A barátnő nevű élőlény
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Micsoda egyenesség, le a kalappal.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Egyébként mikor egyedül vagy magaddal hogy jössz ki magaddal?
Kamatostul itt van amitõl anno elmenekült.
Az unokák is a saját életüket élik, és nem nagyi sebeit nyalogatják.
"Against all the evil that Hell can conjure, all the wickedness that mankind can produce, we will send unto them... only You."
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
"Against all the evil that Hell can conjure, all the wickedness that mankind can produce, we will send unto them... only You."
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
"Against all the evil that Hell can conjure, all the wickedness that mankind can produce, we will send unto them... only You."
I7-4790K, ASUS SABERTOOTH Z97 MARK2, 16GB DDR3, ASUS STRIX GTX970 4GB 2xSLI, Samsung 256GB SSD 840 Pro MLC, 10.5TB HDD, Dell U2711H (2560x1440), CM Stryker, Scythe Mugen 3
A nagyanyám pont ilyen.
Anno fiatalon, hogy elkerülje a "õcsörögni tóparton és nézegetni a vizet, hazamenni üres lakásba, nem tudni kivel telefonon beszélni" címû történetet belevágott társaságokba, barátokba, párkapcsolatba, családba, gyerekbe és mi történt 77 éves korára?
77 évesen kell szembesülnie azzal, amivel húszon évesen sem akart.
Férje meghalt, ismerõsök meghaltak vagy összeomlottak, gyereke éli a saját életét, õ pedig egyedül a lakásban ismét...
Az ember egyedül jött, egyedül megy el, és egyedül van az egész életében még akkor is ha barátokkal és társakkal, családdal, gyerekkel veszi körbe magát, hogy a kininnél keserûbb tényeket elfedje.
Ma pedig össze vissza felelõtlenül dobálózunk azzal, hogy az ember társas lény, miközben nem vizsgáljuk meg, hogy Arisztotelész valóban arra gondolt-e, hogy az ember társas lény mikor azt mondta, az ember zoón politikon.
Van egy igaz barátom akivel mindig mindent meg tudok beszélni. Egymással annyit érintkezünk amennyit szükséges, és ez bõven elég, és egészséges.
Nem érzem, nem látom miért lenne szükség párkapcsolatra.
Kérdezz meg pár aszexuálist is esetleg a kérdésrõl.
Van a mónika-show tudjátok. Azt Erdélyi Mónika vezeti. Na az õ házassága kudarcba fulladt. Csalták is egymást, valami ilyet olvastam. Szóval a TV-ben hinti a (z amúgy megjátszott történetekre) szentbeszédet, míg a magánélete romokban. Tudom Mónikának elég nagy az arca és úúgy van vele, minek a férfi a házhoz meg a gyereknevelésben. Hát majd megtudja, ha a saját idióta gyerekeire néz. Nagyon nehéz lesz megadnia azt, mait egy apa adhat. De ez fordítva is igaz!
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
Salsoul: nem kell azon gondolkozni, miért társaslény az ember. Lehetne, de szeritnem felesleges. Ez mindig is így volt. Az állatban is benne van a szaporodás, az emberben is. Csak az emberé felsõbbrendû. Felsõrendû érzésekkel.
Elnézést, nem egy társas lényrõl van szó. Ha valaki csak a párjával van egész életében, az vagy így nevelkedett (azaz nem igényli a barátokat) vagy csapdában van a házasságában. Telnek az évek a házasságban ,de a barátokra akkor is szükség van. De a párodra mégjobban. De nem is lõheti ki egymást a kettõ. Átjönnek a szomszédok stb. Ha az embernek a párjával nincsenek közös barátai, akkor keresni kell vagy külön ki kell élni barátok utáni igényeket. Ez mûködik. Munkahelyen a barátok, otthon meg a párod.
Bevallom én sohasem gondolkoztam azon, hogy az ember miért társaslény. Viszont a függõ személyiségzavarról igen. Ha már valaki csak a másiktól függ és nélküle nem élhet, na ott gondok vannak.
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
I7-4790K, ASUS SABERTOOTH Z97 MARK2, 16GB DDR3, ASUS STRIX GTX970 4GB 2xSLI, Samsung 256GB SSD 840 Pro MLC, 10.5TB HDD, Dell U2711H (2560x1440), CM Stryker, Scythe Mugen 3
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
És miért kell hozzá nõ, párkapcsolat, házasság, család, gyerek?
A problémát, amit leírsz az nem a párkapcsolat/nõ problémából gyûrûzõ probléma.
Szimplán a tudattalanul, és rosszul megválasztott életközéppont folyománya.
És igen, hiába a pénz, siker, és hiába a szex is, de hiába a párkapcsolat is, és a társasági is, mert az is csak egy ideig használ.
Szóval ezeknek a problémáknak amikrõl te beszélsz közük nincs ahhoz amirõl beszélni kezdtünk.
ʇxǝʇ ʎɯ oʇ sıɥʇ pıp doɹp ssɐq ǝɥʇ
Olvastam már 26 éves lányról, aki szûz és emiatt pszichológushoz ment, mert önbizalomhiányos. Akkor 35 éves férfiról is, akinek van biztos állása, szûz és utálja magát. Tudod ez a tipikus nevelés, hogy semmivel ne foglalkozzon, csak magával és a tanulmányaival. Akkor van olyan még idõsebb, akinek van családja, a kapcsoalt kezdete óta másodállást is vállalt, egész nap dolgozott. Aztán X idõ után ráébred, hogy a gyerekeit alig ismeri, nem is látta felnõni. Haza megy a magányba, mert otthon nem érzi otthon magát. Nincs is otthona. Két lehetõség lesz ezután (+1): vagy marad így vagy a munkájába menekül (+1: felakasztja magát).
Hiába a pénz, a siker, egy idõ után úgy sem elégít ki. És hiába van szex, az sem fog.
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
ʇxǝʇ ʎɯ oʇ sıɥʇ pıp doɹp ssɐq ǝɥʇ
Hogy a szûz 30 évesekkel mi van: nem tudom.
Férfiakra vagy nõkre gondolsz egyáltalán? Egyáltalán hogyan épül fel az életük?
Valóban, visszatarthatom, és valóban következményei lesznek, de a szimpla szarásnál nem is csinálok többet. Nem lépek miatta párkapcsolatra, házasságra, nem dobom félre az egész eddigi életem, és amit felépítettem… Csak szimplán elvégzem és kész. Pont úgy és pont annyit amennyi a testi higiéniához szükséges.
A párkapcsolatból meríteni tudsz. Érzelmileg feltöltõdsz. Miért van az, hogy a szûz 30 évesek önbizalomhiányosok és utálják magukat?
Szarást is visszatarthatod, de annak következményei lesznek.
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
ʇxǝʇ ʎɯ oʇ sıɥʇ pıp doɹp ssɐq ǝɥʇ
Tételem, hogy amit az ösztön, a genetika akar azt nem a független szabad ember akarja.
Ahogy enni és szarni sem én akarok, hanem a testem szükséglete.
<és ezzel a szabad akart kérdése is elintézett>és ezzel a szabad akart kérdése is elintézett>
Család kell, hogy tartozz valahova, illetve az utódnemzés is alapvetõ. Olyan dolog, ami nem opcionális, de mégis az.
Sötétbarom: az apa kell, mivel az empátiát az apa adja át. Akiknek nagyszerû apjuk van (nem csak van és nem pénzbõl áll), azok empatikusak lesznek. De ehhez kell az apa testi érintkezése a gyerekkel!
Csak van egy kis bibi. Ma végeznek úgy pszichológusok, akik szerint ha megfogod a meztelen gyereked vagy ha veled alszik az ágyban, akkor pedofil vagy. És ezt terjesztik. Persze rögtön ráharapnak a beszari emberek. Az ilyen pszichológus emberek maximum kertészeknek valak, csak a könyveket ismerik. Az életben nem sok nehézségük akadt.
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
Ez szerintem nagyon egyszerû.
A férfi is és a nõ is az adott esetben párkapcsolatot szeretne. Eddig nincs is gond.
A gond ott van, hogy a férfinek "A" indító oka van míg a nõnek "B" a párkapcsolatra.
"A" és "B" pedig rend szerint üti egymást.
Minek az utód, a génállomány továbbvitele?
Csak akkor miért vannak kapcsoalti válságok és ennyi rossz házasság és élettársi kapcsolat?
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
Amit te írsz az egyrészt alig 10%-ban kapcsolódik a #18234 tárgyához, másrészt minden benne említett problémát meg lehet oldani nõ és párkapcsolat nélkül.
A család. Minek?
Miért alapít valaki családot?
Amúgy nem ökörség amit írsz. Tényleg. <#whatever>#whatever>
ʇxǝʇ ʎɯ oʇ sıɥʇ pıp doɹp ssɐq ǝɥʇ
A férfi életében a nõ nagyon fontos szerepet játszik. De ez vissza is igaz. Hisz ha csak a szükséges dolgokra hazsnálnánk õket (csúnya kifejezés, mivel a Nõ is ember, nem tárgy), akkor a szexen túl nem jutnánk sokra. A férfi életében fontos a nõ, mivel vágyik egy másik szemléletre is, továbbá akivel meg tudja osztani az örömeit és a bánatát. A férfi természetesen igazi nõre vágyik, míg a nõ pedig igazi férfira. Jól leírtad a férfi "definícióját" (legyen független, ne vakítsa el az önös érdek). Ne feledd, hog a barátok határoznak meg téged. Viszont a jó párkapcsoalt alapja a barátság. Én ebben hiszek. Ha valaki túl tud jutni a barát és pasi, illetve a barát és csaj problematikán, akkor egy új világ nyílik meg számára. Hogy a párod egyben a barátod is. Természetesen vannak más barátok is és amíg nem vagy házas, nincs saját családod, addig nem is kell nélkülözni a barátokat. De ha már van saját családod, akkor érezd magad otthon benne. Na ez az, ami keveseknek sikerül.
De vannak gondok. Látom a HSZ-eiden ,hogy Te is foglalkozol evvel, gondokodsz stb. Rendben is van.
Ma nagyon sok gond van a párkapcsolatokkal, pontosabban már a kezdésnél is. Ha túl magabiztos vagy, avval elijesztesz másokat. Ez elsõre nem tûnik nagy bajnak, de lehet egy olyat is elijesztesz, aki meg tud változni, önbizalmat tud meríteni a párkapcsolatból és majd tud beletenni. Akkor a másik gond az önzõség, illetve az igen alacsony érzelmi intelligencia, továbbá az öngyûlölet.
Meg lehet nézni, mire jutnak azok az emberek, akik csak saját maguknak élnek. Ki vannak égve, de nem a nagy szexuális hajtástól, meg a kaparástól. A reménytelenségben égtek ki. Menekülnek. Ez elsõre hülyeségnek hangzik, de így van. Nem hiába van az, hogy a legstabilabb emberek mind 40 év felettiek.
Mondok egy példát: van ez a korai szüzesség téma. Mikor arról van zsó, hogy a tizenévesek divatól szexelnek, rögtön jönnek az okos (és értelemszerûen tizenévesektõl való) HSZ.ek, hogy hát õk is elvesztették, de a nagy és hatlamas szerelmükkel. Természetesen az aktus után fél évvel már másba szerelmesek, de az lényegtelen.
Párkapcsoaltban az emberek nem tudják, mit szeretnének. Tanulni kell, nincs mese. Senki nem úgy született, hogy mindent tud.
És a legnagyobb probléma az, hogy ma nem tudnak ismerkedni az emberek. Sokan felületesek, elég unalmasak is, ráadásul tüelmetlenek is. De keresni kell egy olyat, aki nem unalmas. Meg jönnek evvel a "csak a belsõ számít" dologgal. Na ez egy faszság, ha engem kérdeztek. 50-50% külsõ és belsõ. Ráadásul a probléma onnan is ered, hogy valakit beleképzelünk a másikba. Aztán meg szidjuk, ha nem olyan, ahogy elképzeltük. pl:*
Mai házasságok 60%-a válással végzõdik, ami történetesen a szexuális élet hiánya miatt is van. Kérdezem én, aki nem tetszik neked vagy csak említésre méltõ, avval hogy tudsz szeretkezni? A belsõ tulajdonságaira ráhúzod a szomszéd nagycsöcsû lányát?
* A példa pedig egyik ismerõsöm beszélgetése. Megírtam neki azt, hogy sokan azt is elvielik, ha százszor megcsalják, megalázzák. Erre írta az ismerõsöm, hogy azért, mert szereti. Erre kontráztam: biztos hogy õt szereti vagy inkább azt, akit beleképzelt a másikba? Erre nem kaptam választ.
És a kis példa után hagy térjek vissza az elsõ bekezdésben lévõ "meg tudja osztani örömeit és bánatát" mondatra. Ma ez ritka. Gyengék az emberek, nem tudják felvállalni az érzéseiket. Másik elõtt nem nyílnak meg, megpróbálják irányítani a másikat. Tipikus példa, amikor nem megy a szexuális együttlét a férfinak. Erre nem hogy átgondolná, miért nem megy (lehet nagyon stresszes napja volt, vagy egyszerûen még nem áll készen), hanem elõkapja a "pofa be asszony" modort, mivel õ a férfi. Persze nem férfi, hanem egy kis senkiházi, de ezt nem tudja.
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
Nekem sem tetszik, nem erre az eredményre akartam jutni, de erre jutottam.
És ameddig másra nem jutok fenntartom.
Egyébként kifejthetnéd azt is, hogy konkrétan miért baromság, miért nincs így, és szerinted hogyan van valójában. De konkrétan!
Ez viszont már hatalmas baromság. Elég szegényes gondolkodást sejtet ez a mondatod. Jó dolgokat tudsz írni, de ha elszáll az agyad. Pedig a mondandóidban tök jó dolgok vannak. De nem mind az. Amit idéztem, az az én szememben szar, semmitérõ mondat.
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
Az elsõ részhez:
Hérodotosz azt javasolja - s én ebben vele maximálisan egyetértek -, hogy nõvel, szerelemmel, családdal csak azután kezdjen el foglalkozni a férfi miután már a világban stabilan áll, sokat tanult, van megélhetése, társadalmi megbecsülése, hitele meg ilyenek. Számszerûsítve 30 éves kor után. Különben szétforgácsolja, ezáltal kinyírja magát.
A középsõ részhez:
ehhez nincs mit hozzá fûznöm
saját életed eredményein láthatod majd úgyis, hogy jól csinálod-e, vagy sem
Az utolsó részhez:
A napokban végeztem egy kisebb summázást az eddigi kutatásaim, vizsgálódásaim egy részérõl, és a következõkre jutottam:
- Amit a nemi ösztön akar, azt valójában nem én akarom, hanem az ösztön, és alattomban úgy álcázza, csomagolja a dolgot, mintha én akarnám. És nagyon ért a dolgához.
- Beláttam, hogy minden, amiért nõt szerettem volna magam mellé, az saját lelki hiányosságaimnak enyhítésére és elfedésére szolgált volna. Nem volt kellemes belátás, de így van valójában. A hiányosságokat pedig a férfi - magamból kiindulva - saját maga meg tudja oldani, ha nem nyápic.
- Azt is beláttam, hogy a párkapcsolatnak, nõnek kritikus értelemmel nézve gyakorlatilag nulla haszna van a férfi életében. Nemi ösztönén túl semmi más nem motiválja az említettekre, és nemi ösztönének kielégítésén túl semmi másról nincs szó. Így a dolgot jobb úgy letudni, mint az evést: mértékletesen, egészségesen, odafigyelve. S csak annyit enni amennyit nagyon muszáj.
- Mindezekbõl következõen: nagy fegyelemmel és önuralommal - hogy az ember a dolgok rabjává ne váljék - a nõkkel csak annyit érintkezni amennyit nagyon muszáj, s erre a legjobb a bordélyház, a hetérák. Ahogy a szarást nincs értelme az ember életének középpontjává megtenni, úgy nõt sincs semmi értelme.
Arisztipposz ki a téma szakértõje kijelentette, hogy az õ belsõ egyensúlya lehetõvé teszi számára, hogy félelem nélkül haladjon át a gazdagság, a hatalom, és az érosz tengerén. Amikor azzal vádolták, hogy Laiszhoz, a hetérához jár így védekezett: "Õ ez enyém, de én nem vagyok az övé." Vagy: "Nem az a szégyen ha elmész hozzá, hanem ha nem tudsz tõle eljönni".
Mikor kutatásaimba, vizsgálódásimba kezdtem nem erre az eredménye akartam jutni, hanem arra, hogy milyen jó és felemelõ egy párkapcsolat, szerelem, de nem az, és arra, hogy az lenne sehol semmi jelet nem látni.
Olyan az egész, ahogy a mézbe repülnek a mohó éhes bogarak: beleragadnak, vergõdnek egyet benne, aztán kimúlnak.
Persze nem biztos, hogy így van ez, de jelenleg nagyon úgy néz ki: így van.
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
Örökzöld sláger lett a \"Hol a Start-menü?\", melyet a mai, informatikában dolgozó, az adófizetők pénzén kiképzett, magukat értelmiségnek nevező emberek költöttek. Ennyi konzervatív f@szt...
I7-4790K, ASUS SABERTOOTH Z97 MARK2, 16GB DDR3, ASUS STRIX GTX970 4GB 2xSLI, Samsung 256GB SSD 840 Pro MLC, 10.5TB HDD, Dell U2711H (2560x1440), CM Stryker, Scythe Mugen 3
"Lásd, fontosabb volt a tanulás, fontosabb volt a 320( )km távolság, fontosabbak voltak az anyagi...
Szóval igen erõs kifejezés az, hogy mindennél fontosabb, meg a "zsupsz" is igen erõs kifejezés."
Fontos tanulni, igen, ezért is tanultam olyan sokat az elmúlt idõkben. Igen, fontos volt a távolság meg az anyagiak, mert ezeket kellett legyõznöm, hogy elérhessek egy még fontosabb célt: õt és a boldogságot, mit általa reméltem.
És igen, tudom, hogy ez hiba volt; ha magamtól nem remélek semmit, mástól hogy számíthatnék bármi többre?
"Problémád forrás(a), hogy a szerelemben elvesz(t)etted önmagad, szétolvadtál, elgyöngültél, megsápadtál, merengõvé váltál, érzékeid eltompultak, nem láttál, nem hallottál, semmi sem érdekelt szíved választottján kívül, beszüntetted a gondolkodást, intelligenciád mélypontra süllyedt, elbuktál saját magaddal szemben is…"
Igen, valóban nem egészen olyan voltam közben, mint elõtte - vagy most utána. Voltak olyanok, akiktõl elfordultam. De annyit meg tudtam tartani magamból, hogy állapotomtól telhetõ legjobban odafigyeltem azokra, akik rajta kívül is fontosak voltak: a barátokra és a családomra, akik mindig mögöttem álltak, mégha nem is mindig viselkedtem úgy, ahogy megérdemelték. Hogy elbuktam volna saját magammal szemben? Részben lehet. De az utóbbi idõben, még a szakítás elõtt megtapasztaltam azt, amit már rég elveszettnek hittem, pedig a kapcsolatban gyakoroltam õérte: azt, hogy tudok küzdeni. Nem volt könnyû; amíg vele voltam, sosem éreztem igazán szükségét, mert mindig adott valamit magából. De nemrég rájöttem, hogyha nem küzdök saját magamért, hiába szeretem õt, nem lesz belõlem soha semmi. Rossz érzés, hogy így lett vége, de ennek a fényében azt hiszem, ez elkerülhetetlen volt; nem voltam igazi férfi. De tudok tanulni a saját hibámból. Ezentúl is foglalkozni akarok a barátaimmal és a szeretteimmel; de ezúttal saját magammal is akarok. Tudom, mi az, amit csinálni szeretnék, és hogy mellette még számos dolgot szeretnék elérni.
Nem tudom, mit sikerül elérnem az életben, de egy biztos: küzdeni fogok a céljaimért. És nemcsak azért, hogy másnak jobb és kényelmesebb legyen.
Amint látod, néhány apróságot belejavítottam és kiemeltem abban, amit írtál. Jobban odafigyelhetnél a helyesírásodra; a Mehet gomb elõtt alaposabban is végignézhetnéd, mit írtál. 😊
"ha meg tudja fékezni nemi ösztönét vagy a puszta testi higiénia körére szorítja"
Már bocs, de ezt te se gondolhatod komolyan 😄.
A nemi ösztönt el lehet folytani, de nem örökre. Biológiai lények is vagyunk, nemcsak szellemiek. Vannak szükségletek, amiket ki kell elégíteni, ha nem is egyfolytában vagy rendszeresen. A nemi vágyat elõbb-utóbb ki kell elégíteni, de legalább némileg lehet kontrollálni, hogy hol és mikor és persze kivel (mivel). 😊
Ebben már csak azért sem hiszek, mert még túl fiatal vagyok az ilyen tételekhez. 😊
"Against all the evil that Hell can conjure, all the wickedness that mankind can produce, we will send unto them... only You."