy felesleges ellene kapálózni?

De az meg, hogy életed végéig így kéne élned, megint hülyeség. Boldogulj egyedül, de ha levetkõzöl pár tanult társadalmi szokást, leszarod a felesleges dolgokat, nem másoknak hanem magadnak szeretnél tetszeni: szebb lesz a világ.

És ha szebb a világ, mosolyogva szállsz fel a buszra, mert vigyorogsz magadban hogy "mit nézel te fasz mindjárt fejberúglak 😄" de aki kintrõl néz, azt hiszi csak simán jó a kedved. És ha csaj lehet visszamosolyog. Meg ilyenek.

Én így látom 😄 Komolyan.

Sziasztok!

Már megint én vagyok januárban írtam már, hogy mi a
bajom, meg ilyenek, és pár hónap elteltével ugy gondoltam irok megint.
A lényeg, hogy változtatni akartam, meg mindennap ugy kelek fel, hogy
heppi leszek, változtatok az életemen de egyszerûen nem jött össze.
Arra talán jó volt, hogy most már mondjuk tisztán látok, és rájöttem,
a barátságot nem lehet erõltetni, akármennyire is szerettem volna.
Volt 1-2 ember, akirõl azt hittem, barátok vagyunk, de csalódtam,
de végül beláttam, jobb ez igy. De végülis averok maradtunk.
Most már ugy érzem, képes lennék a változásra, értem ezalatt,
meg kellene tanulnom egyedül, és nem magányosan élnem, mert ez eddig
nem sikerült. Eddig mindig a társaságot/vki. társaságát kerestem,
és ugy éreztem, ha éppen nem ér rá/nincs kedve, az ellenem van, és igy képes
voltam elrontani az egész napom, hetem. Lassan már komolyan kinyílik a szemem,
hogy boldogulni egyedül is tudnom kell, ez egyre inkább tudatosul bennem.
De én mindig is ilyen voltam, fõleg a lányok társaságát kerestem, lány
barátaim voltak/vannak (én fiu vagyok😊. ÉS mindig sokat vártam el tõlük,
még ha szerelmes sem voltam, és igy persze mindig csalódtam.
Igy, már tényleg kezdek rájönni, nem lehet meglenni. Most ugy érzem,
képes lennék "visszafogni" magam, nem keresem senkinek sem a társaságát,
de persze össze sem szeretnék veszni senkivel. Megpróbálok egyedül lenni,
és fõleg, hogy ne függjek senkitõl, mivel eddig ez is jellemzõ volt,
ha hívott valaki, ugrottam, mivel igy is legalább addig "vele" voltam.
Ezetúl csak azt kéne csinálnom, amit szeretek. Ez nagyrészt azért
fakadt igy ki belõlem, mivel idén lesz az érettségi, és 1 hónap
múlva megy, ki merre lát, ez nagyon rossz lesz. Ilyen gondolatok
mellett persze a tanulás sem igazán megy, de ez már kevésbé izgat...
És az önsajnálatot is megpróbálom redukálni.
De mit csináljak, ha nem tudok nélkülük meglenni???

Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de úgy éreztem, ezt le kellett irnom,
és bocs, ha egy kicsit nyálasra sikeredett, meg hasonlók.

De persze edzésben kell maradni😄DDDD

😛

Igazi nõvel próbáld!!!😊))
Egyszer csak összejön és akkor anyu nem fog szidni a ragadós monitor miatt!!!!!

Van a veszett joo csaj topikban pár bige. Menj oda, menj rá az egérkurzorral valamely szép csajra, és baszd meg a monitort, es ezaltal a csaj telepatikusan elélvez, meg te is.

dugni kéne má'

Renáta, oszdmeg velünk a problémáidat, s bízvást reménykedhetsz értetlenség mentes tanácsainkban.

Írd le, mivel nem szerencsés próbálkoznod és megpróbálunk minden lehetõséggel számolva tanácsot adni.
Ez egy nagyon komoly dilemma, amit MEG KELL oldani.
Nekem is sikerült anno...ezért kérdeztem az alkoholt😊))

Levelet ne írj neki, mert amennyiben jobban ismeri a helyesírást mint te, borzalmasan csalódott lesz!!!
Egyébként alkoholt nem fogyaszt?

egyetértek....
én már kaptam itt hasznos tanácsot

Szerintem próbáld meg, és ha gáz lesz, töröltetjük a bunkókat!

Persze, igazatok volt, absz. nem értette félre a csaj, mivel már tökrégóta jóban vagyunk, csak egy kicsit beparáztam!
De Köszi mindent, igy legalább biztos voltam benne!!!

Mennyire sovány az az ismerõs😄DDD