Mire mentünk kereszténységgel?

Ha Isten a valóság egy darabját szimbolizálja, akkor itt nincs olyan, hogy megegyezés kérdése. El kell dönteni, hogy mely darabját szimbolizálja. A forrásaim szerint az Ószövetségben és az Újszövetségben is más-más darabját szimbolizálja. Melyik mire nevel, melyik milyen eszközöket ad a kezünkbe, melyikkel mit lehet elérni, stb. Ezen kérdésekre egyszerû racionális válaszokat lehet adni. Ezek nem bonyolult dolgok, kivéve ha bonyolítjuk az egészet, és ködösítünk, és összemossuk Istent a Sátánnal.

A tudománynak azt kellene vizsgálnia, hogy milyen tényleges hatása van a Bibliában megfogalmazottaknak a civilizációnkra. Ez független tudóstársadalmat feltételez. Függetlent, saját erõforrásokkal, saját döntési hatáskörrel, saját publikációs lehetõségekkel, saját intézményrendszerrel.

Mi a tudomány válasza arra, hogy "mire mentünk a Kereszténységgel?"

Egy lelkész mondta vala: Az Isten és a sátán bennünk lakozik, s mi tehetünk arról, hogy melyikük lesz a gyõzedelmes. A Biblia csupán eszköz arra, hogy megteremthessük ezt a lehetõséget.

Nem sok kedvem van oldalakat bepötyögni, s mivel Te helyettem is megtetted, egyetértek veled.
Bár én nem tartom vacaknak.

Az a figura "valós" amelyiket elhiszed. Azért van idézõjelbe, mert igazából egyik se az, mivel ez megegyezés kérdése.
Ha az ószövetséget olvasod akkor világura fílingje van.
Ha az újszövetséget akkor meg egy megfoghatatlan valami.
Isten az aminek te akarod, mivel minden vallásban, és vallásirányzatban más, simán jogod van ehhez, még a meseírók se tudták eldönteni milyen legyen pontosan.
Nekem mondjuk van róla elképzelésem minek kellene lennie, ha feltételezzük a létezését, de ez már nem ide illõ téma.

Ezek szerint az egész Biblia, kivéve azokat belõle, melyek történelmileg igazolhatóak, szimbolika. Az apa esete a fiával, a halott feltámasztása, vihar csendesítése, stb csupán nekünk szóló intelem.
Az elégedetlenõknek szóló legfõbb intelem:
"Add meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami az Istené"

De az emberek többsége ismeri annyira a Bibliát hogy tudja miként szoktak benne Istenre hivatkozni. Ennek tükrében meg rögtön logikátlanná válik.

Szerintem nincs ilyen, hogy hogyan "szoktak" Istenre hivatkozni.

Isten konkrét formában jelenik meg a Biblia egyes részeiben. Ezen formák között teljesen nyilvánvaló az eltérés. Ezeket a módokat nem lehet összemosni, és kimondani, hogy a többféle változatot olvasva mégis van egy egységes kép, ahogy "szokás" Istenre hivatkozni. Nincs ilyen egységes kép, hanem egymástól jól megkülönböztethetõ képek vannak. Az egységes kép kizárólag felületesség következménye lehet.

Magának az eltérõ Istenképnek pedig nem lehet oka az, hogy több ember írta a Bibliát. A kontraszt minden számomra elérhetõ forrás szerint túl nagy az Ószövetség és az Újszövetség között, tehát a kép nem emberenként változik, hanem a határvonal határozottan az Ó- és Újszövetség között van.

Mivel Isten nem egy konkrét dolog, hanem sok ember közös találmánya nem értem miért várod el tõle, hogy egységes legyen.

Isten, a kitalált mesealak, nem kell hogy egységes legyen. Hisz ahogy írod is: mindenki másmilyent talál ki magának.

Szerintem viszont Isten a valóság egy részének szimbóluma. Tehát nem kitalációról van szó, hanem szimbólumról. És aminek Isten a szimbóluma, az csak egyféle. Vagy ilyen, vagy olyan. Ha többfélének látszik a Biblia alapján, akkor ez csak annyit mutat, hogy valaki tényleg úgy talált ki magának egy isten figurát.

A kérdés az, hogy melyik Isten figura a valós. Azaz a kérdés az, hogy milyen is a valóság valójában. Ez pedig komoly és fontos kérdés, hisz ez világképünk alapját határozza meg. Erre a kérdésre nem adsz választ az eddigiekben.

Mármint az Újszövetségben a Teremtõ Jézusban ölt testet. Úgy gondolom hatalmas különbség van közöttük...

Az Ószövetségben sokszor úgy jelenik meg, hogy az Úr Jahve beszél, parancsol, gyilkol, átkoz... Az Újszövetségben viszont csak Jézus beszél az Atyáról, maga az Isten nem "ölt testet" benne.

Egy kis érdekesség:

"...Magam nagyvonalúan átlépem a szentmise elsõ olvasmányát, mely rendre az Ószövetséget hozza. Még a másodikat is, és csak az evangéliumokról beszélek. Ezzel máris kései utódja volnék a 21. században a 2. századbeli Markionnak. Vállalom ezt a helyzetemet, és újra felvetem, hogy nem volna-e jobb, ha egyszer s mindenkorra megszabadulnánk attól, hogy az Ószövetség is az Isten igéje. Azzal vetem fel, hogy bizonyos vagyok abban, hogy ezt a mûveletet a keresztény vallások aligha fogják valaha is elvégezni. Aligha, mert kétezer esztendõ hagyományát nemigen lehet kiiktatni a történelembõl.
Mégis fel kell vetnem a kérdést, mert e hagyomány hatására rendre úgy gondolkodunk, ahogyan Jézus Istene nem gondolkodik. Nem rosszabb ez a hagyomány, mint más népek hagyománya. De mégis, az Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus elõtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy mindazok, akik õelõtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hallgattak rájuk a juhok. Õ az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az üdvözül és talál legelõre (Jn 10,8-9). Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus elõtti nép és kultúra szöveggyûjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten igéje. ..."

"...És igazán nincs más az Ószövetségben, csak Isten segítségével végrehajtott tömeggyilkosságok? De van, hiszen az Ószövetséget is Isten képére teremtett emberek írták, akik tudták Isten igéjét, hogy jókisfiúknak, jókislányoknak kell lennünk. Van benne ének a szerelemrõl (Énekek éneke), van benne Tízparancsolat, van benne templomépítés, van benne istendicséret (Az Úr az én pásztorom, nem kell félnem). Van benne az a jó is, ami az emberben és annak bármilyen vallásában is megtalálható: az, hogy jóknak kell lennünk. De az egészet elborítja a határkiigazítás, a tömeggyilkosság és az ehhez adott isteni segítség. Értitek-e Markiont és engem, akik azt mondjuk, hogy mindenképpen meg kell szabadulnunk az Ószövetségtõl? ..."

http://naput.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=740

Ha csak azt a pár sort nézzük végül is logikus.
De az emberek többsége ismeri annyira a Bibliát hogy tudja miként szoktak benne Istenre hivatkozni. Ennek tükrében meg rögtön logikátlanná válik.

Isten sokféleképp megjelenik benne, az emberben kialakulhat egy kép a "személyiségérõl", mintha ember lenne, de tudjuk hogy nem az. Logikusabb lenne annak tulajdonítani ezt a sokféleséget, hogy õ nem ember.
Mivel Istenrõl beszélünk nem biztos hogy van értelme megítélni õt. Lehet hogy pont az volt a szándék, hogy egy elérhetetlen, megérthetetlen figurát teremtsenek. De ez a magyarázat sem állja meg a helyét ha ismerjük a keletkezésének körülményit is, és úgy elemezzük.

Láthatod hogy minél felületesebben vizsgálod, annál több feltételezés tûnik helytállónak. És minél többet tudsz róla, úgy szûkül a kör, mint mindennel általában. Igazából az van, hogy sok ember írta azt a vackot, mindegyik mást gondolt Istenrõl ez üt vissza ebben a témában. Mivel Isten nem egy konkrét dolog, hanem sok ember közös találmánya nem értem miért várod el tõle, hogy egységes legyen.

Az csak vicc volt.
Hegyalja fesztiválon készült pár interjú a látogatókkal, aminek az volt a lényege, hogy pár szóban összefoglalják mit jelent nekik a Slayer zenéje.
Az egyik nyilatkozat hangzott hasonlóan. Mások szerint meg véresõ, vérhányás, sátánizmus.
Ezt persze te nem tudhattad, de attól még az a sor jól hangzik és idevág.

Sátán nem isten, de van aki annak gondolja. Ahogy a rögeszmés is ragaszkodik az illúzióihoz. Neki az ápolója az isten, aki minden nap megajándékozza egy túró-rudival.

Az egyházak változatosságával kapcsolatban ejtsünk szót arról a tényrõl is, hogy a nagy változatosság mellett bizonyos egyházakat viszont teljesen felszámoltak. Erõvel. Tehát azok, akik kezében az "erõ" van, azok megtûrnek ilyen-olyan egyházakat, csak pont bizonyos egyházakat nem. Erre adjon valaki magyarázatot, hogy ez mibõl fakad?

Igen, ezt már én is írtam, hogy a valóságban nincs Sátán. Sátán az egy emberi fogalom. David Icke úgy fogalmazza ezt meg, hogy "A végtelen szeretet az egyetlen igazság minden más illúzió". Ez egy nagyon tömör megfogalmazása mindazon kérdéseknek melyekrõl eddig szó esett. Gyakorlatilag ez is azt mondja ki, hogy kizárólag a mindenkit szeretõ Isten létezik, Sátán nem, Sátánt csak mi képzeljük oda. És azért képzeljük oda, mert el vagyunk zárva az igazságtól (más megfogalmazásokban: el vagyunk zárva az Istentõl/tudástól/valóságtól), és így egy ismerethiányos/sátáni/illúzió világban élünk.

Hadd másoljam ide újra az ellentétpárokat, melyeket összegyûjtöttem:

A Hunor-Magyar féle modell másféle jellemzései:
-másokat szolgáló (avagy: saját magát másokon keresztül szolgáló)
-pozitív pólus
-fény útja
-a létezõ tanulmányozása
-jó
-igazság és szeretet híve
-a fizikai megtestesülés határait meghaladó folyamatos bõvülés és kiterjeszkedés jellemzi minek vége a teremtõvel való egyesülés

Káin féle modell másféle jellemzései:
-önmagát szolgáló
-negatív pólus
-sötétség útja
-a nemlétezõ tanulmányozása
-gonosz
-illúzió és félelem híve
-folyamatos koncentráció és a fizikai megtestesülésbe való visszahúzódás jellemzi
-nem végzõdik a teremtõvel való egyesüléssel, ezért ebben az értelemben ez egy zsákutca

Itt ugye ugyanazok a kifejezések köszönnek vissza, melyeket a fenti fejtegetésben is használtam.

avagy az Õ általa megszemélyesített kettõsség közül melyiket válassza

Pontosan. Minden harc az emberben belül dõl el, azaz mindenkinek elsõsorban saját magával van megküzdeni valója. Az embernek választania kell, hogy mekkora szerepet enged magában a "sátáni" oldalnak. Vannak arról is elképzelések, hogy mekkora arány lenne az üdvözítõ, de abban az általam megismert források egyetértenek, hogy jelenleg a "sátáni" oldalnak túl nagy szerepe van. Több a rombolás mint az építés.

De mit nevezünk jónak? Ami annak a közösségnek megfelelõ.

Ez szerintem nem így van. A valóság/igazság nem relatív és nem képezheti megbeszélés tárgyát. A valóságot vagy felismered, vagy nem ismered fel, más változat nincs. Olyan nincs, hogy X közösség számára ez az igazság, Y közösség számára pedig amaz az igazság. Mert ebbõl az lesz, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ez pedig még véletlenül sincs így. Ha valaki felismerte a valóságot, akkor (leegyszerûsítve) ahhoz "kutya kötelessége" tûzön vízen át ragaszkodni. Akkor is ha ezért kiközösítik, kirúgják a munkahelyérõl, bebörtönözik, vagy megölik.

Jelen társadalmunkra is jellemzõ, hogy a valóságról meglevõ információ érdekek mentén kerül szelektálásra. Ebbõl lesz az a végén, hogy X közösség számára ez az igazság, Y közösség számára meg az az igazság.

Tehát még véletlenül se arról beszélünk, hogy a valóságot valaki így, valaki más meg úgy értelmezi. Hanem arról van szó, hogy a valóság eltérõ mértékben van kitakarva számunkra. Aki amennyire hagyja magát megvezetni, annyira fog egy saját egyéni szubjektív valóságot magáévá tenni.

Miért kellett például a Manikeizmust üldözni? Túl sok igazságot terjesztettek a világ valódi mibenlétérõl? Én értem, hogy "ez van - a Földön - ezt kell szeretni", én értem azt is, hogy az erõsebb kutya ba**ik, én mindent értek, de ezek a szlogenek nem adnak magyarázatot az okra, hogy miért van mindez így. Én azt mondom, hogy azért van mindez így, mert fogalmunk sincs a valóságról.

Nincs ezernyi szubjektív valóság-értelmezés, a kérdés szimplán annyi, hogy kinek mennyi ismerete van a valóságról. A Földön - "Sátán" tevékenysége nyomán - az aki saját maga nem képes önállóan megismerni a valóságot, az hátrányban van, mert az emberek többségétõl ma már hamis információt lehet beszerezni. Eltorzított, elferdített féligazságokat. Szövegelést. Beszédet. Írást. De nem magyarázatot, nem a valóság pontos leírását. Hanem halandzsát.

Mint ez a cikk amit ajánlottál. A "tudósok" részt vesznek a halandzsában. Ez a tudomány lejáratása.

De ilyen módszerrel nem dönthetõ el, hogy a "valóságtól elrugaszkodott részei" azok igazak-e vagy sem. Ha egy történet csak szimbolikus, és a tartalom kvázi a sorok között van, akkor nincs értelme szó szerinti "tudományos" elemzésnek. A semmit elemzik, és ezért eredményként is a semmit kapják.

A Bibliát lehet hogy sokan írták, de te attól meg elmagyarázhattad volna, hogy mit értesz az alatt, hogy: Az ótestamentumban és az újtestamentumban merõben eltérõ Isten "személyisége". Ez egyébként meg van benne magyarázva a megváltással.

Én adtam egy logikus magyarázatot arra, hogy mi az oka a másságnak. Magyarázatom az volt, hogy az egyik Isten az nem is az Isten, hanem inkább a Sátán.
Te elõször a megváltással magyarázod az eltérõ személyiséget, majd mikor rákérdezek, hogy ezt hogy érted, akkor már csak annyit írsz, hogy: Ahány ember annyi isten. Mondtam hogy sokan írták.

Ha nem válaszolod meg a kérdéseimet akkor nem fogom érteni az álláspontodat.

Van akiknél meg van. Van pár egyház, és mindegyik másképp gondol dolgokat, többek közt ezt is. Az külön jó hogy ez még változik is ahogy telik az idõ.

Egyetlen isten van! Az is a sátán!<#eplus2>

Tehát ebbõl következik------------külön sátán sincs.

"urának a Sátán helyett Istent fogadja el."------avagy az Õ általa megszemélyesített kettõsség közül melyiket válassza. Ha a Jót válassza az magának, és szintúgy a embertársainak üdvözítõ. De mit nevezünk jónak? Ami annak a közösségnek megfelelõ. Békében, ha megölnek valakit bûn, ha ugyanezt hazád megvédése okán teszed, és olyanokat ölsz meg, akik ugyanolyan szerencsétlenek mint mi, az az Istennek tetszõ dolog.
II. János Pál pedig kijelentette (tudta (?!)), hogy pokol pedig nincs.
Amúgy én tisztelettel gondolok rá, hisz õ olt az elsõ, aki mert szembemenni a végletekig maradi Vatikánnal.

Így a Bibliára is ráhúzható ezen feltevés, vagyis, hogy a valóságtól "elrugaszkodott" részei igazak-e vagy sem. És ilyenekkel bõven találkozunk mind az elsõ, úgy a második részben.
Talán ettõl az UFO kérdés "bizonyíthatóbb".

Ahány ember annyi isten. Mondtam hogy sokan írták.

Gratulálok hogy észrevetted, de elég utalás van ahhoz hogy egyértelmûen az Úr az Istent jelenti az írásokban.

A patiang által közölt idézetekben az Úr inkább a Sátánra jellemzõ dolgokat mond és tesz.
Istennek nem lehet kétféle személyisége, nem változhat idõvel. A megváltás hogyan ad magyarázatot Isten másságára? Elképzelésem szerint megváltani ember tudja magát azzal, hogy (leegyszerûsítve) urának a Sátán helyett Istent fogadja el.

Légy szíves úgy válaszolj, hogy ne legyen benne további személyeskedés!

A Bibliát is csak emberek írták, ráadásul sokan, és természetesen nem lett tökéletes.
Az ótestamentumban és az újtestamentumban merõben eltérõ Isten "személyisége". Ez egyébként meg van benne magyarázva a megváltással.
Gratulálok hogy észrevetted, de elég utalás van ahhoz hogy egyértelmûen az Úr az Istent jelenti az írásokban. Ennél egyébként jelentõsebb eltérések is vannak, sokszor nehezen összeegyeztethetõ ideológia tükrözõdik. Az elsõ rész kicsit meseszerûbb, a második meg az akkori hétköznapi élettel jobban összeegyeztethetõ történeteket tartalmaz, de még itt is bekavarnak a különbözõ evangélisták. Azért látszik rajta, hogy nagyon sok idõ eltelt közben, amíg végre kész lett.

Egyébként arról mi a véleményed, hogy az idézetek melyik "úr"-nak a képéhez illeszthetõek? Sátánéhoz - azaz a földi világ istenéhez - vagy Istenéhez - azaz a mindenkit befogadó, elfogadó, szeretõ istenéhez? Ha ellentétes értelmet adsz a szavaknak - Istennek és Sátánnak - akkor pont megfelelõ lesz az amit a Bibliában találtál. Hisz a Sátán, a földi pokol ura, az pontosan így fog uralkodni a birodalmában, ahogy az a Bibliában le van írva. Csak a Bibliában szereplõ urat mindenáron Istennel akarjuk azonosítani, és akkor csodálkozunk, ha 2+2 nem jön ki 4-nek.

Ez kb. az a szint, mint mikor két tudós beszélget arról, hogy a Fehérlófia valós személy-e. Aztán rájönnek hogy nem az, majd azzal zárják a beszélgetést, hogy akkor az egész Fehérlófia mese egy nagy semmi.
Mert hogy az emberek, akik "gondolkodnak", azoknak ennyi eszük van manapság. Borzalom.

Ne haragudj, nem volt szándékos. Ugyan azt elmondtuk más szavakkal. <#bohoc>

Úgyérted, hogy közel hétmilliárd "Jézus él a földön, csak maguk sem tudják(juk)?

Most látom hogy te magad is megválaszoltad a kérdésedet. Rászedtél! <#wave>

"Csak" közel 7 milliárd ember él a földön, aki "önmagát" az árnyékával azosítja... Jézus nem tartozott közéjük..

Dehogyis! Semmiképpen sem!

Jézus szerepére rávilágít a 2012 blog Manikeizmussal foglalkozó része:
Itt fontos megjegyezni, hogy a manichaeizmus esetében az üdvtörténet a kozmikus teremtéssel együtt indul: szemben a judeo-kereszténységgel, ahol 4000 évig lötyög céltalanul az emberiség Krisztusra várva, a manichaeizmusban a Ragyogó Krisztus aktív szereplõje az eseményeknek a Teremtés kezdetétõl. Sõt, éppen õ az, aki kígyó képében kicselezi a sötét erõket, utat talál Ádámhoz és Évához, s felvilágosítja õket, hogy bár a sötétség gyermekei, de legbelül tiszta fényt hordoznak, ez a fény pedig felszabadítható. S ha képesek lesznek a fényt felszabadítani magukból, akkor nem csak õk fognak felszabadulni, de az egész Föld.

Ugyanezen szerepet játssza el minden egyes lélek aki saját választásából születik újjá a "Pokolban" azzal a céllal, hogy a még itt lévõket segítse. Ez a választható újjászületés fogalmazódik meg ha jól emlékszem Szepes Mária A Vörös Oroszlán c. könyvében is. De ha minden igaz keleti tanításokban is. De Pap Gábor is szerintem errõl a "jelenségrõl" vagy "motívumról" beszél, mikor rámutat arra az egyik falfestményt elemezve, hogy a képen a magyar ruhába öltözött férfi az a pokol torkából menekíti ki az embereket. Vagy egy másik festményen azt mutatja be, hogy a már a fénnyel való egyesülés küszöbén álló ember önszántából visszafordul azért, hogy újjászülessen és a társait segítse abban hogy õk is eljuthassanak erre a szintre. Pap Gábor ekkor kiemeli azt is, hogy ez nagyon kockázatos döntés, mert az újjászületés után az ember nem emlékszik semmire, és megvan az esély arra, hogy nem hogy másokat nem fog tudni megmenteni, de maga is elvész. De az ember ezt a kockázatot bevállalja társaiért.

Tehát ez a másokat a Pokolból/Földi posványból megmentés ez egy visszatérõ "motívum", és szerintem Jézus is ugyanezt képviseli. Õ a legsötétebb idõben született le a Földre, hogy pont akkor segíthesse példájával a földi pokolban élõket, mikor a legnagyobb szükség van az iránymutatásra.

"Persze aki szerint mindenbõl pénzt kell csinálni, így mások halalfélelmébõl is, az elõszeretettel terjeszt hülyeségeket."

Ugye ezzel nem rám gondoltál? :-)

Ez az emberi természetbõl fakad. Az ember ösztönösen fél a haláltól, ahogyan az összes állat is. Legalábbis az életösztön erõs minden élõlényben a földön. Az már más kérdés, hogy ezt valakik ki is használják...

Én nem ismerek olyan forrást, amibõl arra a következtetésre jutottam volna, hogy a haláltól félni kell. Persze aki szerint mindenbõl pénzt kell csinálni, így mások halalfélelmébõl is, az elõszeretettel terjeszt hülyeségeket.

Végülis ha belegondolsz, beleillik a teóriába Jézus leszületése a pokolra. Hová született le? A kiválasztott néphez, ahol a legnagyobb a baj. Miért született le? Hogy megváltsa az emberiséget, utat mutasson, Õ a fény az alagút végén!!

Mi történt vele? ...Beteljesítette küldetését.

Akkor még õ sem hitt a pokolban😊)
Vagy mi már megelõlegezve a pokolra teremtõdtünk, s Õ kiváncsi volt, mit teremtett.

Én valahogy úgy hallottam, hogy bizonyos betoldások vannak az Újtestamentumban amikben visszautalnak az Ótestamentumra, de ha azokat kivesszük, akkor is értelmes teljes mondatokat kapunk. Tehát a hamisítás - máramennyiben lehet errõl beszélni - arra vonatkozik, hogy igyekezzenek összefésülni, utalásokkal összekötni az Ó és Újtestamentumot.

"A Mennyország, az az a "világ", ahol Istent és az általa képviselt vagy szimbolizált egységet érzékeljük.
A Pokol az pedig maga a Föld, vagy bármilyen olyan világ, ahol az ember fizikai formájában jelen lehet. Azaz a Pokol az az elszeparáltságnak, a fizikai testbe zártságnak, a tudatlanságnak (az egység/valóság/Isten felismerése hiányának) az állapota."

Erre még ebben a formában nem gondoltam, de jó! Ha kiderülne a turpisság, az ember nem félne a haláltól többé. Viszont akkor Jézus hogy került a földre? Hiba történt a mátrixban? <#bohoc>

Na azt viszont én nem értem, hogy tudtak érdemben belenyúlni?
Végülis minden lehetséges.

Egyébként az, hogy "tele van zsidó hamisítással" az gondolom az Újtestamentumra vonatkozik. De pontosan nem tudom, nem emlékszem már hogy mit mondott a kedves elõadó.

Biblia alatt is teljes Bibliát értem, nem csak a zsidók által elfogadott részt.

Tehát valószínû, hogy a saját szent könyvüket felesleges lett volna hamisítaniuk. Minek? De ahogy tudom, a Jézusi tanítások és az Ószövetség között van némi szakadék, ami már jó ok lehet arra, hogy valakik nekiálljanak hamisítgatni. De most csak spekulálok.

Én meg azt nem értem hogy mi az, hogy "a zsidók a saját szent könyvüket..." Én eddig úgy képzeltem, hogy a Bibliát az ellenségeiknek szánhatták abból a célból, hogy ily módon legyengítve õket könnyebben elbánhassanak velük. De hogy ezt honnan szedem, azt már végképp nem tudom. A lényeg mindenesetre az, hogy az elképzelés fedi-e a valóságban megtapasztaltakat.

Azért azt nem értem, hogy a zsidók a saját szent könyvüket meghamisították. Ez esetleg nem-e egy utólagos szépségtapasz akart lenni a borzalmak fedésére?
Egyébként is terjed az az irányzat, hogy az Ótestamentumot vegyék ki a Bibliából.

Én nem értek a Bibliához, de legutóbb azt hallottam, hogy már i.sz. 200-ban megállapították az iratokról, hogy azok tele vannak zsidó hamisítással. Ez azért jelent valamit, nem?

A másik meg, hogy direkt azt írtam, hogy szerintem a Kereszténység ezt meg azt mond ki. És nem azt írtam, hogy a Biblia ezt meg azt mond ki. Érted? Kereszténységre vonatkozó hiteles forrásként pedig a Manikeizmust jelöltem meg. Az is érdekes, hogy a Manikeizmust a hivatalos keresztény vallás központja Róma üldözte. Na most ez is sokatmondó, nem? Vagy csak nekem?

Tessék: A manichaeizmusról

Valami amiben tökéletesen egyetértek veled, ha mögé nem vmi felsõbbrendû lényt helyezel, hanem a természet szinonímája:
"Hisz Isten nem más - a felvetésem szerint - mint a teljes, ismert és ismeretlen valóság maga."

Én óva intenék mindenkit attól, hogy szó szerint álljon neki értelmezni dolgokat. A vallás történetekben egy csomó minden csak szimbóluma valami létezõnek. Isten maga is lehet hogy csak szimbolizál, megszemélyesít, hogy el lehessen mondani az elmondhatatlant, hogy történeteket lehessen keríteni a köré, ami megfoghatatlan.

Az meg egyébként, hogy mi a teljes - ismert és ismeretlen - valóság, azért még mindig kétséges. Tehát lehet, hogy nem egy öreg bácsit képzelek isten helyébe, de attól még az, amit mi itt most Istennek nevezünk, akármilyen vad dolog is lehet.

Érdekel. Köszi.

Az értelmezés nem a Bibliából való, hanem az eddigi forrásaim alapján raktam össze magam. Mondjuk a 2012 blogon a "fordított teremtéstörténet" (én hívom így) ott van. Érdekel? Elõkeresem.

Valami ami még számomra "emberré" teszi Istent: Sátánisten.
Hisz mindkettõ önmaga.

John Adams (1735-1826)
Az Amerikai Egyesült Államok második elnöke (1797-1801)

"Ahogy én látom, a keresztény hit kinyilatkoztatás. De vajon hogy történhetett, hogy tanmesék, történetek, legendák milliói úgy keveredtek össze a keresztény és a zsidó kinyilatkoztatással, hogy az a legvéresebb vallássá tette, amely valaha is létezett?"