Tudományos tévedés

Elmondom én neked... Azt tartsd észben, hogy feltételezés, és csak elképzelem a szitut.

A gömbvillámos eseted leírásából ezek passzolnak az alvási paralízisre:
-Közvetlenül elalvás elõtt történt
-Hanyatt fekve
-Zajokat hallottál, fényeket láttál
-Testen kívüli élményed volt

Ezek mind elõfordulhatnak alvási paralízisnél.

Ezek után, hogy magadnak bizonyítsd, hogy nem õrültél meg, elkezdtél "paranormális" dolgokat keresni a környezetedben, mindenáron. És aki keres, az talál. És elküldtek pszichiátriára, hogy nehogy ebbe a görcsös épelméjûség-hajszolásba õrülj bele.

Na? Tetszik? Mi a véleményed, járhatott ez a fejükben?

Megnyugtató, hogy nem csak én tudok misztifikálni dolgokat. A GV egy ritka és kevéssé ismert természeti jelenség. Több köze volt valószínûleg a környezetem hatásaihoz, mint hozzám a felbukkanásának.

Az orvosok meg, nos tiszteletem, de nem tudom, hogy személyemnek, vagy tehetetlenségüknek szólt-e az elutasító és értetlenkedõ magatartás. Én is olvastam róla, hogy vannak kivizsgálási módszerek, melyekkel élhettek volna, hogy miért nem küldtek sehova azt nem tudom.
Hogy miért pszichiátriát próbáltak rámerõltetni azt sem tudom. Ezeket a dolgokat kérdezd meg tõlük. Hátha kapsz objektív választ. Én már nem kérdezek. Mikor kérdeztem lecsesztek. Nincs kedvem több leszúráshoz. Minek? Hogy a végén annyit piszkáljanak, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok depire hajlamos mégis azt csináljanak belõlem? Kösz, de kösz nem.

uwu írta hogy szerinte az itteni beszélgetéssel nem jutottunk sehova. Én azt mondom hogy ha csak annyit elérünk hogy megtanulunk egymással kommunikálni, az már elég.

Már én is gondoltam rá miközben a hozzászólásaid olvastam, hogy valakivel óriásit vétkeztem. Komoly ár, én megfizetem. 😊 Bár te sem lehetsz kutya, hogy így betámadott a gömbillám, meg az orvosok.

Én mindenesetre próbálok korrekten válaszolni a hozzászólásaidra, bár azt vélem felfedezni, hogy azok egy jó rérszébe Hanlon borotvája is megcsorbul.

Nézd, ez is szubjektív amin ti a "hatalmas eszetekkel" jól szórakoztok, az nekem meg talán sokmindenkinek nem vicces.
Talán majd visszatükrözõdik mindnyájatokra másokhoz való magatartásotok..
Nem az én tisztem az ítélkezés...
Lehettek lekezelõek, csak legyetek vele tisztában, hogy mindig van "nagyobb hal" a vízben...Lehet, hogy nem pont tõlem, de vissza kaphatjátok még ti is...

Szórakoztatsz, mint egy sajtreszelõ.

Gomoszkodó szellemes vagy!
Majd lehet megváltozik a véleményem...

Nézd meg a Ford Ferlin kalandjai címû filmet!
Egyrészt rohadt jó film. Nagyferó szinkronhangjával sokkal jobb mint az eredeti változat. Közben találkozni fogsz Zuzu Petas-szal, és rájössz miért hívtalak zuzunak.

Mert "Zuzuval beszélgetni olyan mint sajtreszelõvel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de fájdalmas"

A fenébe, lehet hogy tényleg ki kellene lépnem innen, mert a végén ha akarnék találnék olyan jeleket, hogy levonhatnám a következtetést, hogy mindnyájan pszichiátriai esetek vagytok, vagy elmebetegek. (na ez sem komoly, csak kicsit szarkasztikus és ironikus)

Egyébként meg kellene sértõdnöm? Nem ismerek ilyen magyar szót, hogy zuzu, így a jelentésével sem vagyok tisztában...Csak sejtem, hogy nem pozitív. (ez komoly)
Mellesleg a furcsa szavak alkotása nem egy betegség tünete? (na ez irónia)

Miért mit csinálok a te szubjektív véleményed szerint?

Körülbelül emiatt vagy Zuzu, amit most is csinálsz.

Warum bin ich "zuzu"? Warum denkst du, das deine Kentnissen wichtiger sind, als meine? Du bist nicht klüger als ich, nur denkst du es!
Jetzt kannst du lachen....Du hast auch blöde Sachen gesagt, nur darüber sprichst du nicht.Das ist die Unterschied.

Zuzu xDDDD Eszem fa..

Drága zuzu, nem kell aggódnod, nem állok a változás útjába. De ha tudnál olvasni megértetted volna, hogy nem errõl van szó.

Értem, amit írsz. Ugyanazt írod, mint amikor Freudot fejtegetted. Leegyszerûsített pszichológiai példával:
Van egy ember, aki valamilyen. Én alkotok rá egy elméletet, ahogy én látom, hogy õ milyen. Aztán elfogadtatom vele a saját nézõpontomat, és valóban így is fog mûködni, ilyen lesz.

Számomra kétséges, hogy a megismerés ezen a szintjén (ahol maga a megfigyelés, és elméletalkotás ekkora mértékben torzítja a megfigyelt jelenséget) létezik bármi olyan igaz ismeret, ami nem csupán viszonylagos, ha úgy tetszik illúzió.

Azt mondod hogy az elmélet hatást gyakorol. Szerintem az elmélet lényege nem az, hogy hatást gyakoroljon, hanem, hogy leírjon egy adott jelenséget. Az olyan témák, ahol nem az elmélet helyessége, hanem a hatás a fontos, az nekem már "gyanús".

Azt írod, nincs vegytiszta tudomány. Mégis azt állítod, hogy a tudomány képtelen arra a funkcióra, hogy a valósághoz közelebb kerüljünk. Ezek szerint te azt tekinted a valósághoz közelebb kerülésnek a tudomány szempontjából, ha az szerepet vállal, vagy teret enged a "mindegy az igazság, a hatás a lényeg" elméletek gyártásának?

Természeti jelenségeket elég nehézkes elméletekhez igazítani (bár Anaid számára biztosan nem lehetetlen😊).
Társadalmi, gazdasági, meg hasonló jelenségeket könnyebb.

Azt azért lehet látni, hogy vannak képlékenyebb törvényszerûségek.

"...tudománynak mi a szerepe abban hogy a valóságról az ember mit gondol." - Mi a szerepe pl. abban, hogy te mit gondolsz?

Mond drága, a jelen helyzet nem teszi majd minden területen egyértelmûvé, hogy változtatni kell sokmindenen? Fõleg a gondolkodásmódon. (ez most komoly)
Megalkottam egy módszert, hogy zárójelbe odaírom, hogy mikor ironizálok, mikor poénkodok, mikor komolyan mondom...stb., mert igen csak félreértették, mikor melyiket használom. Így talán értehtõbb lesz.(ez is komoly) bocsánat, hajlamos vagyok megfelejtkezni róla, hogy írásban nem minden megy át úgy, mint élõszóban.....(ez is komoly)

Mindíg mindenki félre fog érteni, ha ennyire egyértelmûen tökéletesnek találod a saját nézeteidet. Azt hiszem én már ezen túl vagyok, és megértettem a dolgaidat.

Egyébként valószínûleg egyedülmaradsz a gondolataiddal.
Az emberiség hozzáállása a témával kapcsolatban folyamatosan változik. Kizártnak tartom, hogy egyszer csak 6,5 milliártd ember átáll a te logikádra. Felesleges ilyeneken agyalni, inkáb csinálj valami hasznosat.

Ha nem lennél tök egyedül, és legalább pár embert meg tudnál gyõzni a gondolkodásmód megváltoztatásának szükségességérõl, lenne esélye ennek elterjedésének, de valószínûleg így sem érnéd meg ennek hatásait. De amíg te csak te vagy, addog úgysem lesz semmi.
Ugyan az a szitu, mintha magadat szórakoztatnád bármi más haszontalan dologgal. Ebben a formában semmivel sem hasznosabb mint a scifirajongók elvakult agymenései.

A helyzet azért nem annyira tragikus. Ha tényleg annyira hasznos ez, akkor úgyis el fog terjedni magától. Bár én ebben nem hiszek, mert szerintem sokkal kevesebb jelentõsége van ennek mint sok más tényezõnek.
De ha mégis elterjed ez a nézet, ahhor 20 év múlva majd jól megmondhatod, hogy ugye megmondtam!
Ha meg nem, akkor én mondhatom ugyanezt.

Amit leírtam hogy létezik, az létezik. Amirõl leírtam hogy nem létezik, de jó lenne, az meg nyilvánvaló hogy nem létezik. Szóval mit akarsz ezzel mondani hogy amirõl beszélek, az nem létezik?

Az emberiség annyiban tudomány feletti, hogy kizárólag az képes a tudásunkat bõvíteni, valamint rendelkezik a tudomány által meg nem fogalmazott tudással is. Ez evidens pl. annak aki életében olvasott már könyveket.
Az a véleményem hogy jelenleg nem aknázzuk ki az emberiség valóság-megismeréssel kapcsolatos potenciálját, hogy ebben a tudomány hibás megítélése is közrejátszik, leírtam miként lehetne ezen változtatni, hogy milyen paradigmaváltás azaz hozzáállásbeli változás lenne szükséges, felvázoltam hogy milyen módszer-alternatívát lehetne felhasználni a valóság megismerésére. Leírtam részletesen hogy milyennek látom és hova pozicionálom az embert, hogyan látom annak tudományhoz és a valósághoz való viszonyát, miként kapcsolódik a valósághoz és hogyan szerez arról ismereteket. Definiáltam egy halom mindent, mint pl. hogy a tudomány az egy eszköz, hogy a tudomány nem abszolút hanem csak annyit árul el hogy az ember milyennek látja a valóságot. Meg még vagy 10 tonna témához tartozó elképzelést írtam le, nagyjából egy komplett világnézetet darabjaira szedve.

Te meg most hirtelen berúgod az ajtót és bekiáltasz: "honnan jött ez? mitõl lett ilyened?" Onnan jött, hogy én én vagyok. Én így látom a dolgokat magamtól. #668-ban felvázoltam azt amit a világ megismerésére alkalmazható módszerekkel kapcsolatban gondolok. Ha alkalmazom is a felvázolt elveket, akkor azok olyan nézeteket eredményeznek, melyeket leírtam eddig.

Amirõl te beszélsz az sajnos nem létezik.
Nem értem ezt az illúziódat az emberiség tudomány feletti tudásáról.
Honnan jött ez? Mit olvastál, hogy ilyened lett?

Így kívülállóként úgy tûnik, hogy nem jutottatok sehova.

Kár hogy mindig akkor fulladtok ki mikor már mintha épp eljutnánk valahova... Such is life.

Tudod szerintem itt lényeges megjegyezni, hogy a saját tapasztalat lényeges. Azt, hogy egy konkrét fényhatásra milyen érzetek keletkeznek egy emberben az nem mérhetõ... Viszont ha az ember összehasonlítja, hogy jé, ugyanazt a furcsa dolgot érzékeltem akkor, mint eddig sok alkalommal, akkor le tud olyan következtetést vonni, amilyet az érzetek ismerete nélkül nem tudna egy "tudós" sem, mérés nélkül is. Csak tapasztalatra hagyatkozva. Látod, ezt a részét nem nevezem parának, mert nem az. Kivülállóként figyelni magunk nem könnyû, de nem is lehetetlen. Ilyen tapasztalatok miatt vágódott ki nálam a biztosíték, amikor arról beszéltél, hogy az egyéni tapasztalat nem mérvadó, nincs jelentõsége, vagy mittom én ilyesmirõl.

Furcsán? Végül is nem furcsa. Érzékelek olyan energiát, fény tartományt, amit elõtte nem. Ennyi maradt a sok "furcsaságból, de ezt nem nehéz kibírmni és a munkavégzésben sem akadályozott akkor sem, most sem. Viszont az biztos, hogy vizsgálatok: EEG, CT, nyaki röntgen, mellkas röntgen, komplett hasi ultrahang, egyebek nem találtak semmit. Van egy jóindulatú göböm, amire azt mondták, hogy vérkép egyebek alapján nem szügséges kezelni. Ennyi. Miért írogatnak olyanokat, hogy beteg vagyok, ha egyszer egészséges vagyok? Annyi ember érzékeny erre, arra, mi ebben annyira furcsa? Max. ami okozta az furcsa jelenség.

Igen. Érzékenyen reagál. De ettõl nem hiszem, hogy értelmi fogyatékos lennék, azért durva az egész.
Nézd én évek alatt, saját tapasztalatból arra jutottam, hogy vmilyen szenzibilitás alakult ki nálam, amirõl nem tehetek, viszont ez a gondolkodásomat nem befolyásolja. Legfeljebb olyan szinten, hogy eleinte ijesztõ volt, meg nehezen lehetett megszokni, na meg idegesítõ, ha le fogyatékosoznak, meg sok egyéb más. Az ember hihetetlen módon tud alkalmazkodni bizonyos merõben új helyzetekhez. Ezért is hangoztatom, hogy nincs szügségen pszichiáterre, ha ezt ennyire bírtam, akkor nem naon lehet rá szügségem, hogy "lelkileg" erõsítsenek, meg gyógyszerezzenek ezen a területen. Miért nem tudják felfogni, hogy nem ez irányú "segítség" kell?

Igen, ebben megegyezhetünk.

"Én ezt próbálom meg megmagyarázni, isten tudja mióta, hogy a tudományos módszer nem egy akadémikus marhaság, hanem egy teljesen hétköznapi dolog, amit minden ember használ.
És az egyetlen módszer arra, hogy valamirõl megbizonyosodj."
Ebben igazad is van, csakhogy a tudomány mindenkori állása bekorlátozza a lehetõségeket, hogy meddig ismerheted meg a valóságot a segítségével. Ebben meg nekünk is igazunk van. Amire a tudományos kereteken belül nincs lehetõség, hogy megvizsgáld, megmérd, abban nem alkalmazható a tudományos megismerés módszere, ki kell fejleszteni rá megfelelõ "mûszaki apparátust", ha lehet, nem pedig kijelenteni, hogy nem létezõ és kész. Megfelelõ kompromisszum?

Ugye akkor a napsütésre is nagyon érzékenyen és furcsán reagál a szervezeted?

Merthogy annak simán része ez a hullámhossz-tartomány:

Nem, már nem érdekel túlságosan, meg van dolgom is.

Köszönöm. Számomra ez a kérdés igen lényeges információval bír.
Nem titkolózom, igen érdekesen reagálta le a szervezetem azt a fajta fényt....Nagyon érzékenyen és furcsán...

Túl sokat írok, igaz? Most már egy jó ideje az az érzésem van hogy nem olvasod el vagy nem érted meg amit írok.

Gyakorlatilag minden a világon, ami az ember elképzelésének a függvénye, alakítható így. Ha megtalálod a módját hogy a mérvadó többség egy bizonyos elképzelést tartson elfogadandónak, gyakorlatilag de-facto szabványt alkottál, ami szabványhoz a többség innen kezdve igazodni fog, és ezzel az eredetileg még csak elképzelés szintjén lévõ elmélet valósággá válik. Így uralkodik a tudatlanok felett az aki érti hogy mi zajlik a világban.

Hadd mondjak erre egy példát: A PÉNZ.

"Ja, és az számít mérvadónak, akinek megvannak az eszközei arra, hogy az adott állítás igazságtartamát ellenõrizze."
Te csak beszélsz a levegõbe míg én konkrét példákat is bemutattam hogy hogyan gyõz erõvel egy-egy elmélet. Ott volt Freud lányának egyeduralma, és ott van annak példája hogy miként lett egyerulakodó a HIV elmélet.

"A tudomány nem demokratikus."
Ebben igazad van. Aki ellent mer mondani az uralkodó irányzatoknak, azt erõvel eltávolítják.

Ezek szerint te azt hiszed, hogy egyetlen ember képes elsajátítani minden tudást amit az emberiség idáig megszerzett.

Nem hiszek én ilyen hülyeséget. Arról vagyok meggyõzõdve hogy jelenleg nem a bennünk rejlõ potenciál kihasználása a cél. Bennünk emberekben több rejlik annál mint amit jelenleg kihasználunk. Egyéni szinten is, de ha olyan egyének alkotnák a társadalmat melyben mindenki kihasználja legjobb tudása szerint a benne rejlõ lehetõségeket, akkor ebbõl a társadalom maga is profitálna.

Azért majdnem jó a megközelítés, csak az egy ember világképe sokkal kevésbé lehet komplex mint a tudományos világ által elfogadott világkép.

Nem egy emberrõl beszélek, hanem az emberrõl.

Ahogy egy ember a tudományos világ által leszögezett dolgok összességét sem tudja fejben tartani, úgy ez az egész megközelítés, hogy egy ember majd mindent tud, ez teljesen értelmetlen, ergo még szép hogy nem errõl beszélek.
Pontosan ezért szükséges a specializáció, mely az én elméletem értelmében egy olyanfajta speciális specializáció lenne, mikor mindenki pontosan arra specializálódna amiben õ kimagasló teljesítményt képes elérni. Azaz végeredményben nem specializálódna, hanem szimplán hagynánk-elõsegítenénk hogy kiteljesedjen.
Jelenleg nem e fele haladunk. Jelenleg az egyen-droid-birka-ember futószalagon történõ legyártásának tökéletesítése a civilizációnk célja. Borzalmas irány ez.

Az UV tartomány látható fény felé esõ része (320-400 nm) vagy a látható fény ibolyától a kék végéig (400-500 nm).

Én sajnos ilyesmihez nem értek... <#szomoru1>

"Ha azt mondod, hogy "a fiókban van 3 villa", kinyitom, megnézem, megállapítom, hogy tényleg, akkor ez a folyamat pontosan ugyanaz volt, mint mikor Newton azt állította, hogy minden test megõrzi nyugalmi helyzetét, vagy e.v.e.m.-t, hacsak egy erõhatás ennek megváltozására nem kényszeríti.
Csak a kijelentés témája más.

Te abból indulsz ki, hogy a megfigyelõ az egy robot vagy számítógép. De nem, a megfigyelõ egy ember, ami ugyanannak a valóságnak a része, melyrõl a megfigyelõ próbál valamit megtanulni. Tehát az ismereteink nem csak megfigyelendõ külsõ valóságról elégtelenek, de magáról a megfigyelõrõl is.
A tudományos metódus leszu"kíti a valóságot és a megfigyelést is azon esetekre mikor mind a megfigyelõ, a mind megfigyelt valóság determinálható. Ez jó és szép, és megvan a maga haszna, de valóság ennél jóval több, ezt magyarázom.

Megpróbálom valahogy determinálttá tenni azt amirõl beszélek, de félek véletlenségbõl pont a lényeget fogom kihagyni. Szóval a tudományos metódus alternatívája úgy mu"ködhet, mintha azt mondanánk hogy sem a megfigyelõrõl, sem a megfigyelt valóságról nem mondunk semmit, mindössze annyit szögezünk le, hogy a megfigyelõ maga hogyan jellemzi a megfigyelés során benne kialakult képet. Ezt a jellemzést próbálja meg a megfigyelõ lehetõségeihez mérten jól formalizálni, ami immáron már átadható lesz másoknak is, de figyelembe vesszük azt hogy a formalizálás során súlyos hibák kerülhetnek a rendszerbe. Ilyen hibákat úgy lehet kiküszöbölni, hogy nem egy mérést végzünk, azaz nem egy jellemzést vizsgálunk meg (wow, tiszta tudományos metódus), hanem minél többet, pontosan annyit amennyit elégségesnek érzünk (na eddig tartott a tudományos metódus...). Az aki megpróbálja a megfigyelést értelmezni, az fogja ezeket a jellemzéseket és a következõ 3 dolog figyelembevétele mellett megpróbálja meghatározni hogy milyen lehetett az a valóságelem, melyrõl a jellemzést kapta. A 3 szem elõtt tartandó dolog: 1) a formalizálás során az információ torzulhatott 2) a megfigyelõ mibenléte ismeretlen (tehát pl. a megfigyelés módja is ismeretlen) 3) a megfigyelt valóságelem ismeretlen.
A valóság-elem rekonstrukció (azaz a jellemzés értelmezése) során az értelmezõ összeveti az egyes jellemzéseket valamint azt összeveti a saját maga által megfogalmazott jellemzésekkel. Ez az összevetés sokszor nem tudatos, az ember hallgat a megérzéseire (~tudatalattijára), de lehet tudatos is, mikor is az ember megkeresi az egyes jellemzésekben közös dolgokat, és megállapítja hogy ami a jellemzésben közös, az valószínu"leg helyesen lett formalizálva.
Ezt még lehetne ragozni, de a lényeg talán érthetõ.

Pl. a fentiek figyelembe vételével próbálj meg megoldásokat kitalálni a következõ feladványra: mi a szabadság? Ez volt a feladvány.
Egyszeru" esetben kinyitod az értelmezõ szótárat és ott van feketén fehéren hogy mi a szabadság. De akár használhatod a fenti metódust is. Elolvashatod a szabadság különbözõ emberek által megalkotott definiícióját, legyen az a definíció egy vers, könyv, film, egy beszélgetés ahol felvetõdik a kérdés, pl. egy fórum, stb. Miután elegendõ mennyiségu" jellemzést hallgattál meg, és magad is elõálltál egy jellemzéssel, elõállhatsz egy saját szabadság-definícióval.
Melyik esetben jutottál közelebb a valósághoz?

Nyilvánvaló hogy a gyakorlatban, a hétköznapi életben a fenti metódus nem használható valami jól. Ha minden esetben ekkora kutatómunkát végeznénk mikor egy kérdésben állást kell foglalni, akkor soha semminek a végére nem érnénk. Ezért jó a tudomány. Mert az leegyszeru"sít, és kész válaszokat ad. Ezért jó a törvény, mert az kész válaszokat ad. Ezért jó a vallás, mert az kész válaszokat ad. Azaz közös nevezõre hozza az embereket anélkül hogy azok megvizsgálták volna a kérdést, megvizsgálták volna mások álláspontját, vagy hogy saját álláspontot alakítottak volna ki. (Vagy kicsit agresszívabban fogalmazva: tömegek véleményét határozta meg az egyének aktív közremu"ködésének kizárásával.)
DE: sose feldjük, hogy ez a kész válasz amit kapunk ez nem a mi válaszunk! És nem feltétlen a valóság! Minden egyén számára a maga saját kis válasza lenne a fontos, és ebbe beletartozik az is hogy mindenki saját magával mint emberrel tisztába legyen, ezért célként kellene kijelölni hogy minél több mindenre tudjunk saját magunk választ adni. Ez végeredményben a valóság egyre nagyobb és nagyobb mértéku" megismerését tenné lehetõvé azáltal hogy a valóság egyre több része lenne egyre több ember által jellemezve, valamint, és talán ez a fontosabb, egyre több és több ember lenne képes egy olyan decentralizált világban élni ahol nem törvények, hanem a megismert valóság maga determinálja hogy mi a helyes, és mi a helytelen.

Aha, csak az NWO topic pont arról szól, hogy az elmebeteg 1% próbálja a saját torz valóságát rákényszeríteni a maradék 99-re, és háborog, hogy hülyének nézik.
Az NWO topic akkor ez, ha te így jellemzed. Mindenkiben más kép alakul ki a topicról, mely kép az esetek döntõ részében egymástól eltérõ.
De most hogy már kezed ügyébe került egy új módszer, próbáld meg annak felhasználásával újra átgondolni hogy mi az NWO fórum.
Lehet kiderül hogy az 1% az nem elmebeteg. Lehet kiderül hogy a valóságnak mely dolgait próbálják meg újra és újra a tõlük tellhetõ legjobb módon jellemezni. Talán így az is kiderül hogy mi az a pár dolog ami nem "kitaláció" hanem a valóság olyan része melyre eddig te más szemmel néztél.

Azért nem ártana különválasztani az eseteket. Az (általános és közép-)iskola csak a felszínt kapirgálja, mert az intelligenciabeli szórás nagy, és vannak dolgok, amit nem mindenki képes felfogni. Középiskolában már volt egy szûrõ, bele lehet menni mélyebben a dolgokba. Felsõoktatásban meg egy-egy adott témakör a lehetõ legrészletesebben megismerhetõ.
Nem errõl beszélek, hanem amikor kiderül hogy egy adott elmélet és a valóság egymás ellentétei.
Most nem fogok konkrét példát mondani, csak egy szimbolikusat: mint mikor a gyerek rájön hogy a gyereket nem a gólya hozza.

"az ember fogta és újraalkotta a valóságot."
Nem a valóságot, hanem a saját viselkedését, amit tudatosan szabályoz amúgy is.
Hasonló dologra céloztam én is. Mivel leszögeztük hogy senki se tudja milyen a valóság valójában, csak azt tudja hogy számára milyen, és azt is leszögeztük hogy ezt a valóság-képet mely az agyában létezik csak, mindenki képes tudatosan és más mechanizmusok által is megváltoztatni, így van értelme annak a mondatnak hogy az ember újraalkotja a valóságot. Mikor megszületik az agyban a valóság egy modellje, akkor ez a folyamat mikor ez a modell elkészül, akkor ez a valóság újraalkotása. Újra, mert a valóság a valóságban már egyszer létezik, de az ember létrehoz egy saját modellt is a fejében, így a teljes folyamatra azt mondtam hogy "újraalkotás".

Úgy beszélsz errõl a valóságérzékelés befolyásolásáról, mintha arról beszélnél, hogy odébb raksz egy ceruzát. Ez nem ilyen egyszerû.
Nem azt mondtam hogy egyszeru" hanem azt hogy az ember így mu"ködik. Ilyen bonyolultan.

Például az anyanyelv szerintem sokkal inkább befolyásolja a gondolkodást, mint bármilyen külsõ manipuláció.
Egyetértek veled abban hogy az anyanyelv befolyásolja a gondolkodást, de én nem becsülném alá a manipulációt, annak szerepét, mértékét.

Tehát az, hogy a füledbõl érkezõ információt az agyad hallható hangként érzékeli, annak semmi köze ahhoz, hogy igaz kijelentést hallasz, vagy hazugságot.
Nem állítottam hogy lenne.

Ez remark-nak volt ám válasz..

Itt a lényeg! Ezt te írtad:

Hát errõl írogatok itten kb. egy hete lassan - jó hosszúakat.
Egy mondatban: Tehát összefoglalva: világos a reláció: a valóság a legnagyobb halmaz, amirõl az ember képes állást foglalni az egy kisebb halmaz, és amirõl a tudomány képes állást foglalni, az a legkisebb halmaz.

Ezek szerint te azt hiszed, hogy egyetlen ember képes elsajátítani minden tudást amit az emberiség idáig megszerzett.
Ezért nincs értelme veled vitázni. Rossz a kiindulási alapod.
Azért majdnem jó a megközelítés, csak az egy ember világképe sokkal kevésbé lehet komplex mint a tudományos világ által elfogadott világkép.
Egyetlen ember nem képes ennyi információhoz hozzájutni, nem azért mert nem bírná az agya, hanem mert meghal mielõtt végezne.
Ez már elég régen így van, ezért van az, hogy az emberek specializálódnak, és nem mindenki tud kukoricát termeszteni, agymûtétet csinálni, vagy völgyzárógátat építeni.
Ha ezt nem vagy hajlandó belátni, azt kell mondanom, hogy felesleges a gondolkodást erõltetni, mart nem megy.

Remark, nem tudod véletlenül,hogy a fogtöméseknél használt lámpák, melyek segítenek a tömés megszilárdításában pontosan milyen fényt bocsájtanak ki? Pontos leírást nem találtam róla. Lényeges lenne.
Elõre is köszönöm, ha tudsz ebben segíteni. Milyen hullámhosszú...stb.Minden adat érdekelne.

Ja, még ez:
"Tudományos elméletek születhetnek úgy is hogy azt a mérvadó tudósok többsége elfogadja."

Ja, és az számít mérvadónak, akinek megvannak az eszközei arra, hogy az adott állítás igazságtartamát ellenõrizze.
Tudod, ha kenyérsütésrõl van szó, akkor inkább hiszek egy péknek, mint egy autószerelõnek...

Az, hogy neked van egy véleményed, az egy dolog, mert információd meg nincs. Erre céloztam, mikor azon viccelõdtem, hogy virológus vagy-e.
Ez nem így mûködik. A tudomány nem demokratikus. Valami vagy igaz, vagy nem. Nem attól függ valami valóságossága, hogy hányan hiszik azt.
E'vvan.
Megint visszakanyarodtunk az elejére.

"Van valóság és van megismerés a tudományon kívu"l is. "

Valóság van. Megismerés nincs. Ha valamit megismersz, és az a valóságban tényleg úgy van, akkor azt más is meg tudja ismerni, tehát a megismerésed folyamata egy tudományos ismeretszerzési folyamat volt.

Én meg ezt mondom, hogy minden objektív információdat úgy szerzed a valóságról, ahogy a tudomány.

Tehát nem, nincs megismerés a tudományon kívül, legalábbis nem az objektív valóságról.

Ez nem "A Tudomány", amit meg szoktatok személyesíteni. Arra akarok rávilágítani, hogy a mindennapi életben is ugyanazt a tudományos módszert alkalmazod, amit próbálsz ledegradálni már nemtom hányadik oldalon keresztül.

Ha azt mondod, hogy "a fiókban van 3 villa", kinyitom, megnézem, megállapítom, hogy tényleg, akkor ez a folyamat pontosan ugyanaz volt, mint mikor Newton azt állította, hogy minden test megõrzi nyugalmi helyzetét, vagy e.v.e.m.-t, hacsak egy erõhatás ennek megváltozására nem kényszeríti.
Csak a kijelentés témája más.

Én ezt próbálom meg megmagyarázni, isten tudja mióta, hogy a tudományos módszer nem egy akadémikus marhaság, hanem egy teljesen hétköznapi dolog, amit minden ember használ.
És az egyetlen módszer arra, hogy valamirõl megbizonyosodj.

"Talán feltu"nt már hogy pl. az NWO topic-ban rendszeresen elhangzik ez a mondat. De persze mi annak az ellenkezõjére hivatkozunk mint amire te. (Amit az emberek többsége valóságnak gondol az nem több mint illúzió, azaz kvázi csak egy álom.)"

Aha, csak az NWO topic pont arról szól, hogy az elmebeteg 1% próbálja a saját torz valóságát rákényszeríteni a maradék 99-re, és háborog, hogy hülyének nézik.
A legnagyobb gond meg az, hogy mindezt olyan tételekre építik, ami cáfolható, sõt, bizonyosan cáfolt. Okkultist erre a legjobb példa. Beszél egy csomó mindenrõl, amit nem ért, és mivel nem érti, hülyeséget vezet le belõle.
A másik véglet Saintgerman, õ meg szimplán elmebeteg. Az a hüllõemberes faszság azért már minden határon túlmegy. De ez nem NWO, hagyjuk.

"Az WTF az én esetemben az az esemény volt, mikor elõször döbbentem rá hogy a valóságnak az a modellje/képe mely akkor alakul ki az emberben mikor az információt a szokásos forrásokból veszi (iskola, média, cégek, kormányok stb.) egyszeru"en nincs összhangban a megtapasztalt valósággal."

Azért nem ártana különválasztani az eseteket. Az (általános és közép-)iskola csak a felszínt kapirgálja, mert az intelligenciabeli szórás nagy, és vannak dolgok, amit nem mindenki képes felfogni. Középiskolában már volt egy szûrõ, bele lehet menni mélyebben a dolgokba. Felsõoktatásban meg egy-egy adott témakör a lehetõ legrészletesebben megismerhetõ.
Ha valami nincs fedésben a valósággal, annak általában az oka az, hogy az információid a legprimitívebb modellbõl származnak, ami pl általános iskolás szint. Erre a gyógymód meg az, hogy mélységeiben utánanézel.
Egyszerûen nincs ÉRTELME relativitáselmélettel traktálni egy olyan embert, aki még Newtont sem _képes_ felfogni. Ebbõl az következik, hogy az iskolában a legegyszerûbb, ebbõl kifolyólag legPONTATLANABB tudományos modelleket tanítják. De ez nem ok a hõbörgésre, emellett elõtted a lehetõség, hogy a dolgokat mélységeiben megismerd.
Az meg már csak hab a tortán, hogy a tanári szakma kontraszelektív, és azok mennek tanárnak, akiknek nem volt jobb ötletük. Így simán elõfordul, hogy az iskolában olyan ember tanít, aki maga sem érti. (Én láttam ilyet személyesen. Mondjuk nem is sokáig volt tanár)

Média és politika meg teljesen más téma. A szándékos hazugság még jóhogy nincs fedésben a valósággal.

"az ember fogta és újraalkotta a valóságot."

Nem a valóságot, hanem a saját viselkedését, amit tudatosan szabályoz amúgy is. Ez nagyon nagyon erõltetett, hogy a "valóságot változtatta meg". Mintha legalább teret görbítene, vagy valami...

Úgy beszélsz errõl a valóságérzékelés befolyásolásáról, mintha arról beszélnél, hogy odébb raksz egy ceruzát. Ez nem ilyen egyszerû.
Például az anyanyelv szerintem sokkal inkább befolyásolja a gondolkodást, mint bármilyen külsõ manipuláció.

Ráadásul olyan dolgokat mosol bele ebbe a témakörbe, aminek már valójában nem sok köze van hozzá.

Tehát az, hogy a füledbõl érkezõ információt az agyad hallható hangként érzékeli, annak semmi köze ahhoz, hogy igaz kijelentést hallasz, vagy hazugságot. Nem ugyanaz az eset. Így nem is nagyon akarok reagálni, mert így elég zavaros és zagyva.

"A pszichológia jó nagy része halandzsa. Számomra Rogers, meg Maslow elméletei sem igazabbak Freudénál attól, hogy szimpatikusabb az emberekrõl alkotott képük."

Halandzsa vagy nem, a gyakorlati jelentõségüket az dönti el hogy a gyakorlatban az elméletek kifejtik-e hatásukat vagy nem.
Szerintem ennyi a lényeg a mi témánkhoz kapcsolódóan. Mert azt hiszem a beszélgetésünk sem annyira arról szól hogy mi az igazság és mi a valóság, hanem hogy a tudománynak mi a szerepe abban hogy a valóságról az ember mit gondol. Ha egy elmélet meghatározza hogy egy ember mit gondol, akkor az az elmélet gyakorlati jelentõséggel bír, attól teljesen függetlenül hogy az elmélet helyes-e azaz hogy köze van-e a valósághoz.

Azt viszont értem, hogy a gyakorlati jelentõséget nem mindig a tudomány maga határozza meg. Rendben, egyetértek, de nincs vegytiszta tudomány. Vagyis biztos van, egy lakatlan szigeten vagy egy hermetikusan lezárt laborban, de a valóságban, mikor a tudomány a társadalom része, és a társadalomra alapvetõ hatást gyakorol (fõleg a XX. századtól látványos ez a hatás), akkor így is kell a tudománya tekinteni.

"Na most nekem miért kéne olyan dolgok vizsgálatának nagyobb jelentõséget tulajdonítanom, amikben egymásnak tök ellentmondó elméleteket ki lehet hozni, mint azoknak, amik jobban vizsgálhatók? Én elhiszem, hogy ahány ember, annyi okosság, csak ez éppen semmit nem mond az igazságról."

Ahogy írtam feljebb, az igazság vagy a valóság megismerése az egy dolog, az meg egy másik, hogy milyen az a valóság melyet az ember alakít a tetteivel, gondolataival, szavaival. Nem teljesen értem hogy mi jelentõsége van annak hogy milyen ez a nagybetu"s valóság, igazából meghatározni sem tudom mit értünk alatta, hiszen ahogy azt a kezdetektõl fogva állítom, nincs tudomány, és nincs valóság sem ember nélkül. Sosem fogjuk megtudni hogy milyen a valóság ember nélkül, csak akkor ha magunk megszu"nünk embernek lenni.

A jelenlegi megközlítés az, hogy kikapcsoljuk az embert annak érdekében hogy objektív képet alkothassunk a valóságról. De ez egy nonszensz, abszurd értelmetlen próbálkozás. Nincs olyan hogy kikapcsoljuk az embert, az ember teljes kikapcsolása oda vezet hogy az képtelen kapcsolatba lépni a valósággal.
Ezzel szemben több értelmet látok a másik lehetséges irányban, mikor nem kizárunk valóság elemeket (mint pl. azt hogy a megfigyelõ maga egy ember), hanem befogadunk minden valóság elemet és minden kérdést a maga komplexitásában vizsgálunk. Ezt hívnám a jelenlegi leegyszeru"sítésen, modellezésen, a valóság részbeni kizárásán alapuló tudományos metódus alternatívájának. Pusztán mint megközelítést. Hogy értsük hogy mit csinálunk akkor, mikor szigorúan érvényesítjük a tudományos metódus szabályait.

Nem szabad abba a hibába esni, mint mikor a rendelkezésre álló eszközök határozzák meg a lehetõségeinket. Mint mikor ott van egy területen mindenféle elképzelhetõ házépítéshez szükséges alapanyag, a téglától a nádon át, de mi csak azért választjuk a nádkunyhót, mert csak annak a felépítéséhez voltak adottak az ESZKÖZÖK. A tudomány mint eszköz is pontosan ugyanígy deteminálhatja azt az irányt amerre tartunk, pedig nem szabadna elfeledni, hogy az irányt a valóságnak magának kellene megszabnia (a valós lehetõségeinknek és az embernek magának), nem az eszközöknek. Ha a jelenlegi eszközökkel nem tudjuk a lehetõségeinket teljeszen kiaknázni, akkor új eszközöket kell kifejleszteni!

De ezekrõl már mind írtam, nem akarom magamat ismételni. Inkább kérdésekre válaszolnék, ha vannak.

Nem a tudományt mint olyat vonom kétségbe, hanem azt, hogy minid minden körülményben igazak az állításai.
Végre megértettem-e...
Nos nem atudománnyal van alpavetõen bajom, hanem azzal a kontraszttal, melyet bizonyos képviselõi produkálnak: Miszerint elvárják széles körben az egyszerû emberek megbecslését és támogatását, de nem törekednek a közérthetõségre. Kicsit olyan, mintha én egy bonyolult fizikai egyenlet megoldására akarnám kényszeríteni a 10 éves gyerekemet, ha meg nem sikerül neki lehülyézem. Ahhoz, hogy a tudomány széles körben elterjedt legyen igenis közérthetõen kell megfogalmazni, érdekesen a dolgokat, ehhez pedig ismerni kell az egyszerû embereket. Nem úgy kell hozzáállni, hogy hülye vagy és nem süllyedek le oda, hogy számodra is érthetõen fogalmazzak.
Hadakoznak a babonák ellen, de baromira rossz a stratégia. Mit csinálnak? Rég elnevezett dolgokat újra elneveznek, amivel az egyszerû néptömegeket csak összezavarják. Azért írok végtelenül egyszerû példékat, mert közérthetõen szemléletesebbek, mint a bonyolult mittom én az anyag polimerizációja közben...stb. megfogalmazás. Ti nem emlékezhettek Öveges professzor tv-s elõadásaira, de sok gyerek szerette meg a leegyszerûsített és érthetõ elõadásmód miatt a természettudományokat. Ha pl. a gyerekekkel beszélgetek olyasmikrõl, amit még nem tudhatnak mindig igyekszem olyan példákat említeni, ami a saját életükben elõforduló és megérthetõ dolog. Amit az emberek megértenek azt elfogadják, amit nem értenek nem valószínû, ott már csak az a kérdés, hogy elhiszik-e.
Nagyon egyszerû példa: a 4-5 éves gyerekekm egy családi haláleset kapcsán megkérdezte, mi az hogy egy ember meghalt? Mi az, hogy halál. Szerintetek doktori kiselõadást tartottam neki róla? Mi értelme lett volna, nem lett volna képes felfogni, csak megijed attól, hogy még mindig nem érti. Meg kérdeztem tõle, hogy elõfordult-e, hogy volt egy játéka, amit nagyon szeretett és úgy elveszett, eltûnt, hogy soha többé nem került elõ. Azt válaszolta volt ilyen. Amikor egy ember meghal, az pontosan azt jelenti, hogy eltûnik az élõk közül, közüllünk és soha többé nem lesz itt velünk. Ezt megértette a saját felfogóképességén és belenyugodott. Volt, nincs, kész. A hiányérzet pedig megszûnik majd. Tudom, nevetségesen egyszerûsített verzió, de minden emberhez akkor lehet hatékonyan szólni, ha megérti mirõl beszélnek neki. Azzal a hozzáállással, ami itt is tapasztalható volt, hogy ha nem érted hülye vagy és minek magyarázzam neked a tudomány ellen lehet fordítani az embereket. Ahogy azzal is, hogy felsõbbrendûen lekezelik õket. (Tisztelet a kivételnek)
Nektek sikerült megértenetek, hogy mi a különbség népszerûsítés és önnön okosságunk olyan fajta hangoztatása között, mellyel csak magunknak szerzünk ellenlábasokat?
Szerintem, ha a tudomány képviselõi azt várják, hogy ismerjék és elismerjék õket tudniuk kellene egyszerûen, sokak számára érthetõen fogalmazni.
A babona ellen pedig szép példa volt szerintem a belinkelt "lidércfény"-rõl szóló cikk. Nem tagadta, hogy arról van szó, amit a babona így nevez, viszont "megfejtette" a jelenséget, így mindenki megérthette, hogy nem vmi misztikus lidércrõl van szó, hanem elektromos folyamatról. Így lehet a babonás elméletek ellen harcolni, nem úgy, hogy lehülyézzük az ebben hívõket. Nem nevezte máshogy, de érthetõen (majdnem teljesen) leírta, mibõl ered. Ha az ember megért egy jelenséget egybõl máshogy áll a dolgokhoz. De ehhez az is kell, hogy érthetõen megfogalmazzák, na kérem errõl van szó, ez, meg ez okozza, ilyen meg ilyen hatása van és pont. Egybõl az a véleménye az embernek, hogy lám a tudomány ismét "megfejtett egy rejtélyt" nem pedig az, hogy megint valami érthetetlenül újjal jönnek elõ....Hogy is van az a csúnya szó? Ja tudom stratégia....Vacak a jelenlegi stratégia...
Nem fény volt elõször, hanem õsrobbanás
Nincs látomás csak hallucináció
Nincs csodás gyógyulás csak placebó hatás
Nincs auránk csak elektromágneses erõterünk
Nem sugárzunk gyógyító erõt, csak infravöröset (aminek van ám gyógyító hatása mellesleg)
Nincs láthatatlan szellem csak porplazma elektromos elegye
Nincs sokminden, de mégis van csak máshogy nevezik és ezzel jól összekutyulnak sokmindenkit. Rossza stratégia! Szerintem.
Nem azt kellene hangsúlyozni, hogy íjat találtunk, hanem sikerült megmagyaráznunk egy eddig relytéjesnek hitt dolgot, egybõl lenne befogadó közeg. Csúnya megfogalmazás, de marketing az egész. Tálalás kérdése is, hisz emberek vagyunk....

Freud is hitte hogy érti az embert. Hogy mennyi volt benne a kétség, azt utólag nem hiszem hogy meg lehet mondani, de az tény, hogy határozottan megalkotott egy modellt, melyet még lánya is elfogadtatott a teljes szakmával, mégpedig erõvel, és nem érvekkel. Merthogy azokat a tudományos körökben is mindig elnyomják kik az uralkodó széliránnyal szembe mennének...

Ez újabb jó példa hogy hogyan lehet (egy hasonlattal élve) a valóságot a hibás elmélet mentén meghajlítani, azaz a valóságot az elmélethez igazítani. Ha elegendõ mennyiségu" ember hiszi a valóságot valamilyennek, akkor a valóság azzá válik amit hisznek (mert az emberek fejében megszületõ valóság-kép az ember számára az egyetlen létezõ valóság).

Erre már kitértem többször, hogy annak ellenére hogy lehetséges tömegek szintjén ilyen ál-valóság-képeket létrehozni, ez óriási veszélyekkel jár. Ez a baj a mai világgal is, hogy nem a valóság, hanem az ál-valóság-kép határozza meg a dolgokat.
Minden egyes esetben mikor a valóság és az ál-valóság-kép között a "szakadék" vagy a távolság átlép egy bizonyos határt, az ál-valóság-kép összeomlik, civilizációkat sodorva magával.
De mivel az ál-valóság-kép létrehozható mesterségesen, így logikusan következik, hogy a civilizációk bukása is mesterséges találmány, nem természetes törvényszeru"ség. Ahogy a gazdasági ciklusok sem törvényszeru"ségek. Ezek a krízisek, bukások és ciklusok a valóság részei (egy létezõ valós opció arra nézve hogy hogyan épüljön fel egy komplex emberekbõl álló rendszer), de nem törvényszeru" a jelenlétük, azaz egy alternatív rendszer is ugyanúgy mu"ködhetne, ha azt akarnánk.

Mi az a kulcskérdés ahol eldõl hogy ilyen vagy olyan legyen-e a rendszer? A kulcskérdés az, hogy milyen rendszert KÉPZELÜNK el magunknak.

Az ember azért nem volt képes az eddiginél jobb (én értelmezésemben a valósághoz jobban igazodó) rendszert alkotni, mert képtelen volt egy ilyen rendszert elképzelni.

És hogy mi a köze az egésznek a tudományhoz? Az, hogy a tudomány még ha elviekben alkalmas metódus is lenne arra hogy a valósághoz közelebb kerüljünk, képtelen a gyakorlatban ezt a funkciót betölteni.

Tehát azzal az egyetlen dologgal tudod igazolni egy tudat normális mûködését, vagy egy objektív világ létét, hogy az emberek 99%-a ugyanazt álmodja?

Jó dolgokat írsz.
Tudományos elméletek születhetnek úgy is hogy azt a mérvadó tudósok többsége elfogadja. (Állításom szerint ilyen elmélet a HIV teória, de erre majd akkor térek vissza, ha lesz kapacitás(om) rá...)
Ahogy az ember is válhat olyanná amilyennek az embert a mérvadó többség látja. Így alakul a valóság maga: amit annak gondolunk, az azzá válik azon esetekben mikor a valóság nem determinált, hanem attól függ hogy az ember azt milyenné változtatja. Gyakorlatilag minden a világon, ami az ember elképzelésének a függvénye, alakítható így. Ha megtalálod a módját hogy a mérvadó többség egy bizonyos elképzelést tartson elfogadandónak, gyakorlatilag de-facto szabványt alkottál, ami szabványhoz a többség innen kezdve igazodni fog, és ezzel az eredetileg még csak elképzelés szintjén lévõ elmélet valósággá válik. Így uralkodik a tudatlanok felett az aki érti hogy mi zajlik a világban.

Volt egy "kísérlet" (nem szánták annak, de az lett) melynek sajnos nem emlékszem a részleteire, ha fontos, és ez szükséges ahhoz hogy megértsd mirõl beszélek, akkor a kedvedért kinyomozom a részleteket is. De a lényeg az hogy valamikor a 70-es évek elején vagy a körül kitalálták hogy különféle óriási kérdõívek felhasználásával szu"rjenek ki problémás embereket (pszichológiáról van szó). Tehát jött a "tudomány", formalizált, úgy gondolta tudja mit beszél, és a dolgot (a kérdõíveket) elkezdték használni a UK-ban. A módszer kitalálója híres lett, elterjedt a módszer az USA-ban is, majd jött egy váratlan fordulat. A kérdõívek népszeru"ek lettek a lakosság körében is, aminek az lett a nem várt eredménye, hogy az emberek a kérdõívekhez kezdték el igazítani saját maguk viselkedését és elképzeléseiket arról hogy mi normális és mi a nem normális. Hirtelen az egész társadalom átalakult, azon hit miatt hogy a tudomány tudja hogy milyen az ember, a tudomány érti hogy milyen az ember, az ember fogta és újraalkotta a valóságot.

"Szerintem az ember _BÁRMIRÕL_ képes állást foglalni, nézz csak végig a fórumon. Tehát az a legnagyobb halmaz, nem a valóság." - Ez viszont ütött. 😊 Két anyázás között azért néha írsz valami nagyon érdekes gondolatot.

Erre hadd válaszoljak itt (tehát ez dronkZero-nak is megy):
Azt nem veszitek bele a képletbe, hogy a dolgok nagy része nem ilyen, és nem is olyan, hanem pontosan olyan mint amilyennek elképzeljük. Azaz nem valami külsõ törvényszeru"ség determinálja. Ezen dolgokat nehezen tudom csak úgy a beszélgetéshez kapcsolni, hogy ne legyen belõle totális káosz, de végülis megpróbálhatjuk.
Az, amit az emberek ilyennek vagy olyannak tartanak, az a valóság része. Valamit valamilyennek tartani, a valóság része ugyanúgy ahogy a kertemben álló kõszikla a valóság része. Ahogy az álom is a valóság része, és mindazon agytevékenységek melyeket nem értünk, akár nem is ismerünk. Az ember számára a valóság nem létezik képzelet nélkül, elvonatkoztatás nélkül, virtualizáció nélkül (ahogy azt mondani szoktam, tehát anélkül hogy képesek legyünk elvonatkoztatni a valóságtól). Tehát amikor valaki elvonatkoztat, az is a valóság része. Az is bizonyos törvényszeru"ségeket követ. Ezeket a törvényszeru"ségeket kutatják, és az eredmények felhasználhatóak pl. arra hogy az emberek fejében megfogalmazott valóság-tükörképet (azaz azt hogy az ember milyennek képzeli a valóságot) egyéni érdekeknek megfelelõen alakítsák.
Az ember fejében az ún. valóságalapot nélkülözõ képzelt dolog, és az ún. valós háttérrel bíró képzelt dolog egymástól nem elválasztható, szimplán az ember tudni véli hogy van aminek van valóságalapja, és van aminek nincs valóságalapja. De az emberi agy mindent lemodellez, mér, megismer, összefüggésekre derít fényt, majd ebbõl összerak FEJBEN egy bazinagy modellt, és azt elnevezi valóságnak. Ahogy dronkZero is írja, senki se tudja hogy pontosan milyen a valóság "valójában", mindenki csak azt tudja hogy õ milyennek érzékeli azt. Úgy látom ebben egyetértünk.
De attól még ez az egész amirõl eddig írtam egy valós létezõ mechanizmus, ami az emberi egyik alaptulajdonsága. Ez nem kitaláció, ez a valóság. Ha egy társadalom sorsát azzal meg tudod határozni hogy hatást gyakorolsz azon "képzelgésekre" melyek az agyban megalkotott valóság-képet alkotják, akkor a GYAKORLATBAN képes vagy egy közösséget, vagy az egész civilizációt irányítani.
Vannak ilyen módszerek melyek jobban, vannak melyek kevésbé mu"ködnek, de az egyéni szubjektív valóságkép kialakításának egyik eszközévé mára sajnos maga a tudomány vált. Propaganda eszköz lett, mellyel nem minden tudós ért egyet, és a vegytiszta tudomány elveivel ellenkezik, de ahogy azt írtam, a világon semmi sem vegytiszta, abban a pillanatban hogy a kérdés az hogy az ember hogyan viszonyul hozzá. Amit errõl a viszonyításról van szó, az emberi agy mu"ködését, ezt az egész folyamatot melyet leírtam hogy hogyan alakítja ki az ember magában azt hogy szerinte mi is a valóság, nem lehet kihagyni. Ha kihagyjuk, az így meghozott döntéseink hibásak lesznek, az így megalkotott modellek hamisak lesznek.
Azt, hogy mégis mu"ködjenek, erõszakkal, fenyegetéssel, törvényekkel, szankciókkal, félelemkeltéssel BIZTOSÍTANI LEHET. Kívülrõl. A kormány, a nagy cégek, de bármely más szervezet vagy egyén ki képes hatást gyakorolni (hatalmával élve) az a rossz modellek alapján mu"ködõ rendszereket is irányban tudják tartani. De milyen áron?

Ha ezt most kifejteném azzal egy legalább akkora témát kezdenénk el megtárgyalni mint az amit egy hét alatt sem sikerült lezárni. Úgyhogy ha nem haragszol én most nem nyitok újabb szálat a veled folytatott beszélgetésben.

Basszus elsõre is értettem hogy mit akarsz mondani. Vedd már észre hogy én értem hogy te mirõl beszélsz.
Azzal hogy a te szavaidat felhasználva ugyanazt állítottam a tudományos modellrõl mint te arról a modellrõl ami az emberben épül fel mikor a valóságot vizsgálja, annyit akartam az értésedre adni, hogy a tudományos elméletek is az ember fejében jelennek meg, a papírra vetett elméletek is egy ember agyából pattantak ki, így arra is igaz hogy mikor ez a tudományos elméletet alkotó ember hibát követ el a valóság értelmezésében ("valóságészlelési anomáliák") akkor tudományos tévedés esete forog fenn.

Nincs lényeges különbség a valóság megismerés két módszere között ami itt szembenáll, ezért mondom hogy alapvetõen nem kétféle módszerrõl van szó, hanem egyrõl. Az ember vagy jól látja hogy mi az a valóság ami körülveszi, vagy nem látja jól. Ezért az egyes elméletek nem attól lesznek igazak vagy hamisak hogy azokat a tudomány "engedélyezi", hanem attól lesznek igazak hogy azok kialakításakor az elmélet megalkotója a valóságot helyesen értelmezte.
A tudomány annyit tesz hozzá az egészhez, hogy az megköveteli hogy az elméleteket különféle egyezményes szabályok betartásával alkossák meg az emberek, de ez közvetlenül nem az elmélet helyességére van hatással, hanem csak a formalizálást könnyíti meg (ami közvetve többféle dolgot is eredményez, a könnyu" ellenõrizhetõség, és így de-facto helyesség csak az egyik! de errõl már írtam bõvebben is, emlékszel? írjam le újra?). De ahogy azt már jópárszor leírtam, mindez nagyszeru" dolog, és erre szükség van, de nem szabad a dolgot TÚLértékelni. Van valóság és van megismerés a tudományon kívu"l is. Óriási hibákhoz vezet az, ha a tudományt mint az ismeretek egyetlen létezõ forrását jelöljük meg!!

"Az álom is teljes mértékben valóságosnak tûnik, legalábbis menet közben, meg amíg nem jön valami WTF? dolog."
Talán feltu"nt már hogy pl. az NWO topic-ban rendszeresen elhangzik ez a mondat. De persze mi annak az ellenkezõjére hivatkozunk mint amire te. (Amit az emberek többsége valóságnak gondol az nem több mint illúzió, azaz kvázi csak egy álom.)
Ezen kicsit elgondolkodhatnál...

Az WTF az én esetemben az az esemény volt, mikor elõször döbbentem rá hogy a valóságnak az a modellje/képe mely akkor alakul ki az emberben mikor az információt a szokásos forrásokból veszi (iskola, média, cégek, kormányok stb.) egyszeru"en nincs összhangban a megtapasztalt valósággal.
De ha értenéd amit magyarázok itt egy hete, akkor most tudnád hogy ez nem a tudomány elleni kirohanás! Ugy érted hogy ez nem az?

Te arról beszélsz, hogy ha a "megtapasztalt" valóság és a megtanult valóság (~tudományosan elfogadott valóság) közötti konfliktus számottevõ, akkor a megtanult valóságot kell elõnyben részesíteni. Én meg azt mondom, hogy ha hallgatsz a lelkiismeretedre, a józan paraszti eszedre, az intuíciódra, a "sugallatokra", akkor meg fogod tudni hozni a helyes döntést. Ami nem feltétlen az, hogy a megtapasztalt valóság az "igaz", és nem is feltétlen az, hogy a megtanult valóság az igaz. Az lényeges állítás az, hogy te képes leszel eldönteni. Ez a lényeg, ezt kell szem elõtt tartani! Az ember képes eldönteni, és ez szükséges is hogy eldöntse!

".A nano részecskéket senki sem látja például..."
-Ez volt az aktuális felvetés, amire választ kaptál. Az állítás hamis. Aki rendelkezik megfelelõ felszereléssel, az látja.
Lehet, hogy a tudomány nem annyira objektív, mint ahogy azt sokan gondolják, de hogy annál objektívebb, mint amit a lázmérõs és más példáidból akarsz kihozni, arra jó esély van.
Ha jól sejtem, vágtam be a paranormális topicba neurológiai vizsgálatokat, arra nem nagyon jött válasz, de itt újra elõhozakodsz vele.
Az, hogy lsd hatására, elmebetegség hatására, vagy infrahang hatására hallucinál valaki, még semmit nem mond egy dolog létezésérõl, arról, amit az ember hallucinál. Arról, hogy létezik-e a hallucináció tárgya a világban, vagy csak a tudatban. Másrészt a pszichológia is foglalkozik a különbözõ érzékcsalódásokkal, ez az egyik olyan része a pszichológiának, ami jól kutatható.

"Az a gond, hogy te abból indulsz ki, hogy a modellel van a baj, ugyanakkor nem egy tudományos vizsgálat igazolja, hogy teljesen "jól mûködõ" emberi agy is képes környezeti hatásra "hallucinálni". "

Most leírtad ugyanazt amit én.
Amikor "bugok"-ról beszéltem, az pontosan azok az esetekre vonatkozott, amikor egy 'teljesen "jól mûködõ" emberi agy környezeti hatásra "hallucinál"'.

Örülök, hogy megértetted a mondandóm lényegét végre.