Tudatos álom / testelhagyás

nem errõl van szó, ez nem mátrix😊). hanem hogy kikapcsolódásként, relaxálásként tudná az ember használni például 😊

Sok kávét ittam, és halálfélelmem volt ;]

Nem, mert mostában soha nem volt ilyen velem. Csak régebben. De más is mondta, hogy ugyanez volt vele. Sõt ugyanez az ember mondta, hogy a másik rossz érzés is szokott lenni neki!

agypusztulás kezdõdik!

Föl sem ébrednél, ugye? De mi lenne az értelme?

arra hogy talán gyakoribbá válhat az irányítás, hogy könnyebben a kezében tarthatja az ember ezt a képességet 😊

Meg van még egy rossz érés, az nem alvás elõtt/után/közben fordul elõ, hanem nappal ,de elég érdekes.
Hirtelen azt érzem, hogy nem emlékszek semmire, de tudok mindent, mégis olyan, mintha nem tudnám ki vagyok, miért vagyok itt, ki ez aki velem van stb...
Aztán elkezdek magamban arra gondolni, hogy ki vagyok, miért vagyok itt, mennyi az idõ, hol vagyok és aztán elmúlik, de nagyon félelmetes érzés amikor elõjön.
Egyszer akkor jött elõ, amikor egy nagy gumicsónakot felfújtam, úgyhogy lehet, hogy attól van, hogy az agy nem kap elég oxigént.

Én ezen a fórumon tudtam meg, hogy van ilyen tudatos álam, de rájöttem, hogy már régebben is volt velem ilyen, általában akkor, amikor tudtam, hogy másnap valami olyan helyre kell mennem, ahová nem szeretnék menni, vagy valami nehéz dolgot kell megtennem. Elalvás elõtt szoktam ezeken a dolgokon gondolkodni, majd elalszom. Aztán álmomban azon a helyen voltam, ahová másnap kellett mennem, és rossz dolgok történtek velem ott. De rájöttem álmom közben, hogy ilyen rossz azért nem lehet, és körülnéztem, majd észrevettem, hogy ez csak álom, de olyan rossz álom volt, hogy fel akartam ébredni, és fel is ébredtem, de ha tudtam volna, hogy azt csinálhatok, amit akarok, akkor még maradtam volna.

Nem akartam személyeskedést, inkább válaszolnék a #460-ra:

"ez a képesség vajon mikor alakult ki az emberben? 😊"
-Valószínûleg akkor, amikor a tudata kialakult az evolúció során, és álmodott.

"talán lehet a fejlõdéssel ez a dolog nagyobb szintekre juthat 😊"
-Milyen nagyobb szintre gondolsz? Hogy képzeled el? Hova kéne eljutnia a tudatos álomnak?
Igazából ez az, amit nem értettem.

Tudtommal az állatoknak nincs öntudatuk, ezért nem képesek tudatosan álmodni. Bár a kutyák sokszor futnak "álmukban", de nekem még egy kutya sem mesélte el a gondolatait ezzel kapcsolatban.

hülyevagy sajna, az ember is tovább fog fejlõdni (tudod, evolúció), és azt is gondolod ugyebár hogy az állatok is tudnak tudatosan álmodni? azt mondod hogy a gilisztáknál is megvolt igaz? 😉

Arról meg Én nem tehetek hogy az elõzõt hülyén értelmezted ... 😉)

😄DADSD

Te nézel túl sok filmet? :ASD:AS😄

az viszont nem kis dolog lenne ha ez erõsebben tovább alakulna/fejlõdne az emberben a tudatos álom az évezredek/milliók alatt, már ha megérjük 😊

túl sok filmet nézel 😛 (különleges képesség jelentésének beidegzõdése?) 😄

Csak elég misztikusan írtad le a dolgot a #460-ban, mint ha valami természetfeletti erõt birtokolnál. 😄 Amúgy nekem eddig kb 5x volt tudatos álmom, és abba is maradt miután már nem akartam tudatosan álmodni.

...fejjel lefelé 😊))

ha akarok repülni is tudok:o

képes vagy járni. képes vagy gondolkodni. képes vagy tudatosan álmodni

nem különleges képességrõl beszélek, hanem olyanról, amit eddig nem is tudtam hogy ilyen van nekem 😊

Jó most én nem a tudatos álomról írtam. Vannak itt régebbi hozzászólásaim, amiben leírtam az én tudatos álmaimat.

Loál, milyen képességrõl beszélsz? 😄

ez a képesség vajon mikor alakult ki az emberben? 😊

talán lehet a fejlõdéssel ez a dolog nagyobb szintekre juthat 😊

Furcsa (a tûszúrás), de hát nem ugyanúgy éljük meg ezt. 😊

nekem ez a mostani volt a legnagyobb élmény eddig, amit a #454-ben leírtam. Amikor változtatni akartam a dolgokat, minden megváltozott, ahogy én akartam.
Eddig az irányítások alatt mindig volt egy alap álom, amiben rájöttem hogy én irányítok, de a kereteken belül maradtam. De most a homályban voltam, és elképzeltem valamit, ami teljesen úgy meg is történt, ahogy akartam. Most éreztem úgy igazán hogy az álmon belül mindenhatóként tudok irányítani, hogy meg tudom csinálni amit akarok, és akár egy rossz helyzetet is köddé változtathatok az akaratom szerint. hogy mindent, bármit megcsinálhatok ott, az álmomban. 😊

Annál az állapotnál amit leírtam, amikor olyan mint ha tût szúrnának az agyamba, pont ébrenlét és elalvás közt mindig úgy érzem, hogy nem lélegzem.

ez azt hiszem a harmadik ilyen jelentõsebb irányított álmom volt, de mondjuk amikor Ez bekövetkezett, kezdtem újra emlékezni az elõzõ álmokra, mert szinte feledésbe merültek a gondokkal teli napok, hónapok (talán évek) óta. Minden ilyen írányítás dolog szinte közvetlenül (vagy kis idõvel) az elalvás után kezdõdött, és persze nem hosszú ideig tartott. Az elsõnél egyszercsak megtörtént, érdekes volt és persze nem tudtam elsõre kontrollálni teljesen, és mikor felébredtem, gyorsabban vettem a levegõt, mert azt hiszem visszatartottam az irányítás kezdetétõl a felébredésig. Ott is kicsit megijedtem az ismeretlentõl "most-meg-mi-történik-velem-érzés", talán azért volt a levegõvisszatartás 😊
Egyfajta védekezõ mechanizmus lehetett

Nálunk fejlesztõknél elég gyakran megesik, hogy egy problémára koncentrálunk, hazamegyünk, még mindíg ezen jár az agyunk, lefekszünk, és még mindíg ezen töprengünk. No ekkor, ha csak félálomig merülünk (mert még mindíg gondolkodunk), nos olyankor olyan megoldások, olyan ötletek jutnak eszünkbe, amikre ébren soha nem gondoltunk volna (papír-toll, mert gyorsan elfelejthetõ, és másnap reggel büszke zseniként megoldjuk a gondot 😊) ).
Egyébként ez egyfajta meditatív állapot, érdekes mód a Star Wars univerzumban a legfõbb birodalmi vezetõk arra használták, hogy kitalálják elõre az ellenfele lépéseit, vagy hogy milyen haditerv szerint csapjon le vhova

Én mostanában koncenrtálva alszom el. Végig figyelek az elalvásra. Van benne egy olyan rész, amit azt hiszem dodo is írt, hogy elkezdesz zuhanni, vagy összeroskad a tudatod, nem is tudom hogy írjam. Nekem kicsit fáj is, mint ha tût szúrnának az agyamba. Ez valami átmenet lehet az alvásban.
Mostanában gyakori, hogy megálmodom, amiket ébren meg szeretnék fejteni, de a sok berögzõdés miatt ébren nehezebben megy. Pl. megálmodom saját magam és mások céljait, indítékait, a motivációt, hogy minek van, és minek nincs értelme az életembe, hogy mire vagyok képes, hogy mit hazudok el magam elõl, mit kell magamon változtatni, hogy kéne viszonyulnom másokhoz, és miért. És ez mind be van sûrítve egyetlen érzésbe. Olyan dolgok, amikhez ébren is eljutnék, csak így sokkal gyorsabb.

Tegnap este megtörtént, nem is tudom hogy 😊 Tök jó volt. Miközben épp úgy 5 perce elaludtam (lehet hogy több ideje), azután az álmomban (vagy amikor épp kezdtem álmodni), hallottam egy ismétlõdõ hangot. Talán halványan akartam, hogy közelebb jöjjön a hang, és lassan erõsödni kezdett. Egyszer csak változást éreztem, a fülemben volt a hang, és éreztem magamat. Talán tudtam vagy éreztem azt, hogy én akarhattam hogy közelítsen a hang, és egyszercsak megnyílt ez a nagyon ritkán elõforduló képesség (a tudatosan álmodás). Éreztem magam, talán azt éreztem hogy enyhén megfeszülnek az izmaim, és elfogott egy kis félelem, hogy most meg mi a franc történik, aztán elhatároztam magam, éreztem hogy meg tudom változtatni a dolgokat, és nekikezdtem. Egyszercsak minden megváltozott. mondom magamban ez szuper, akkor valami kézzelfogható változás kéne, mert eddig homály fogott körül, nem volt kialakult környezetem. azt mondom magamban akkor mondjuk üljek egy gyors motorcsónakban, és minden aszerint, miközbe akartam már kezdett átalakulni. Éreztem vagy halványan tudtam, hogy ez AZ, egy irányított álom, és éreztem azt hogy milyen testhelyzetben fekszem, és egyszerre éreztem a két állapotban levõ testem, igen érdekes volt. Ekkor kezdett derengeni egy halvány gyanú, hogy most hogy érzem hogy ez tudatos, fel fogok ébredni, és így is történt. Rettentõ jó volt, és átfutott az agyamon, hogy basszus, hiszen csak az ágyamban feküdtem és ilyen igenállat dolog is megtörténhet eközben! Egy kicsit gondolkoztam ezen, majd újra elaludtam 😊

igen jó volt

volna itt egy könyv a témával kapcsolatban, kalauz a különös álmok megfejtéséhez:

link

ami az álmaimat illeti, arra lettem figyelmes, az utóbbi idõkben/években, hogy rendszerint nem emléxem rá, hogy mit álmodtam..biztos álmodtam valamit, mert állítólag az emberek mindig álmodnak csak esetleg nem emlékeznek rá..nemtudom mivel hozható összefüggésbe, márminthogy totál nem emléxem semmire! néha meg határozottan visszatudok emlékezni reggel! de ez utóbbi elég ritka..egy hetes periódust figyelmbe véve talán 2 alkalommal van ilyen.
lehet hogy rossz idõpontban szólal meg a vekker reggel 😊

Egyszer olyan volt, hogy azt álmodtam, hogy megyek valahova a barátaimmal. Eljutottunk egy rakétáig, amibe bezártak minket. Itt jöttek valami hülyék, akik elkezdtek ütni minket. Erre én valahogy rá jöttem, hogy ez csak álom, és így nem fog jól végzõdni. Közben hallottan, hogy fel akarnak ébreszteni, de engem nem érdekelt vissza akartam tekerni az álmot, hogy ne végzõdjön rosszul. Az álom elõrõl kezdõdött, és megint újra kezdtem. 3. próbálkozásra kijutottunk a rossz helyzetbõl, és azonnal felébrettem. Majd elmeséltem az álmom a testvéremnek, erre õ mondta, hogy a tvben ment egy rajzfilm, amiben ki akartak lõni valami gyerekeket egy rakétából. Ez egy elég érdekes eset volt, mert nem írányítottam magamat, de az álom felett globális változtatásokat tudtam véghez vinni(visszatekerés).

duva!

Velem is történtek elég érdekes dolgok.
Van egy dolog ami kb 20X történt meg, általában, amikor korán felkeltem, majd 15-30 perc fennlét után visszaaludtam. Azt éreztem, hogy semmimet nem tudom mozgatni, és amikor megpróbálom, olyan mintha megrázna az áram. Egyedül a szememet tudom kinyitni, és látom ami valójában ott van. Két féle képpen tudtam elérni, hogy vége legyen ennek a szar érzésnek: 1. valamimet hirtelen, nagyon erõsen megpróbálok megmozdítani, 2: nem csinálok semmit, és 10 másodperc múlva elalszom. A másik nagyon rossz érzés, általában akkor szokott lenni amikor beteg vagyok. Egyszer el akartam ezt a rossz érzést mesélni a barátomnak, de nehéz volt elmagyarázni, de õ rájött mirõl beszélek, és szinte befejezte a magyarázatomat, majd mondta, hogy õ vele is volt ilyen. Elalvás elõtt 10 perccel amikor sokáig nézek egy pontra a szemem mintha zoomolna, és ráközelíteni a dologra, vagy pedig fordítva, mintha feljebb állítanám a felbontást, és minden dolog kisebb lenne, a látótér kitágulna. Ezután elalszom, majd órákkal késõbb arra ébredek, hogy valami nagy dolog, vagy valmi nagy szám, mellett összemennék, és nagyon rossz érzés. Egyszer olyan volt, hogy azt éreztem, hogy valami atom oldal írányba oda-vissza keresztülmegy a fejemen, miközben az ágyon felülve a falnak támaszkodok. Egyszer olyan is volt, hogy egy programban amit írtam be akartam rakni elemeket egy comboboxba(lenyitogatós lista) vezérlõelembe, és ezzel voltak gondjaim, és elalvás elõtt azon gondolkoztam, hogy oldhatnám meg a problémát. Elaludtam. Késõbb felébrettem, és láttam magam elõtt 2 méteresbe a comboboxot, perceken keresztül, közben a rossz érzéssel, és tudtam, hogy ez már a valóság, nem álom de a combobox nem akart eltûnni. Tényleg a valóság volt, és amikor 100% biztos voltam benne, hogy valóság, csak akkor tûnt el a combobox.

Lehet ezeknek a dolgoknak köze a tudatos álomhoz, vagy a testelhagyáshoz? Semmi ilyesmivel nem próbálkoztam eddig, csak most tudtam meg ezeket a dolgokat itt, szóval nem akartam szándékosan semmi ilyesmit csinálni, ami esetleg a fenti dolgokat kiválthatja. Bár néha voltak olyan álmaim, amiben kicsit irányítani tudtam magam, fõleg a végük felé. És amikor az atom rohangált, akkor úgy éreztem, hogy ülök, de közben feküdtem... Szóval lehet, hogy már véletlenül sikerült ilyesmiket csinálnom. Régebben olyan is volt, hogy azt álmodtam, hogy a régi iskolámban tanulok, ahová eléggé utáltam járni, és rájöttem, hogy ez csak álom lehet, mert én nem mennék oda vissza a valóságban soha, de akkor csak az volt a célom, hogy kijussak abból az álomból, és lehet, hogy mást is csinálhattam volna, ha nem akartam volna akkor felébredni...

OK, elõkeresem 😊

"Mintha fénysebességgel léptem volna ki a testembõl, és egy ideig csak "utaztam". Pár mp-en belül lelassult az utazás, és olyan érzés volt, mintha az ûrben lebegnék, és egy erõtér venne körül. Végül már elég lassan közelítettem meg egy valamit az ûrben, de foggalmam sem volt, hogy mit. Aztán ahogy közeledtem olyan csepp alakú lett"

szerintem nézd meg nyugodtan még1x a filmet! <#kacsint>

Lehet utána felfedezel még hasonlóságokat. Ha így lesz, érdekelne engem is, mik azok 😊

Kapcsolat hmmm
Ja megvan, Jodie Foster. Hát erre eddig nem is gondoltam. Meg ott volt valami idegen üzenet SETI-nek, vagy mi.
Hát, ha az alapjait nézzük (ha jól emlékszem még a filmre), tényleg van némi hasonlóság (buborék, vagy erõtér vagy mi). De én tudtam repdesni is 😊))
És nállam nem volt idõbeli kiesés, kvázi valós idõben voltam ott is (gondolom, az ûrben ez azért relatív 😊)

láttad a Kapcsolat c. filmet? egy regény alapján lett megfilmesítve és elég hasonló dolog történik benne, mint amit itt leírtál

Legyen veled egy megfelelõ személy.
Anno kisérleteztünk egyszer ilyen testbõl kiszállással (nagyon nagyon régen). Egy srác volt a vezetõ (fél-amatõr): hosszú haj, közel 30, de még megvolt jópár tejfoga (szóval egy született táltos). Nekem jött ki a legdurvábban az egész. Mintha fénysebességgel léptem volna ki a testembõl, és egy ideig csak "utaztam". Pár mp-en belül lelassult az utazás, és olyan érzés volt, mintha az ûrben lebegnék, és egy erõtér venne körül. Végül már elég lassan közelítettem meg egy valamit az ûrben, de foggalmam sem volt, hogy mit. Aztán ahogy közeledtem olyan csepp alakú lett, és amikor a többiek megkérdezték, hogy "mi az" (nem tom miért, vagy honnan) azt válaszoltam, hogy egy "élõ ûrhajó". Hova tart: Föld. Hol van az agya: elosztva egész hosszában. És mintha itt már átvettem volna a reülés vezérlését, mert képes voltam manõverezni, és elkezdtem körberepülni, nézegetni. Tök fura volt, eddig már vagy 3 perce ott voltam (fura volt, a szemem nyitva volt, de a többieket alig láttam, mintha egy üvegre lettek volna vetítve mellékesen). Ekkor már a srác is kezdett gondolom idegesedni (túl messzire elmentem vagy mi), egy kicsit ledöbbentek, hogy totál kihûltem (de tényleg, nem izzadtam, egyszerûen kb 25 fokosra lehûltem -nyár volt-). Próbálgatott hívogatni, hogy szeretnék-e visszatérni, de nagyon élveztem a repkedést, úgyhogy még maradtam valameddig (aszondták még 3szor kérdeztém meg, mire 3-4 perc múlva hajlandó voltam visszajönni). Amikor visszajöttem, totál ki voltam hûlve, és el voltam gémberedve (más mellékhatás eddig nem jelentkezett), de megérte. Nem semmi élmény volt. Ja, és a srác szerint egy másik srác is (ismerõse) hasonló valamivel találkozott

Rosszul fogalmaztam. A buddhizmus életmód, nem vallás. Nem imád, nem istenít senkit és semmit. Önmagunk megismerése a cél. Ha képes vagy kiegyensúlyozott életet élni, elszakadni a hétköznapi élet nehézségeitõl, akkor a test elhagyás is könyebben mehet.

DE azért a budhizmust se kell fenntartás nélkül elfogadni.
Az viszont igaz, hogy sok igazság van benne.

Sztem a legtöbb vallás úgymond felfedezte a tudás kis darabjait, csak aztán kikiáltották, hogy ez az egyedüli tudás és a többiek semmit sem tudnak.

Ez a Robert Bruce is elég van helyeket írt le ahova átAP-zett.

Nincs ilyen leírás ezeknek a szerzeteseknek az utazásairól?

Minden kérdésre ott a válasz a legtöbb vallásban, de legjobban a buddhizmus segithet megválaszolni az itt elhangzottakat.

Buddha : Nem egy konkrét személyt jelöl, hanem azon személyek elnevezése, akik elérték a megvilágosodást. A Buddha szó jelentése : "Aki felébredt". A buddha személy annak látja a dolgokat, amik azok valójában. Látja a valóságot, képes az illuziók, hazugságok, téveszmék mögé látni.

Karmikus Ciklus : Minden lélek, addig szület ujjá, amig el nem jut a megvilágosodásig és buddha nem válik belöle. Ha elérte a buddha állapotot, megszabadul az ujjászületés, és a fizikai élet gyötrelmeitõl, egy magasabb szellemi sikra léphet.

Ha egy személy, sok negatív dolgot tesz elözõ életében, büntetése : nehéz, gyötrelmes következõ élet - azért hogy fejlõdjön, és negatív tulajdonságait elhagyja. A buddhizmus azt tartja, hogy azon személyek, melyek valamilyen testi/szellemi fogyatékossággal jönnek a világra, elözõ életük negatív cselekedetei miatt kénytelenek, leélni igy a jelenlegi fizikai életüket.

Testelhagyás : Minden ember elhagyja a testét, amikor alszik. Ez a tudattalan testelhagyás. A magas szintü buddhista szerzetesek képesek tudatosan elhagyni testüket, és hosszabb-rövidebb idõre más szellemi sikokra távozni.

Sok ma is élõ Buddha van (nem mind szerzetesek),legtöbbjük teljesen hétköznapi ember benyomását kelti.Az egyik legismertebb ma is élõ megvilágosodott személy és legmagassabb szintü Buddhista szerzetes : A Dalai Láma.

Mivel eddig ez volt az egyetlen ilyen élményem, ezért gondolom ezt. A halál biztos más. Hisz itt a valami elhagyja a testet ott meg ez végleges.

Mielõtt megkérdeznéd, hiszek a halál utáni életben, de az alapfelállást, menny+pokol kissé nevetségesnek találom. Próbálom ezt is tudományosan felfogni. Pl. Már a tudósok is rengeteg sík meglétét feltételezik. Több száz/ezer létezhet akár egy miliméternyire a mi világunktól. Mi van ha halálkor az ember valamije/lelke/spiritje/ká-ja/tudati kivetülése ebbe a dimenzióban tesz látogatást.

Ha érdekel, olvassátok Robert Bruce, értekezés az Asztrálprojekcióról c,-könyvet.

Az a manusz egy kicsit ovább jutott állítólag. 😊

szia! megkérdezhetem, hogy mitõl vagy ilyen biztos benne, hogy az AsztProj "hasonlít" a halálra (azonkívül, hogy "valami" elhagyja a testet)?

Azt nem is próbáltam.

azóta minen ilyesmitõl távol tartod magad? a TA-tól is?

Valahogy én is így éreztem magam. 😊

Tanúság.... Nem kell elhagyogati a testünket, ha nem vagyunk rá felkészülve. Majd ráérünk olyan 80-100-év múlva. <#vigyor0>

És ahoz még gyakorolni sem kell. <#vigyor>

Telefonon kelt...😊)

Én pl. ilyen vagyok...kicsit lassan reagálok, néha faszságot, de lehet velem beszélgetni...😊))

Õ már attól beteg lett hogy elolvasta <#nyes>

mi van??

<#wilting>

egész jó cikknek tûnik, most kezdem el olvasni

Eléggé félresikerült. Ki sem tudtam jönni teljesen. Az az ócska filmes eset jött elõ, hogy felültem az ágyban a testem meg fekve maradt.

Kb 30 mp-volt de nem lehet leírni. A látószög, a színek, formák érézkelése,minden megváltozott. Azt kikötöm hogy biztos nem mentem semmi asztrál síkra, inkább aféle határzónába jutottam. A szobában lehetett látni néhány fura körvonalat, semmi többet.

Aztán persze usgyi vissza a porhüvelybe, mi után életem legdurvább izomgörcse kapott el. Komolyan féltem hogy pár percen belül újra megismétlem az Asztrális Projekciót, csak egy kicsit hosszabban, mert meghalok.
Aztán persze nem lett baj. (Vagy mégis? Ezt is egy megszált médium segítségével írom. )<#csodalk><#csodalk>
Csak annyi volt hogy vagy három napig beteg voltam utánna. Fáradt. Aluszékony és rossz közérzetû.

Így már megértem, hogy a legtöbb ilyen könyvre azt írják, hogy csak saját felelõsségre próbáljuk ki.